Lapszél

Ingyen

Rég nem látott ismerős szólít meg az utcán, a kötelező udvariassági bevezetés után pedig azonnal rátér a lényegre: képzeljem, a plébános nem akarta eltemetni a nagybátyját addig, amíg ki nem fizette az egyházi hozzájárulást. Nem temetési díjat kért a pap, csupán hozzájárulást az egyházközség költségeihez - hiszen a vizet, a villanyt, a gázt a templomnak és a plébániának sem ingyen adják a szolgáltatók -, ennek ellenére ismerősöm már-már kivörösödve gesztikulált. Felháborodásánál csak a vádaskodása volt feltűnőbb, egyre-másra szidta az általa pénzéhesnek tartott egyházat, amely csak hirdeti a jótékonykodást, bezzeg ő maga nem mondana le a bevételekről. Pedig tudhatná, hogy a papnak sem hull a manna az égből, hanem pénzért veszi a piacról a zöldséget. Azt valószínűleg nem tudja, vagy nem is érdekli, hogy mekkora összeg szerepel egy öregotthon gázszámláján, hogy csak egyet említsek az egyház által működtetett szociális intézmények közül.

De vegyük csak számba, mi mindent ad az egyház ingyen és bérmentve: ingyen keresztelnek, gyóntatnak, bérmálnak, hitoktatnak, betegeket látogatnak. A papok többségéhez szinte bármikor be lehet kopogni lelki beszélgetésre, ugyanezért a pszichológus rendelőjében gondolkodás nélkül állítják ki a számlát. És természetes, hogy mindez ingyen van, hiszen ha másként lenne, nem katolikus egyháznak, hanem multinacionális részvénytársaságnak neveznék. Idetartozni töredékébe kerül annak, amit az állam követel meg adó formájában a polgáraitól. És ha már itt tartunk: azon sokkal indokoltabb lenne felháborodni.

Lukács János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu