Homíliavázlat

Mai "jó pásztorok"

Jó pásztor vasárnapja, a hivatások vasárnapja van ma. A nagy pápa, II. János Pál több enciklikájában is foglalkozott a papság küldetésével, szemük elé állítva Jézust, a jó pásztort.

Többek között így ír az Irgalomban gazdag Isten kezdetű enciklikájában: "A pap az isteni irgalom tanúja és eszköze, aki állandóan kapcsolatban áll Isten szentségével." Minden papnak ezért különösen is hivatása, hogy szentté váljon. Ugyancsak a nagy pápa írta máshol: "Az igazi lelkipásztori sikerek nem az anyagi eszközökben rejlenek, hanem a pap életszentségéből sugároznak." Ennek hiányában fennáll a veszélye, hogy egy főállású dolgozót lássunk a papban, akinek sikerei menedzserszemléletétől, a kormányzat pályázataitól függnek, illetve attól, hogy mennyire talál megfelelő alvállalkozókat, akiket foglalkoztat, kitermelve magából a mozgalmi árvák és özvegyek népes gyülekezetét.

A tanítványság a papság előfeltétele, aki a jó Pásztor lábainál ülve hallgatja őt. Úgy is lehetne mondani, hogy Isten szívdobogását hallgatja, és amit hall, azt mondja el a rábízottaknak.

A mai evangélium szavai szerint a jó Pásztor életét adja juhaiért. A papszenteléskor a szentelő püspök azt mondja a szentelendőnek: "Alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint." A híveiért életét kell adnia, egészen elégő áldozatul. Meghívása arról szól, hogy élete egyetlen mise legyen, amelyben egészen Krisztussá válik, életét adva a rábízott népért. Újra és újra kimondja: "Fenntartás nélkül, a megsemmisülésig reád bízom magam, Uram. Mindenem a tiéd." E nélkül az alapállás nélkül valóban csak béres, aki a veszély láttán magára hagyja népét.

Ma tehát papjainkért imádkozunk, hogy életük hasonló legyen Mesterükéhez. Jel legyenek, Isten gyengéd, irgalmas, gyógyító szeretetének jele és érintése.

Hogy azzá váljanak, az imádságon túl szeretni is kell őket. Oly sokszor kritizáljuk őket - olykor nem alaptalanul - pedig szeretetünkkel és imáinkkal, böjtünkkel előcsalogathatnánk belőlük a jó Pásztor képmását.

Mi, papok sohasem fogjuk egészen megérteni, hogy mit tett velünk Isten a szentelésben. Minden misében megrendült emberré válunk, beleborzongva abba a misztériumba, amit az Úr bízott ránk. A megváltás titkának őrzője. Tanúja és szolgája, az Eucharisztia szent titkának és áldozatának bemutatója. Megrendítő bizalom az egyház részéről, amely ránk meri bízni Krisztust az Eucharisztiában, és a hívő népet, hogy hétről hétre meghirdessük számukra az üdvösség jó hírét, "az Úr kedves esztendejét".

Papságunk Isten nagylelkű ajándéka, nemcsak a pap, hanem az egész egyház számára. Nem szereztük, nem örököltük, nem érdemeltük ki, nem a ránk bízottaktól kaptuk, hanem Krisztus közölte velünk ezt a hatalmat. A mai nap tehát értük imádkozunk, kérve, hogy szívük az Atya páratlan szívévé váljon és képmásai lehessenek Krisztusnak, a jó Pásztornak.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu