Magyarország, Magyarország - de melyik?

Akik a december ötödiki népszavazáson a NEM, NEM-re biztattak, nemrég vígan IGEN, IGEN-t hirdettek. Dalolják: Magyarország, Magyarország. De melyik Magyarország az igazi: a lelki vagy a papírok, statisztikák kimutatása szerinti?

A háromemelet-fülű gólem árnya vetül ránk, bár leheletkönnyű plakátselyemre nyomtatták. Ezért imádkoztunk? - kérdik, akik az utóbbi hetekben hazánkért fohászkodtak. Sok templomban, közösségben szerveztünk szentségimádást, imaórákat, a mi kis kápolnánkban is. Magam is töltöttem egy órát az Oltáriszentség Jézusával, s ahogy beszéltem, kérleltem őt túláradó szívvel, ahogy soroltam neki irgalmát kérő mondataimat, ahogy hosszasan mondtam a magamét a monstranciára nézegetve, egyszer csak elnémultam. Őt néztem, s mély csendesség telepedett rám. Békességnek is lehet nevezni, de még inkább valamiféle döbbenetnek, ami nagy események előtt lepi meg az embert, ami Isten műveinek térerejét jellemzi. Elcsendesedhetünk Isten jelenlétében, bárhol vagyunk is, a Golgota kiáltozó tömegében, a halál torkában, a harsogó média hangzavarában, ahol még a nemzet fontosságát hirdető politikai oldal is az anyagiakra, s nem a lelkiekre alapozza programját. Milyen sok anyagias, értelmetlenül élő, halálraszánt ember van körülöttünk, akiket oly könnyű e világi ígéretekkel tőrbecsalni, akik személyes érdekeik szövevényéből ki sem látnak! Mikor és mitől, ki által térnek észre; hiszen mit ér az ember, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárát vallja? Prohászka Ottokár 1905-ben a Hitet eltemetni akaró Racionalizmusról, Materializmusról és Spiritualizmusról beszélt, akik a temetőben a hit koporsójának helyet keresve végül az Örökkévalóság és a Végtelenség Csarnokában kötöttek ki.

Elcsöndesülhetünk Istenben, Fiában, aki az út, az élet, az igazság, s végre meghallhatjuk szavát: Menjetek és hirdessétek Isten országát! Ő szeretné az egész világot, benne Magyarországot, az összes magyart - a földi hatalmat birtoklókkal együtt - országában üdvözölni, mely bár nem e világi, mégis köztünk van. Ott van minden másikért tett szeretetmozdulatban, lemondásban, jóra való törekvésben.

Ideje már, hogy rájöjjünk, nélkülünk - akik hívőknek mondjuk magunkat - nem megy a lelki építkezés, a Világosság világba hozása, az emberek észhez térítése. Krisztus a szív csendjéből biztat minket, engem és téged, hogy szóljunk nekik!

Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu