Illés Sándor

Kísértetek

A sok futkározástól kimerülten és zihálva bújtunk össze mi, falusi gyerekek a nagykapu lépcsőjén. Közelgett az este, a kert felől érkezett a sötétség, mely kézen fogva elvezetett bennünket egy másik világba. A hazajáró szellemek rémületes világába, amelyben mindannyian hittünk. És nemcsak mi, gyerekek, hanem a felnőttek is, akik esténként sötét történetekkel rémítették egymást.

"Hű, de milyen ronda volt, a szarvát nem láttam, de a nyelvét rámöltötte!" - szólt a hihetetlen történet az éjszakai szellemjárásról. Mindenki látott már boszorkányokat, viszszajáró lelkeket, kísértő szellemeket, hozzátartozott ez a falu mindennapi életéhez.

Hittek például a szemverésben. "Jaj, hogyan meredt arra a szerencsétlen csecsemőre, tudtam rögtön, hogy baj lesz, azóta sem alszik rendesen. Sír és nyugtalan szegénykém!" - panaszolta egy anya, akinek a gyermekét idegenek megbámulták. Biztosan nem a szépsége miatt, hanem, hogy ártsanak neki. A boszorkány bosszúja! Amitől az állatok sem voltak kivételek. "Amióta Rozi néni benézett hozzánk az istállóba, a Riska kevesebb tejet ad. És néha véres a teje!" - hangzott a gyakori panasz. Pedig hát, mint később kiderült, csak a tőgyét sértette meg a fejésnél a háziasszony, azért adott véres tejet.

Jöttek az estével a boszorkányok, maga Lucifer is bezörgetett az ajtón Barna Pistáéknál. Pista látta is, mert a dörömbölésre felébredt, s azóta is különös nyugtalanság kínozza a gyereket. Pedig, lehet, hogy csak a szomszéd zörgött be, hogy ébressze a gazdát, mert együtt mentek szántani.

Mesélik, hogy Zelenka Gyuri halála után is minden éjszaka hazajárt Boriska feleségéhez, aki már várta, éjfél felé résnyire kinyitotta az ablakot, azon át beszélgettek. A halott Gyuri hasznos tanácsokkal látta el a feleségét, anyagi vonatkozású dolgokban is eligazította. És azt is elmondta neki, mit hogyan csináljon. A kisborjút ne adja el a sarki mészárosnak, aki vevőként jelentkezett, hanem tartsa meg, jól tejelő tehén válik majd belőle. A kertet meg ássa fel mihamarabb, mert veteményezni kell sürgősen. Az öreg morzsolóért számítson jutányos árat, legjobb, ha a szomszédban lakó Feri bácsinak adja.

Az özvegy hallgatott is a visszajáró halottra, megfogadta olykor különösnek tetsző tanácsait. Boldogan mesélt is erről mindenkinek, és akadtak más özvegyek is, akik megfogadták tanácsát, és várták, hogy éjszaka megkopogtassa az ablakukat az elhunyt férj, de hiába. Nem mindenki élte át a kísértetjárás hátborzongató szépségeit, a találkozás nagy élményét.

Egy érdekes történetről is hallottam. Meghalt a két együtt élő leánytestvér közül az egyik, a fiatalabb, Júlia. Temetés után két hétre egy éjszaka megkopogtatta valaki az ajtót a gyászoló Évikénél. Riadtan nyitotta ki, de csak akkor rémült meg igazán, amikor a jövevényt meglátta. Egy nőszemély volt a látogató, akinek nem láthatta az arcát, mert lepellel volt letakarva. Nehogy felismerjék.

"Kit keres? Mit akar?" - kérdezte tőle. "A nővére küldött a túlvilágról" - volt a válasz. "És mit üzen?" - akadt meg benne a levegő. "Azt, hogy jól van... Egy nagy kertben élünk, néha a felhők szárnyán repülünk. Ő egy kicsit fázós természetű, s azért is jöttem. Volt neki egy gyapjúkendője, azt szeretném elvinni neki, hogy meg ne fázzék..."

A kendőt elvitte, de úgy látszik, az égben és abban a nagy kertben csak hidegek az éjszakák: bekopogtatott egy hét múlva újra a vastag alsószoknyáért, majd elvitte a pulóvert és a kötött kesztyűket is. Lassan kiürült a szekrény, minden megmaradt jobb holmi a halotthoz vándorolt.

Végül az elhunyt papucsát is elkérte, mert kényelmesebb abban a felhők szélén ücsörögni. És ez lett a kísértetjárás drámai vége.

Az egyik csütörtöki nap, a hetipiacon, az adakozó testvér megdöbbentő felfedezést tett.

A harmadik szomszédban lakó Borcsa néni lábán felismerte a húgának küldött papucsot. Rohant egyesen a rendőrségre. Házkutatást tartottak nála, és minden előkerült a szekrényből. Azzal védekezett, hogy ő jót akart. Hogy ne fázzék az a halott lélek... Mindannyian jót akarunk. És tudjuk, hogy boszorkányok ugyan nincsenek és kísértetek se léteznek, de jön az este és félünk. Mert a sötétség félelmetes...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu