A kitelepítés évfordulóján

"Isten áldjon ezerszer is Magyar Hon!"

Mindig felszakadnak a sebek, és elnémulnak, akik az emlékezésben tanúságtevők. Így volt Piliscsabán is a németek kitelepítése hatvanadik évfordulóján, április 29-én. A megemlékezést a Német Kisebbségi Önkormányzat, a Nagyközség Önkormányzata, a Piliscsabai Németek Kulturális Egyesülete és a német nemzetiségi iskola rendezte. A Iosephinum feszülettel ékesített káptalanterme teljesen megtelt a Németországból érkező vendégekkel, s a település résztvevőivel. A történelem évtizedes múltjából vált a jelen fájdalmassá, s akik erről szóltak, az emberi szolidaritásra emlékeztetőkké. Hatvan éve útnak indítottak harminchat vagont az állomásról, mindegyikben harminc száműzöttel. Mert azok lettek az itthoni és a nemzetközi akarat (potsdami döntés!) jóvoltából. Kétszázötven év telt el az ősök idejéből - a török uralom legyőzetésétől 1946-ig - ezen a pilisi tájon is, amely sok titkát őrzi a tájlakóknak. Köztük az először sváb földről ide jöttekét, akik nehéz munkával virágzó gazdaságot teremtettek (róluk nevezték el azután a betelepítetteket, akik Németország különböző tartományaiból érkeztek), magyar szívet cseréltek anélkül, hogy hűségüket feladták volna az óhaza iránt. Manek János polgármester és Ay Tiborné, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke bensőséges szavai után a Piliscsabán született, a településért, a környezetért annyit tévő egyetemi tanár, Moser Miklós idézte fel a múltat, fogta át a jelent, hogy arcot adjon a jövőnek, mely nem élhet száműzetésekből, hanem tiszta honfoglalásból, a természet ölén és a szívekben. Piliscsaba díszpolgára, a 2002-ben elhunyt Hauck János leánya, a már német földön született Gisela Klotz tanúságtétele édesapja örökségében, Kurtz Károly kitelepített honfitárs visszaemlékezése ama tragikus napra, a kinti újrakezdés gondjainak, a hazavágyó ember erős akaratának humanizmusával valóságos történelemóra és megdöbbentő meditáció volt, miként az a példás német nyelvű drámai előadás is, amely a helyi Hauck Jánosról elnevezett német nemzetiségi iskola tanulóinak érdeme. Az igazgatónő, Lukács Gáborné (főiskolai docens) és a tantestület összefogó akarása, hogy el ne vesszék a múlt, sokaknak elgondolkodtató lehet, akik tankönyvízűn, lélek nélkül adják tovább egy nép történelmének eseményeit az új generációknak. A Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Vegyeskórus még inkább elmélyítette a minden felszínességet nélkülöző ünnepséget. A település Uradalmi Udvarában a plébános, Balla Sándor megszentelte a kitelepítés évfordulójára emelt emlékkövet, amelynek bronzdomborítását Bognár Béla (ötvenhatos halálraítélt) grafikusművész alkotta, a terméskövet pedig Molnár Sándor ajándékozta. A gránittáblára ezt vésték (két nyelven): Isten áldjon ezerszer is Magyar Hon! / Kereszténység hősi védfoka. / Sváb-hűség, s amit a német szíve mond: / mindig együtt, ez igaz szava.

Az emlékezésen jelen volt a német testvértelepülés: Möckmühl polgármestere, Ulrich Stammer, delegáció kíséretében. A jubileumi találkozó szentmisével végződött.

Szöveg és kép: Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu