"Csak az igazat!"

Az államháztartási hiányról

"Az igazat, csak az igazat, és a teljes igazságot..." Ezeket a szavakat mondja el a tanú, amikor a bíróságon esküt tesz, bár manapság nagy kérdés, hogy mire. Volt a múlt század első felében egy magyar költő-újságíró, Kiss József, aki azt mondta, hogy a féligazságok azok, amiért betörik a fejünket, mert a féligazságok: félhazugságok.

Bizony, jó lenne tudni, mi a teljes igazság a magyar államháztartás egyensúlya körül.

Óvatos volt a magyar pénzügyi tárca: nem kívánta befolyásolni a negyedéves adatokkal a választásokat. Hátha a magyar állampolgár esetleg levon valamiféle következtetést a hivatalos fórumok szavahihetőségéről, netán hozzáértéséről.

Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha tudta volna a nép, mi a valós helyzet, akkor más kimenetele lett volna a magyar választásoknak. Ahhoz ugyanis, hogy értsük a számok jelentőségét, nem kis szakmai felkészültség kell.

Azt ugyan józan paraszti ésszel is fel lehet fogni, hogy aki tovább nyújtózkodik, mint a takarója ér, előbb-utóbb bizonyosan kellemetlen helyzetben találja magát. Más oldalról azt látjuk - s ezt sugallja számos reklám -, hogy érdemes előrehozni a fogyasztást, és ráhagyni a jövőre, hogy hogyan is fogjuk kifizetni annak ellenértékét. Esetleg nem is a mi terhünk lesz, hanem gyermekeinké, unokáinké. Esetleg ők is tovább görgethetik - ha lesz, aki finanszírozza. A legegyszerűbb ember is ismeri azonban azt a közmondást, hogy szegény ember drágán vásárol, s ez igaz arra is, hogy a hitelből megvásárolt termék összességében mindig többe kerül, mint amit jövedelmünkből készpénzért meg tudunk venni.

Milyen érdekes, hogy ezek az egyszerű igazságok nem tűnnek fel akkor, ha azt a nagyobb egység, az ország méreteiben kell felmérni. Az egyes embert nem izgatja, ki fogja fizetni a holnapi közkiadásokat. Amit a családi keretekben jól lát, azt a nemzet nagy családjában nem érzékeli. Talán azért, mert azt valóban nem tekinti egy nagy családnak. Hiányzik az a szolidaritás, az a közösséghez tartozás, amely a gyermekeit szerető családokat igen, de a társadalom egészét már nem jellemzi. Valószínűleg azért, mert sok gyermektelen ember nem gondol a következő generációra: utánuk az özönvíz. Egyesek keservesen megtapasztalták, hogy gyermekeik nem izgatták magukat az ő sorsuk miatt, hát miért emésszék akkor magukat az utánuk jövők sorsa miatt. Más szóval: az önzés társadalma nemigen törődik a közösség helyzetével. Pedig az előbb-utóbb visszahat az egyének sorsára is.

A sajtóban már április első napjaiban keringtek kiszivárgott adatok az államháztartás deficitjéről. Április negyedikén a Világgazdaságban 790 milliárd forintról olvashattunk, majd április 10-én a Pénzügyminisztérium hivatalosan bejelentette az adatot: 789,2 milliárd forint az első negyedéves hiány, 91 milliárddal több a tervezettnél, az éves előirányzat 51,1 százaléka. Egy április 19-i sajtóhír szerint áprilisra a hiány eléri az éves prognózis 61,5 százalékát , s félévre a tervezett éves adat 83,2 százalékot tesz majd ki.

Az eddigi hiányra természetesen van számos magyarázat - a tervezettnél hamarabb igényeltek vissza a polgárok személyi jövedelemadót, kifizették a gazdáknak járó pénzt, de még nem érkezett meg a brüsszeli hozzájárulás, no meg a tizenharmadik havi bérkifizetések a közszférában... Nohát, nohát. Ezt mind nem lehetett tudni, amikor az összesített adatokat tervezték annak idején... Az egyik vezető bank elemzője úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem lehet komolyan venni azt, amit a költségvetés jelenlegi állapotáról mondanak - de az mindenesetre tarthatatlan. Van azonban más probléma is. Brüsszel már az elmúlt év őszén felhívta a figyelmet arra, hogy egyes tagországok "kreatív könyveléssel" próbálnak megfelelni a maastrichti követelményeknek és a konvergenciaprogramokban ígért adatoknak. Ez azt jelenti, hogy megpróbálnak olyan pénzügytechnikákat alkalmazni, amelyek elrejtik a tényt, hogy valójában akkor is a költségvetés eladósodásáról van szó, amikor egy-egy közérdekű beruházást magánforrásból finanszíroznak. Valami efféle tapasztalható az autópálya-finanszírozás körül is. Az Eurostat szerint azok az építési kiadások helyezhetők kívül a költségvetésen, amelyek készültségi foka még viszonylag alacsony, nem éri el a teljes beruházás felét. Csakhogy a választási forgatagban több félkész szakaszt adtak át ideiglenesen, bár valószínű, hogy ezeknél csupán a szalag elvágása volt a fontos. Valójában mindegy is, mert őszre mindenképpen elkészül ezekből egy jelentős értékű pályaszakasz, s annak költségeit már semmiképp nem lehet figyelmen kívül hagyni a hiány megállapításánál.

A Magyar Nemzeti Bank odafigyel arra, hogy ne vádolják az országot túlzott "kreativitással". Furcsa, hogy ezt egyesek "feljelentésnek" nevezik. Felrémlik a sokat megélt polgárban, hogy volt olyan időszak, amikor - a rendszerváltást közvetlenül megelőzően - a magyar központi bank kénytelen volt beismerni: az IMF (Nemzetközi Valutaalap) felé közölt adatokat kozmetikázta. Mentségükre szólt, hogy parancsra tették, egy diktatórikus politikai rendszerben. Gondolom, egy demokratikus rendszerben ez nem lenne kívánatos, de még megengedhető sem. Tény, hogy az aktuális kormányzatnak kellemetlen lesz szembenézni a várható megszorításokkal. Hát még azoknak, akiket sújtani fog.

Botos Katalin

(A szerző közgazdász, egyetemi tanár)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu