Uj Ember

2006.05.07
LXII. évf. 19. (3012.)

Megjelent
a Testvérek
májusi száma!

Főoldal
Címlap
Hála a hivatásért
Zsidó üldözötteket bújtatott
A pápa elismerte Salkaházi Sára vértanúságát
A szívünkbe írt törvény
Tízéves a magyar Iustitia et Pax Bizottság
Az önzetlenség ünnepe
Lelkiség
A közösség segít és védelmez
Szentírás-magyarázat
Mai "jó pásztorok"
Homíliavázlat
Az alba, a kiegészítők és a karing
Liturgia
Mária, az egyház anyja
Nők a Bibliában (12.)
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Az államháztartási hiányról
"Csak az igazat!"
Politika és életszentség
Európa mint kulturális koncepció
Információs híd
Lapszél
Ingyen
Élő egyház
Kéz a kézben
Katolikus tanítók szakmai konferenciája
Az irgalmasság jelei Miskolcon
A kitelepítés évfordulóján
Tájékoztatás a városmiszszióról
Élő egyház
Hivatás az egyház misztériumában
XVI. Benedek pápa üzenete
Fórum
Egyháztörténész publicista
Aki látni akarta a Purgatóriumot
Háttérben...
Könyvespolcra
Nem tűnik el
Ámen
Az Olvasó írja
Saját hangulatjelentés
Ünnep
Gizella-zarándoklat Veszprémben
Fórum
Többet kaptam, mint adtam
Beszélgetés Béky Gellért jezsuita szerzetessel a Japánban töltött évtizedekről
"Csak szeretni jöttem vissza..."
Ötven éve szabadult a börtönből Mester Margit Mária
Fórum
Büntetés és irgalom
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (4.)
Ifjúság
Ifjúsági találkozó Vácott
Áradat
Hangulatjelentés
Magyarország, Magyarország - de melyik?
Mozgásban
Városmisszió (7.)
Meghoztuk a legjobb döntést!
A Gável Testvérek húsvéti koncertjéről
Rejtvény
Települések
Kultúra
Diadalmenetek
Francesco Petrarca műve először magyarul
"Fölzárkózás"
Megismételt csoda
CD-ajánló
Fra Amadeo
Hangok Mozartról
Kísértetek
Fórum
Az éltető víz...
Magyar papok szentföldi zarándoklata
Mozaik
Apostol és tanítómester
Prohászka Ottokár püspökre emlékeznek országszerte
Énekben a Lélek
Siófoki impressziók
Bételpálma (Areca catechu)

 

Liturgia

Az alba, a kiegészítők és a karing

Liturgikus eszközök - 14.

Liturgikus alsóruháknak nevezzük azokat a ruhákat, amelyeket a püspök, a pap, a diakónus vagy a segédkezők viselnek liturgikus szolgálatuk alkalmával a felsőruhák, mint a miseruha és a palást alatt. Ezek kevés változáson mentek keresztül az évszázadok folyamán, legfeljebb módosítva felsőruhaként használjuk.


A felszentelt személyek elsőnek felvett ruhadarabja a vállkendő. Ez egy olyan téglalap alakú fehér vászonkendő, amelynek a két felső sarkában fehér, vagy főpap esetében zöld szalag található. A nyak köré tekerik, gyakorlati célja régen az volt, hogy használóját megvédje a megfázástól. A római eredetű ruhadarabot először még az alba felett viselte a püspök és segédkezői. Később a bencések és ferencesek teljesen betakarták vele a fejüket. Miután a miseruhát is magukra öltötték, akkor visszahajtották a miseruhára.

Az alba vagy a miseing vászonból készült, bő, talpig érő, az egész testet befedő öltözet. A rómaiak alsó tunikájából származik ez az ujjakkal is ellátott miseing. Használatáról már a narbonne-i zsinat (589) említést tesz, mint a klerikusok által használt ruhadarab.

Nevét fehér színéről kapta, ezért a keresztségre utaló jelentése is van. Az ókeresztény korban a húsvét vigíliáján megkereszteltek egy hétig viselték a fehér ruhát. Fehérvasárnap ennek emlékét őrzi. A középkorban szokásba jött a kor férfidivatja szerint csipkével való díszítése. A mai ízlés vagy a díszítés nélkülit részesíti előnyben, vagy nép- és textilművészi motívumok használatát tartja elfogadhatónak.

Az alba használatához tartozik a cingulum, vagyis a fehér színű öv. Ezzel lehet derékban összefogni a miseinget, hogy megfelelően álljon. Már a X. századból fennmaradt Sacramentariumban megtalálhatók azok az imák, amelyeket az egyes ruhadarabok felvételekor imádkoztak. Helyezd fejemre, Uram, az üdvösség sisakját a gonosz támadásainak elűzésére - imádkozták a vállkendő felvételekor. Az albánál a lelki tisztaságért, a cingulumnál az emberi ösztönök megfegyelmezéséért, a tisztaság és az állhatatosság erényéért kérték az Urat. Ezeket az imákat - amelyek a sekrestyék öltözőszekrényein is olvashatók voltak - a mai misekönyvek nem tartalmazzák.

Csak a II. vatikáni zsinat rendelkezett az együttmisézés lehetőségéről. Ezért alakult ki az úgynevezett koncelebrációs alba. Ez szűkebb, testre szabott, könnyű és finom anyagból készül. A nyakánál zárt, és kizárólag szélesebb, koncelebrációs stólát használnak hozzá.

Az albából alakult ki a X. század végén a rövidebb és bő ujjú karing. Az északi országokban téli időben a prémes ruhák felett hordták a zsolozsma végzésénél. Használata gyorsan elterjedt a misén kívüli liturgikus cselekményeknél, és a klerikusok állandóan használt liturgikus ruhája lett. A XVII. századtól szokás csipkével díszíteni, ma inkább különböző textilművészi elemekkel ékesítik.

Természetesen minden istentiszteleti eszköznek szépnek és gondozottnak kell lennie. Ez elvárható a ruhák esetében is. Ne felejtsük, hogy minden templomi ruhánk is az Isten iránti tiszteletünk és imádásunk hű kifejezése.

Verbényi István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu