|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Liturgia Az alba, a kiegészítők és a karing Liturgikus eszközök - 14. Liturgikus alsóruháknak nevezzük azokat a ruhákat, amelyeket a püspök, a pap, a diakónus vagy a segédkezők viselnek liturgikus szolgálatuk alkalmával a felsőruhák, mint a miseruha és a palást alatt. Ezek kevés változáson mentek keresztül az évszázadok folyamán, legfeljebb módosítva felsőruhaként használjuk. A felszentelt személyek elsőnek felvett ruhadarabja a vállkendő. Ez egy olyan téglalap alakú fehér vászonkendő, amelynek a két felső sarkában fehér, vagy főpap esetében zöld szalag található. A nyak köré tekerik, gyakorlati célja régen az volt, hogy használóját megvédje a megfázástól. A római eredetű ruhadarabot először még az alba felett viselte a püspök és segédkezői. Később a bencések és ferencesek teljesen betakarták vele a fejüket. Miután a miseruhát is magukra öltötték, akkor visszahajtották a miseruhára. Az alba vagy a miseing vászonból készült, bő, talpig érő, az egész testet befedő öltözet. A rómaiak alsó tunikájából származik ez az ujjakkal is ellátott miseing. Használatáról már a narbonne-i zsinat (589) említést tesz, mint a klerikusok által használt ruhadarab. Nevét fehér színéről kapta, ezért a keresztségre utaló jelentése is van. Az ókeresztény korban a húsvét vigíliáján megkereszteltek egy hétig viselték a fehér ruhát. Fehérvasárnap ennek emlékét őrzi. A középkorban szokásba jött a kor férfidivatja szerint csipkével való díszítése. A mai ízlés vagy a díszítés nélkülit részesíti előnyben, vagy nép- és textilművészi motívumok használatát tartja elfogadhatónak. Az alba használatához tartozik a cingulum, vagyis a fehér színű öv. Ezzel lehet derékban összefogni a miseinget, hogy megfelelően álljon. Már a X. századból fennmaradt Sacramentariumban megtalálhatók azok az imák, amelyeket az egyes ruhadarabok felvételekor imádkoztak. Helyezd fejemre, Uram, az üdvösség sisakját a gonosz támadásainak elűzésére - imádkozták a vállkendő felvételekor. Az albánál a lelki tisztaságért, a cingulumnál az emberi ösztönök megfegyelmezéséért, a tisztaság és az állhatatosság erényéért kérték az Urat. Ezeket az imákat - amelyek a sekrestyék öltözőszekrényein is olvashatók voltak - a mai misekönyvek nem tartalmazzák. Csak a II. vatikáni zsinat rendelkezett az együttmisézés lehetőségéről. Ezért alakult ki az úgynevezett koncelebrációs alba. Ez szűkebb, testre szabott, könnyű és finom anyagból készül. A nyakánál zárt, és kizárólag szélesebb, koncelebrációs stólát használnak hozzá. Az albából alakult ki a X. század végén a rövidebb és bő ujjú karing. Az északi országokban téli időben a prémes ruhák felett hordták a zsolozsma végzésénél. Használata gyorsan elterjedt a misén kívüli liturgikus cselekményeknél, és a klerikusok állandóan használt liturgikus ruhája lett. A XVII. századtól szokás csipkével díszíteni, ma inkább különböző textilművészi elemekkel ékesítik. Természetesen minden istentiszteleti eszköznek szépnek és gondozottnak kell lennie. Ez elvárható a ruhák esetében is. Ne felejtsük, hogy minden templomi ruhánk is az Isten iránti tiszteletünk és imádásunk hű kifejezése. Verbényi István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|