Liturgia

Az alba, a kiegészítők és a karing

Liturgikus eszközök - 14.

Liturgikus alsóruháknak nevezzük azokat a ruhákat, amelyeket a püspök, a pap, a diakónus vagy a segédkezők viselnek liturgikus szolgálatuk alkalmával a felsőruhák, mint a miseruha és a palást alatt. Ezek kevés változáson mentek keresztül az évszázadok folyamán, legfeljebb módosítva felsőruhaként használjuk.

A felszentelt személyek elsőnek felvett ruhadarabja a vállkendő. Ez egy olyan téglalap alakú fehér vászonkendő, amelynek a két felső sarkában fehér, vagy főpap esetében zöld szalag található. A nyak köré tekerik, gyakorlati célja régen az volt, hogy használóját megvédje a megfázástól. A római eredetű ruhadarabot először még az alba felett viselte a püspök és segédkezői. Később a bencések és ferencesek teljesen betakarták vele a fejüket. Miután a miseruhát is magukra öltötték, akkor visszahajtották a miseruhára.

Az alba vagy a miseing vászonból készült, bő, talpig érő, az egész testet befedő öltözet. A rómaiak alsó tunikájából származik ez az ujjakkal is ellátott miseing. Használatáról már a narbonne-i zsinat (589) említést tesz, mint a klerikusok által használt ruhadarab.

Nevét fehér színéről kapta, ezért a keresztségre utaló jelentése is van. Az ókeresztény korban a húsvét vigíliáján megkereszteltek egy hétig viselték a fehér ruhát. Fehérvasárnap ennek emlékét őrzi. A középkorban szokásba jött a kor férfidivatja szerint csipkével való díszítése. A mai ízlés vagy a díszítés nélkülit részesíti előnyben, vagy nép- és textilművészi motívumok használatát tartja elfogadhatónak.

Az alba használatához tartozik a cingulum, vagyis a fehér színű öv. Ezzel lehet derékban összefogni a miseinget, hogy megfelelően álljon. Már a X. századból fennmaradt Sacramentariumban megtalálhatók azok az imák, amelyeket az egyes ruhadarabok felvételekor imádkoztak. Helyezd fejemre, Uram, az üdvösség sisakját a gonosz támadásainak elűzésére - imádkozták a vállkendő felvételekor. Az albánál a lelki tisztaságért, a cingulumnál az emberi ösztönök megfegyelmezéséért, a tisztaság és az állhatatosság erényéért kérték az Urat. Ezeket az imákat - amelyek a sekrestyék öltözőszekrényein is olvashatók voltak - a mai misekönyvek nem tartalmazzák.

Csak a II. vatikáni zsinat rendelkezett az együttmisézés lehetőségéről. Ezért alakult ki az úgynevezett koncelebrációs alba. Ez szűkebb, testre szabott, könnyű és finom anyagból készül. A nyakánál zárt, és kizárólag szélesebb, koncelebrációs stólát használnak hozzá.

Az albából alakult ki a X. század végén a rövidebb és bő ujjú karing. Az északi országokban téli időben a prémes ruhák felett hordták a zsolozsma végzésénél. Használata gyorsan elterjedt a misén kívüli liturgikus cselekményeknél, és a klerikusok állandóan használt liturgikus ruhája lett. A XVII. századtól szokás csipkével díszíteni, ma inkább különböző textilművészi elemekkel ékesítik.

Természetesen minden istentiszteleti eszköznek szépnek és gondozottnak kell lennie. Ez elvárható a ruhák esetében is. Ne felejtsük, hogy minden templomi ruhánk is az Isten iránti tiszteletünk és imádásunk hű kifejezése.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu