Gizella-zarándoklat Veszprémben

A vár látképe

Évek óta ünnepi szentmisével, zarándoklattal emlékezik meg a veszprémi főegyházmegye első királyunk feleségéről, a bajor származású Boldog Gizelláról. Ebben az esztendőben Márfi Gyula érsek, az egyházmegye főpásztora külön rangot adott az ünnepségnek a nemzeti imaév alkalmából, meghívta Juliusz Janusz érseket, apostoli nunciust, a magyarországi püspököket, a passaui egyházmegye több tagját, a veszprémi főegyházmegye papságát, hogy a vidékről, valamint külföldről érkező hívekkel együtt vegyenek részt a Gizella-zarándoklaton. Az imaévre meghirdetett zarándoklat visszhangra talált. A püspöki konferencia legtöbb tagja megjelenik a május 5-ére meghirdetett zarándoklaton, eljönnek a főegyházmegye papjai, hogy jelen lehessenek azon a szentmisén, melyet Seregély István egri érsek mint főcelebráns mutat be, s amelynek végén a pápai nuncius szól a jelen lévő hívekhez. Boldog Gizellát évek óta a város is ünnepli a Gizella-napok keretében, melyek során számtalan kulturális program, kiállítások, koncertek várják a vendégeket. A város múltja szorosan összekapcsolódik az egyházmegye történetével - az egyházmegye sorsa pedig az országéval. Voltak olyan időszakok, amelyek aranykornak nevezhetők, s voltak olyanok is, melyek csak pusztulást, halált, megsemmisülést hoztak.

Gizella ereklyéje a székesegyházban

Géza fejedelem a X. században alapította a veszprémi egyházmegyét, amely hatalmas területeket foglalt magában. A fejedelem felesége, Sarolt Veszprémben lakott. Különös kiváltságokat kapott a veszprémi püspök. Míg a királyt az esztergomi érsek koronázta, addig a királynét a veszprémi püspök. Ez bizonyos időszakban nem tetszett az esztergomi érseknek, s a királyné-koronázás jogát is szerette volna megkapni. Róma azonban a veszprémi főpapnak adott igazat, így az ő joga maradt a koronázás. Amikor első királyunk meghozta azt a törvényt, hogy minden tíz falu építsen templomot, arról is rendelkezett, hogy a misekönyvekről az egyháznak, a mise tárgyi feltételeiről a királynak, míg a miseruhákról a királynőnek kellett gondoskodnia. Veszprémben a királynő apácák seregével "miseruha-készítő manufaktúrát" indított. (Gondoljunk csak arra, hogy a koronázási palást is miseruhának készült.)

A Gizella-kápolna bejárata, előtte a várkúttal

A XVI. században a török hódítások az egyházmegyét is veszélyeztették. A nehezebben védhető déli területek hamar az oszmánok kezére kerültek. 1544-ben a káptalan a püspökkel együtt úgy döntött, hogy a védhetőbb Sopronba, illetve Sümegre költöznek. Veszprém 1552-ben török kézre került. A százötven évig tartó idegen uralom végére az egyházmegye központja teljesen elnéptelenedett, így német ajkúakat telepítettek a városba. Bár a káptalan már 1630-ban visszaköltözött a városba, a püspökség csak közel száz esztendővel később tért oda vissza. Padányi Bíró Márton látott hozzá az újjászervezéshez. Templomokat építettek, plébániákat emeltek, de a papnevelést is megújították - egyszóval az egyházmegye hatalmas fejlődésnek indult. A kommunista évek alatt az egyházmegye papsága újabb problémákkal szembesült. A püspökök végigélték, hogy az egyházi javakat elvették, az egyházmegyét igyekeztek szétzúzni. Szendi József - ma már nyugalmazott - érsek 1982-ben érkezett az egyházmegye élére. Lassan, aprólékos munkával próbált javítani a helyzeten. A várban lévő egykori ingatlanok egy részét visszaszerezte, aztán a rendszerváltozás után óvodáskortól a felsőoktatásig biztosította, hogy a katolikus családban felnövő gyerekek egyházi intézményekbe járhassanak. A lelki élet megújítását is fontosnak tartotta. Ennek egyik formáját a Gizella-tisztelet felélesztésében látta, ezért felvette a kapcsolatot a passaui egyházmegyével, ahol Gizella ereklyéit őrzik. (Már a XVIII. században felmerült az igény, hogy az ereklyéket Veszprémbe hozzák, ám Mária Terézia ezt megakadályozta, mondván, csak a szentté avatás után adják a városnak Gizella földi maradványait.) Szendi József a passaui püspökkel együtt kérte Rómát, hogy avassák szentté Gizellát, ám a Vatikán ragaszkodott legalább egy csoda bizonyításához, azt pedig nem fogadta el, hogy ezer esztendeje szinte folyamatos a két egyházmegyében Gizella szentként való tisztelete...

Padányi Bíró Márton püspök síremléke a Szent Mihály-székesegyház altemplomában

Hosszú ügyintézési folyamat után, a bajor kultuszminiszter engedélyét is megszerezve felnyithatták Gizella sírját. A tölgyfa ládába helyezett csontokat az "utolsó pillanatban" tárták fel, mert kiderült, hogy az árvizek kikezdték a koporsót, és a csontok komoly károsodásnak indultak. Speciális konzerválás után az ereklyék egy része Magyarországra indulhatott. Gizella jobb felkarcsontját és kezének néhány darabját kaptuk meg. Szendi József elmondta: azért kérték ezt a részt, mert Szent Istvánnak a jobb keze maradt meg számunkra, így feleségének karja közös munkájukat is szimbolizálhatja.

A Szentháromság-szobor a várkúttal. Háttérben a ferencesek temploma

1996-ban, Gizella-napra érkezett meg a díszes ereklyetartó. Passau állami és egyházi vezetői jelenlétében, ünnepség keretében helyezték el az ereklyét a Gizellát ábrázoló szobor alatt. Márfi Gyula érseksége alatt a két település testvérvárosi kapcsolatra lépett, így minden esztendőben közösen ünneplik a boldog emlékű királynét Veszprémben. Baráti körök alakultak, iskolai csereakciókat szerveznek, és a karitász munkájában is komoly kapcsolatokat építettek ki.

Az egyházmegye fővédőszentje Szent Anna. Miután az ereklye a Szent Mihály-székesegyházba került, Szendi József érsek kérvényezte, hogy társvédőszentként tisztelhessék Boldog Gizellát is. Azóta - mint az egyházmegye jelenlegi főpásztora elmondta - Gizella híre még fényesebben ragyog az egyházmegyében, hiszen fizikai jelenléte, a városhoz kapcsolódó sorsa a hívek számára mindig is kedves volt.

Gizella királyné kultuszának, tiszteletének növelését mind Szendi József, mind Márfi Gyula fontosnak tartja: 1985-ben ezért alapították meg a Gizella Királyné Múzeumot, amely Veszprém, Somogy és Zala megye templomainak, plébániáinak használatból kivont képző- és iparművészeti remekeit gyűjtötte össze, kiegészítve az akkor még püspöki palotaként működő épület tárgyi emlékeivel. Utóbbi alapját még Hornig Károly veszprémi püspök hozta létre, amikor a sümegi ferencesek használaton kívüli, ám igen értékes oltárterítőit, miseruháit hozatta a palotába. Később jelentős hagyatékok kerültek a püspökség birtokába, melyeknek őrzését, kiállítását a Gizella Múzeumra bízták. A textilgyűjtemény legrégebbi darabja a Vetési miseruha, de reneszánsz textilek éppúgy megtalálhatók, mint a barokk kor jelentős darabjai. Szobrokat, festményeket, úrmutatókat, a szentmise kellékeit őrzik nagy számban a múzeum raktárai, s ezek időről időre kiállításokon tekinthetők meg. A múzeumot bízták meg azzal is, hogy a Szent György- és a Gizella-kápolnát, illetve a székesegyház kincseit őrizzék, állagára vigyázzanak. Előbbiben tette tisztasági fogadalmát Szent Imre.

Bár a Szent György-kápolna egykori létezéséről voltak okleveles emlékek, az elmúlt évszázadok építkezései azt a fürkésző szemek elől elfalazták. 1957-ben a székesegyház északi falánál azonban kőfaragások és festett falrészek kerültek elő - a Szent Imre által is látott kápolna maradványai. Alapja patkó alakú volt. Egy 1358-ban írt oklevél szerint kőfaragások és festett falak díszítették a kápolnát. A mai kutatások szerint a most látható részletek nem Szent Imre korából, hanem a XIII. század elejéről valók. A hely azonban egykor biztosan Imre imádságának is tanúja volt. A bejáratnál a küszöbön feliratot találtak: IN LIMIE NO SEDETO, amely azt jelenti, hogy a küszöbre ne üljetek, mely talán a Szent György-napi búcsúkon a tömegben koldulóknak szólhatott. A Gizella-kápolna is körülbelül e korból való, bár alapító okiratot erről nem találtak a történészek. Története a vár, az ország sorsáéhoz hasonló. Építkezések során befalazták, bizonyos részeit elbontották, s volt olyan, hogy a feltöltött tér egy részét pinceként használták, sőt, az egykori kápolna szentélyén keresztül vezették a csatornát a Séd patakba. Nem szabad elmúlt korok embereire ezért haragudnunk, tudnunk kell, a múlt megbecsülése, az emlékek megőrzése csak rövid évszázadok óta fontos az ember számára. Mára a múlt, annak tárgyi, épített emlékei életünk fontos részévé váltak, iparkodunk azokat megbecsülni. Így vagyunk e két kápolnával is. Politikai hovatartozás figyelme nélkül a város és az egyház egyaránt fontosnak tartja emlékeink őrzését. Előbbi talán turistalátványosságnak, üzletnek tekinti ezek létezését, utóbbi lelki, imádságos életünk ezeresztendős bizonyítékát látja bennük, a művészi értéken kívül.

Kapcsolódva a nemzeti imaévhez és a Márfi Gyula érsek által meghirdetett egyházmegyei Gizella-zarándoklathoz - a múzeum május elsejétől új kiállításokkal várja a látogatókat, Ima hazánkért - a magyar szentek nyomában címmel. Csóka Karola, a múzeum igazgatója elmondta: a földszinti kiállítótermekben elsősorban barokk kori anyagok kaptak helyet. Padányi Bíró Márton szentségmutatóját éppúgy megtaláljuk, mint Nádasdy püspök miseruháját, vagy XVIII. századi festményeket, melyek az apostolokat ábrázolják. Az egyik teremben egy csaknem életnagyságú, Szent Istvánt ábrázoló Zsolnay-kerámia fogadja a látogatókat. A falakon templomokból való szobrok láthatók, köztük például az, amelyen a szobrász azt a bibliai jelenetet mutatja be, amikor Veronika a kendőjét nyújtja a keresztutat járó Krisztusnak. A földszinten kapott helyet Csonka Ibolya festőművésznő Ikonok és tűzzománcok című kiállítása is. Az emeleti kiállítótermekben magyar szentek képei láthatók, ismertetve életük történetét is. Ez a tárlat tulajdonképpen végigvezeti a látogatót hazánk történelmén - Szent Istvántól Boldog Apor Vilmosig.

Veszprémből hazafelé utazva Szendi József szavai csengenek a fülembe: "Gizellát a nép szentként tisztelte évszázadok óta. A nép szava sokszor előbbre jár, mint az egyház döntése, látjuk ezt II. János Pál pápával kapcsolatban is. Gizellára manapság nagy szükségünk van, hiszen a családot számtalan irányból érik támadások. Ő viszont példaképünk lehet. Több gyereket szült, akik - Imre kivételével - csecsemőkorukban meghaltak. Imrében volt minden reménységük, azt is elvették tőlük. Gizella szilárdan kiállt hite mellett, támogatta férjét, annak halála után apáca lett, később apátnő. Egész élete Istenről, a hitről, a magyarság szeretetéről szólt. A mai időkben ilyen példaképekre van szükségünk."

Szöveg és fotók:

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu