Városmisszió (7.)

Mozgásban

Látogatói közt volt egy kimérten viselkedő kis társaság is. Szinte lehelték magukból a tiszteletet: a felszentelt pap közelségétől, a kétezer éves egyház hagyományától megilletődötten. Ők a fék csoport nevet kapták, mivel mindenről lebeszélték. Először is óva intették attól, hogy a közvélemény-kutatás szintjére engedje süllyedni a misszió szent intézményét. Attól is óvták, hogy a szektások utcai megmozdulásaival kacérkodjék.

- Nem kuncsoroghatunk, nem bohóckodhatunk, mert mi szent, isteni titkok letéte-ményesei vagyunk - jelentették ki. A méltóságot minden körülmények között meg kell őrizni. A nemesség kötelez, vésték emlékezetébe.

- De mire? - ötlött fel a kérdés a plébánosban, amikor másnap ismét belelapozott a jegyzeteibe. Ezt mintha nem fejtették volna ki a rangos vendégek.

A változatosság gyönyörűsége mellett egyre inkább érezte a jó Öreg, hogy a sokféleség feszültséget is kelt. Ő ugyan senkit sem utasított vissza, s így nem váltott ki ellenérzéseket, viszont őt magát mind jobban feszítették az egymástól ugyancsak távol járó elképzelések. Hogyan fogom én ezeket áthidalni, kiegyenlíteni? - tette fel magának néha már ijedten a kérdést.

Az énekkar a zene hullámhosszán kívánta megközelíteni az embereket.

- A zene mindenkié! - közölték. A zene nyelvét mindenki érti, mert nem a fogalmak világába, hanem az érzések birodalmába vezet, és az ember mélyen rejlő húrjait rezdíti meg.

- Bachra, Händelre gondoltok? - kérdezte tőlük elszorult szívvel. Tudta ugyanis, hogy kortársai inkább a Zeneakadémián hallgatják meg az egyházzenei műsorokat, mert nem a hívekkel akarnak találkozni, hanem egy kis műélvezetben részesülni. A fiataloknak pedig más az ízlésük. Ők a hangversenyen nem partitúrát szoktak lapozni, hanem kezüket felnyújtva önfeledten csápolnak.

Unger Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu