Aki látni akarta a Purgatóriumot

Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt,

Tar Lőrinc hogy pokolba bément volt...

(Tinódi Lantos Sebestyén)

A Mátra nyugati lejtőjén, a Zagyva folyó bal partja közelében fekvő Tar községben, az Oldalhegy lejtőjén lévő várrom a műemléki tábla szerint Tar Lőrinc udvarházának emléke. A családról és Tar Lőrinc életéről keveset tudunk. A volt Heves megyei helység őrzi az egykori lovagcsalád emlékét: "Egy darabot a palota alapköveiből, freskómaradványokat és egy kibetűzhetetlen felirat töredékeit a többszörösen átépített templom szentélyében." De őrzi Tinódi éneke, több vele kapcsolatos oklevél és egy saját levele, de leginkább az írországi pokolbeli dolgokról és emlékekről szóló kódex egy fejezete. Ezeket Tar Lőrinc szóbeli közlése nyomán Jacobus Yonge dublini királyi jegyző fogalmazott meg. "E becses kézirat értéke azáltal csak nőtt, hogy az oklevélátírások gyakorlatához hasonlóan Yonge királyi jegyző belefogalmazta művébe Tar Lőrinc saját kezű feljegyzését is - írja V. Kovács Sándor irodalomtörténész. Ebben a pokoljáró hős arra a kérdésre válaszolt három pontban: mi vezette őt elhatározásában. Ezek a következők: 1. Én úgy tudtam hallomás és olvasás útján, hogyha valaki a katolikus vallás tanaiban kételkedik, s elmegy Szent Patrik Purgatóriumába, minden kétsége megszűnik. Márpedig én kételkedtem abban, hogy a lélek létezik. Most azonban már hiszem, hogy csakugyan van lélek. 2. De meg az is ösztönzött, hogy felséges királyomnak elmondhassam: láttam ám a sokat emlegetett Purgatóriumot. 3. S végül: sok embertől hallottam, hogy az írországi szentek mennyi mindenféle csodát műveltek, miért is személyesen akartam ezekről meggyőződni."

Ennek megfelelően én is három (plusz egy) pontban válaszolok, hogy miért mentem el fényképezni Tarra: 1. Mindig csak elrohantam a falu mellett, pedig nagyon szerettem volna eltölteni itt egy rövid időt. Ez most sikerült. 2. Látni akartam azt a romot. 3. Így s ezáltal akartam találkozni Tar Lőrinccel, akinek az 1411-es pokoljárásáról szóló memoárját eddig többször olvastam már. Végül meg akartam tudni, Kodály népdalgyűjtésére emlékezve - hogy hol a tari rét, s ott látok-e piros-barna kislányt? Ez utóbbival nem találkoztam, de el tudom képzelni, hogy a piros-barna kislány háza talán áll még valahol. Ezt meg is kérdezhettem, s a kapott válaszok alapján fel is kereshettem volna, de nem tettem. Ugyanis elképzeltem magamban - ha a másik, Kodály gyűjtötte nóta szövegét tréfának fogom fel -, hogy odaérve az ajtón ez a felirat fogadott volna: Apcon vagyok, keress meg!

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu