Egyház, kábítószer, drogfüggőség (4.)

Büntetés és irgalom

A kábítószer-problémával való kezdeti szembesülés kapcsán a félelem és a tehetetlenség érzése az egyéni és családi szinttől egészen az érintett országokig általában pánikot eredményez. Az átmeneti bénultságot legtöbbször a probléma gyors "lerendezése", a büntetés mindenhatósága váltja fel, ahogyan azt egy korábbi részben a kriminális modell kapcsán bemutattuk. A komplex megoldás keresése, a változás és változtatás csak a csalódások és a viták után kezdődhet...

Az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyv nagy körültekintéssel és tapintattal, ugyanakkor határozottan formál véleményt a büntetés, a büntetendő cselekmények és a felelősség problémaköréről, mint a komplexitás egyik eleméről, amelyet kínálatcsökkentésnek nevezünk.

"A toxikus anyagok gyártása, kereskedelme és fogyasztása az ellátás hálózatának megszervezésétől a terjesztésből származó pénz tisztára mosásáig a bűnözés sokféle megnyilvánulását rejti, amelyet az adott országtól függően többé-kevésbé büntetnek. Ki merjük jelenteni, hogy elsősorban a gyártókat és a kereskedőket kell üldözni, mert ők szervezik meg a tiltott forgalmazást. Ez a megállapítás nem zárja ki a fogyasztókkal szembeni intézkedések szükségességét. A fogyasztók között találunk olyan nehéz társadalmi helyzetű embereket, akik már büntetőjogi eljárás alatt állnak. Anélkül, hogy engedékenyek lennénk, szembe kell néznünk azzal, mekkora igazságtalanság uralkodik ezen a téren." (187)

"Az utóbbi harminc év tapasztalatai meghaladták az engedélyezett és a tiltott termékek közti megkülönböztetést, csakúgy, mint a gyógyszerek közötti különbség hangsúlyozását azon az alapon, hogy terápiás célra használják-e azokat, vagy kizárólag a megkönnyebbülés és a kellemes érzések elérése céljából. A legtöbb társadalomban a polgári törvények tilalma alá esik a kábítószernek tartott anyagok fogyasztása, mert az egyénre és a közegészségre gyakorolt káros hatásuk veszélybe sodorja az egyén belső egyensúlyát és a társadalmi összetartást. Ezenkívül a kábítószerek kereskedelme és fogyasztása gyakran elősegíti a bűnözés terjedését is. A társadalom nem mindig hozott megfelelő intézkedéseket, ezért a kábítószerhez kötődő jelenségek gyakran kerekedtek felül. Fontos, hogy a társadalom meg tudja védeni magát tőlük, és ha szükséges, tudjon büntetni. Tegye ezt annak ellenére, amit kitartóan hangsúlyozunk, hogy a fogyasztók megbüntetése önmagában nem képes elejét venni a kábítószer okozta számtalan problémának." (182)

Hazánkban a kábítószer-problémára adott társadalmi válaszok legfontosabb dokumentuma, zsinórmértéke a Nemzeti Stratégia (teljes címén a Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására). A rövid, közép- és hoszszú távú célok a kereslet- és a kínálatcsökkentés egyensúlyára épülnek, de tartalmaznak ártalomcsökkentő feladatokat is. A segítés, a prevenció, a közösségi megközelítés fejlesztése mellett az ellenőrzés, a bűnüldözés korszerűsítése is erőteljes hangsúllyal szerepel a stratégiában.

A Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről 2005 című, frissen megjelent dokumentumban a következőket olvashatjuk a kábítószer-bűnözés és bűnüldözés helyzetéről: "A kábítószer-terjesztéssel foglalkozó szervezett bűnözői csoportok a felvevőpiac bővülésére válaszolva egyre kiterjedtebb és hatékonyabb hálózatokat hoznak létre, növelve szervezettségüket és az általuk termelt profitot. Magyarország speciális földrajzi elhelyezkedése miatt különösen érintett a kérdésben, hiszen két útirányban is tranzitszerepet tölt be. A klasszikus kábítószerek (például marihuána, heroin) mellett - az európai trendekhez igazodva - a kilencvenes évek közepén az úgynevezett ťmodern kori kábítószerekŤ (amfetamin, metamfetamin és származékaik) is felbukkantak az illegális drogpiacon. Mindezek eredményeként rövid idő alatt tranzitországból egyre jelentősebb felvevőpiaccal rendelkező célországgá váltunk, amely az utóbbi néhány évben a ťdepó-fogyasztóŤ ország képévé kezd alakulni."

Éppen ezért fontos, hogy a hatályos jogszabályok kellő eréllyel lépjenek fel a terjesztőkkel és a gyártókkal szemben. Az alábbiakban tekintsük át a büntető törvénykönyv ide vonatkozó egyik paragrafusát, amely felsorolja a leggyakoribb terjesztői magatartásokat, valamint a kiszabható szankciókat is.

"282/A.§ (1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,

b) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,

c) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek vagy a büntetés-végrehajtási szervezet létesítményében követik el.

(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerrel követik el."

A jogi szabályozás mellett vannak országok, amelyek szélsőséges eszközöket is alkalmaznak. Az Amerikai Egyesült Államok már többször is drogháborút hirdetett. Elit fegyveres kommandói határokat nem ismerve szabályos csatákat vívtak a kereskedők és a termelők ellen. Az elért eredmények rövid távon látványosak voltak, de csak átmeneti, kisebb győzelmeket jelentettek. Néhány ország - elsősorban a diktatórikus berendezkedésűek - a terjesztést halálbüntetéssel szankcionálják.

Meg lehet-e nyerni a drogháborút? Érdemes-e egyáltalán háborúként értelmezni ezt a bonyolult, világméretű társadalmi problémát? Erre is megfontolandó választ kapunk a pasztorális kézikönyvben.

"...a nemzetközi szervezeteknek nagyon fontos szerepük van. A kábítószer elleni küzdelem fontos eleme a nemzetközi összefogás, a bíráskodás közös fegyvertárának kialakítása, a konkrét helyzetek megoldása érdekében folytatott együttműködés. Csak ezekkel lehet elérni a kereskedelem csatornájának megsemmisítését. Ugyanakkor segítségére kell lenni mindenkinek, akit a kábítószer-függőség és a kábítószer-kereskedelem gépezete magával ragadott, látni kell személyes, családi, gazdasági és társadalmi nehézségeiket, befogadónak és megértőnek kell lenni velük szemben, hogy kisegítsük őket a kábítószer poklának köreiből. Ezen a színtéren játszik szerepet az egyház nevelői és pasztorációs gondolkodása és működése. Az egyház segítségére kíván sietni a nehézségekkel küszködő embereknek, bátorítani akarja őket, hogy építő jellegű válaszokat találjanak a kábítószer-fogyasztás és az azt kísérő bűnözés által felvetődő kérdésekre." (191)

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu