|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Nők a Bibliában (12.) Mária, az egyház anyja Az Ószövetség az anyaság minden gazdagságát, örömét és drámáját bemutatja. Évától Rutig az édesanyák történetein keresztül nemcsak az emberi élet sokszínű valóságát és váratlan fordulatait, meglepetéseit élhettük át, de mélyebben megismerhettük az Atyát is. Isten az anyai hivatásban olyan közösséget hoz létre az emberrel, amelyben rácsodálkozhatunk a Teremtő titkaira, éppen az édesanyákon keresztül. Rut története elvezet minket Betlehembe. A betlehemi istállóban Mária megszülte Jézus Krisztust, Isten Fiát. A gyermekkor örömeiben és viszontagságaiban, a Simeontól hallott prófécián, az egyiptomi menekülésen át a jeruzsálemi templomban hallott szavakat megőrizve, Jézus fizikai közelségében élhetett a nyilvános működés kezdetéig, amikor Jézus mintegy harmincéves lehetett. Hosszú időt töltöttek ebben a számunkra rejtett, de sejthetően boldog családi közösségben. "Jézus rejtett élete a názáreti házban egyúttal Mária élete is volt, mely a hit által Krisztussal el van rejtve Istenben (Kol 3,3). A hit ugyanis összeköttetés Isten misztériumával. Mária állandóan, naponta ilyen összeköttetésben volt Isten kimondhatatlan titkával, aki emberré lett; ez olyan titok, amely felülmúlja az Ószövetség minden kinyilatkoztatását. Az angyali üdvözlet óta a Szűz lelke bevezetést és beavatást nyert ebbe a titokba, a kinyilatkoztatás ama újdonságába, amelyet néki Isten maga nyilatkoztatott ki. Jézus nyilvános működésének ideje alatt Mária az evangéliumok tanúsága szerint fel-felbukkan Jézus körül, és mellette marad mindvégig, egész a kereszthalálig. A kínszenvedés és a halál fájdalmában újból ott van az anya Jézus mellett. Mária, aki boldogan ölelhette magához és táplálta bűntelen gyermekét, a kereszt alatt átéli a legmélyebb anyai fájdalmat, ezzel teljessé lesz benne minden anyaság, és így nyílik meg arra a befogadásra, amellyel lelki értelemben minden ember anyjává válhatott. Íme, a te anyád! (Jn 19,27) - Jézus a halála előtt a legdrágább kincsét ajándékozta János apostolnak, édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó szavai voltak ezek, ezért ünnepélyesek, s mintegy lelki végrendeletet jelentenek. Gábor főangyal szavai Názáretben: Üdvöz légy, malaszttal teljes (Lk 1,28) a Kálvárián történteket is megvilágítják. Az angyali üdvözlet a kezdetet, a kereszt a beteljesedést jelenti. Az angyali üdvözletkor Mária az emberi természetet ajándékozza méhében Isten Fiának; a kereszt lábánál János személyében az egész emberiséget a szívébe fogadja. Ő, aki a megtestesülés első pillanatától kezdve Isten Anyja, Fia, Jézus életének utolsó pillanataiban az emberek anyjává válik. Ő, aki bűn nélkül való, a Kálvárián megismeri a bűn okozta szenvedés igazi mivoltát, amit a Fiú magára vesz, hogy üdvözítse az embereket. A kereszt alatt, melyen ott haldoklik az, akit az angyali üdvözlet igenjével a méhében fogant, Mária mintegy második üdvözletet hall őtőle: Asszony, íme a te fiad! (Jn 19, 26) Mária tehát lelki értelemben is beteljesíti az anyaságot, mint Isten népének anyja: Áldott vagy az asszonyok között! (Lk 1,42) A nép anyjaként tisztelte Izrael Deborát (Bír 5, 7), Juditot (Jud 16,1-5; 17) és Esztert (Eszt 4,8a; 4,17gg-17kk; 10,3c). A nép anyjaként és megmentőjeként ez a lelki anyaság teljesedik be a kereszt alatt, s válunk Mária anyasága alatt Jézus testvéreivé és az Atya gyermekeivé, hogy együtt mondhassuk Jézussal: mi Atyánk! Mária, az Istenszülő, az egyház megszületésétől kezdve különleges tiszteletnek örvend, erről tanúskodik az "oltalmad alá futunk" kezdetű IV. századi imádság. Ő az egyház ősmintájaként és állandó példaképeként van jelen Krisztus misztériumában és az egyház misztériumában is. Erre kell gondolnunk, amikor anyaszentegyházról beszélünk. Az egyház Jézushoz való hűségének is a Szűzanya az ősmintája. A szentségek kiszolgáltatásával az egyház mint egy édesanya gondoskodik gyermekeiről: a keresztségben minden bűntől megtisztulva születünk meg a közösségben, ahogy Mária megszülte Jézust. Az anyaszentegyház felnevel, a nagykorúság szentségével utunkra bocsát, és ott van életünk minden fontos pillanatában, nem hagy el a nehéz helyzetekben sem. Jézustól kapott megtisztító hatalmával segít talpra állni, újrakezdeni akkor is, ha elbuktunk, megtisztít, és ahogy Mária Jézust, hűségesen elkísér életünk végső pontjáig. Csillag Péter
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|