Hatvan éve hűséges olvasónk

Az első szám: "...öltsétek fel az új embert" (Ef 4,24)

Stéhli Ferenc nyugalmazott tanár nem egyszerűen csak lapunk hűséges olvasója, de otthonában őrzi is az Új Ember valamennyi számát. Hogy a lapszámok folyóméterben menynyit tesznek ki, nem tudja, hiszen amikor a szobai polcok beteltek, az első évfolyamok kikerültek a kert végi, egykor a tüzelő tárolására szolgáló sufniba, mely akkor lépett elő "könyvtárszobává", amikor a Szemere-telepi családi házba bevezették a gázt. Felújította, kiszolgált szekrényeket és polcokat állított be, viszonylag elegendő teret biztosítva a Vigilia és a Turista Magazin régi számainak is. Az első évfolyamok különben is meglehetősen vékonyak voltak, az 1945. augusztus 9-i első szám csupán nyolcoldalas volt, sőt később, néhány évig egy-egy szám csak négy oldalon látott napvilágot.

Hogy az oldalak elsárgultak, az nem elsősorban az idő vasfogának tudható be, hiszen a katolikus sajtó számára akkoriban csak igen rossz minőségű, eleve sápadtsárga papír jutott. Gyűjteményében különös érték az 1956. október 23-a keddjén október 28-i dátummal megjelent példány, mely még a könyvtárak többségében sincs meg. Hosszú ideig előfizetője volt a lapnak, de amikor a hatvanas években olykor csak hétfőn kapta meg a vasárnapi számot, lemondta, azóta mindig megveszi, vagy már csütörtökön benn a városban, vagy vasárnap a templomban. Szívesen emlékszik vissza Mihelics Vid, Sík Sándor, Rónay György, Kunszeri Gyula, Szigeti Endre, Sinkó Ferenc, Saád Béla, Tűz Tamás cikkeire, illetve verseire, és Radó Polikárp liturgiai-lelkiségi írásaira, vagy például Fekete István kedves novelláira, melyek közül néhányat még monori gimnazista diákjainak is felolvasott.

Stéhli Ferenc ugyanis mint latin-francia, illetve "átképzés" után orosz szakos tanár több mint ötven évig tanított, kezdetben a veszprémi piarista gimnázium államosított utódintézményében, majd rövid megszakítással 1983-as nyugdíjazásáig a monori József Attila Gimnáziumban. Hosszú pedagógiai pályát befutott tanártársaival egyetemben ő is számos neves tanítványt mondhat magáénak (köztársasági elnökünknek, Mádl Ferencnek két évig volt osztályfőnöke), de ő inkább arra büszke, hogy a szorosan vett tananyagon felül diákjainak mindig olyan többletet akart és tudott adni, amely segítette a személyiségfejlődést és a jellemépítést, vagy egyszerűen csak betekintést adott a szépség világába. Nos, pedagógiai munkájához tartoztak az előbb említett Fekete István-felolvasások is, amikor hosszú éveken át (ne felejtsük el, a hatvanas években, egy állami gimnáziumban vagyunk!) a karácsonyi szünet előtti utolsó órán elővette az Új Embert, hogy abból olvasson fel valami ünnepre hangoló, nemesítő írást. S az oroszórákon sem csak a kötelező kolhozolvasmányok, no meg a főnév- és melléknévragozás volt terítéken, hanem például a zenén keresztül igyekezett megszerettetni e nép kivételesen értékes kultúráját is.

Az egyik tanítvány, Péterffy András rendező-operatőr így emlékszik vissza diákéveire: "Monoron nagyon korszerű gimnázium volt, a kötelező orosz mellett volt angol, német, olasz, francia nyelvtagozat, az oroszt egy volt latintanár - Stéhli Ferenc, ma is él - tanította, s több maradt meg bennem az óráiról az orosz zenéből, mint az orosz szókincsből." Gyakoriak voltak az órákon kívüli hanglemezhallgatások, zenei előadások is, az anyagot mindehhez a különórák többletjövedelméből vásárolt, nagyrészt még a jó régi, His Master´s Voice, illetve Columbia márkájú, ‘78-as bakelitlemezek adták.

1983-as nyugdíjazása után pesti gimnáziumukban hosszú ideig latint tanított, valamint kezeli az iskolai és a rendi könyvtárat. Tavalyi magas állami kitüntetése (a Köztársasági Elnöki Érdemérem) annak jele, hogy liberális korunkban, az anyagi hasznosság harsány hirdetése közepette is sokan az ország továbbélésének zálogát a klasszikus értékeket felmutatni és továbbadni képes tanárgeneráció hagyományos pedagógiájában látják.

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu