|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az Olvasó írja Farkas Virgil emléke A vér a szív jobb kamrájából a bal pitvarba áramlik, a tüdőben megtisztul, és éltető folyadékként árad tovább az egész testben. Farkas Virgil (1924-1994) plébános, bencés szerzetes a mára letűnt rendszer évtizedeiben hasonló hatással közvetítette a pannonhalmi kistemplom hívei számára Isten megtisztító igéjét. 2004. szeptember 19-én, halálának tizedik évfordulóján tisztelői megemlékeztek róla a plébániatemplomban. Ennek során emléktáblát is avattak, melyet három testvér készíttetett, s az utód, Marton József bencés plébános áldott meg. Az ünnepi beszédben Virgil atya életének számos fejezete felelevenedett. A hitoktatásért az akkori hatóságokkal folytatott gigászi küzdelme, a hívekkel ápolt bensőséges kapcsolata, a hitbéli kérdésekben tanúsított hűsége. Kétszer is felújíttatta a templomot, a hetvenes évek elején plébániát épített, a rendszerváltás után rendbe hozatta a bástyafalat. Éppen hatvan esztendeje, fiatal szerzetesként részt vett a legendássá vált pannonhalmi embermentésben. Erős hittel vallotta, hogy ha Isten egyszer már átvezette híveit a Vörös-tengeren, akkor másodszor is megteszi. Ebben tevékeny munkatársa volt a Teremtőnek, és igaza lett: a kereszt jelében és a jó szó erejével csakugyan győzött. Ezért került e rá jellemző mondat az emléktáblára: "Aki a Vörös-tengeren átvezette híveit." Siska Gábor "Mit marjátok a magyart?" A szomszédunkban dúló "magyarverések" mélységes fájdalommal töltenek el, és eszembe juttatták Petőfi SándorÉlet vagy halál című versét, melyből szomorúan idézek egy versszakot: Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól, mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard. Megosztottuk tivéletek híven, Ha jószerencse nékünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott. Elekes Irma
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|