Felelősségünk a teremtett világért

Vallás és ökológia - a mi ügyünk

Ha széles távlatokban gondolkodunk, és a mindennapoknál kicsit messzebbre vetjük tekintetünket, akkor "ökológiai válság", "fenntartható fejlődés", "környezetvédelem". Ha közelebbre - urambocsá, a lábunk elé - nézünk, akkor például a kocsiablakon kidobott üdítősüveg, a tobzódó nejlonzacskó-használat, a szemét, a pazarlás - azaz felelőtlenség. A globális és helyi ökológiai rendszerek mind súlyosabbá váló sérülései, működésük ebből fakadó, napról napra tapasztalható zavarai - vagyis mindaz, amit a szakemberek összefoglalóan ökológiai válságként szoktak emlegetni - egyre sürgetőbb feladat elé állítják az emberi társadalmat. És fontos tudatosítanunk magunkban: nem csak technikai, jogi vagy gazdasági feladatokról van szó. A válság természetének megértéséhez és a gondok orvoslásához egészen mélyre kell ásnunk, és át kell gondolnunk az emberi társadalom belső szerkezetére, a szociális igazságosságra vonatkozó elképzeléseinket, valamint az ember és a természeti környezet, a teremtett világ kapcsolatáról alkotott felfogásunkat is. Tehát nem egy "újabb akcióról" van szó, hanem az egész életünket érintő kérdésről.

A világ megalkotásának azon a pontján, amelyen megjelent az ember, a Teremtő hasonmására bízta az egész világot, hozzátéve: vonjátok uralmatok alá a földet. Ha kicsit is önkritikusan belegondolunk, ez az uralom erőteljesebben sikerült a kelleténél, még akkor is, ha a Biblia magyar fordítása vétkesen leegyszerűsíti az eredeti szöveg árnyalatokban gazdag jelentését. Ugyanis az a héber szó, amely ebben a részben szerepel, nem erővel, kényszerrel gyakorolt uralmat jelent (erre a bibliai nyelvnek külön kifejezése létezik), hanem gondoskodó kormányzást, azaz csupa olyasmit, amitől története során a "keresztény" Európa (és megannyi gyermeke) fokozatosan gyorsuló ütemben elszakadt.

A XX. század története nem egy esetben ráébresztette a "civilizált" emberiséget, hogy sok tekintetben nagyon rossz úton jár. Ezt az ébredést azonban nem követte jelentős fordulat (hacsak nem a félálmos ember másik oldalra fordulása), a helyzet inkább arra hasonlít, amikor valaki reggel még heverészik az ágyban, tolva maga előtt a felkeléssel kezdődő cselekvés időpontját.

A zsidó-keresztény kultúrát képviselő vallások követői - mondhatni: genezisük miatt - különösképpen nem kerülhetik meg a teremtett világ iránti felelősségüket. A XX. század e tekintetben is hozott fejleményt. Az egyre romló ökológiai helyzettel kapcsolatban több egyházi, illetve felekezeti nyilatkozat is született az elmúlt évtizedekben. A mind nyilvánvalóbb problémát jelentő környezeti kérdésekre nyugaton, így például Németországban további lépések is születtek: ott minden katolikus egyházmegyének működik a témával foglalkozó szakértői hálózata, azaz tettek is követték az elvi állásfoglalásokat. Az említett dokumentumok előremutató jelentőségét nem lehet eléggé méltatni, különösen hazánkban, ahol az ökológiával kapcsolatos szervezett egyházi cselekvés még a gyerekcipő felhúzásáig sem igen jutott el. A közelmúltban jelentős előrelépés történt az ügyben: megjelent a Felelősségünk a teremtett világért című dokumentumgyűjtemény, amely az ökológiai témában eddig napvilágot látott legfontosabb egyházi, illetve vallási (katolikus, református, evangélikus, ortodox és zsidó) megnyilatkozásokból válogat. A nagy hiányt pótló kötetet a környezeti kérdésekkel foglalkozó szervezet, a Védegylet Vallás és ökológia munkacsoportja állította össze. A szóban forgó dokumentumok tükrözik azt az utat, amelyet a különböző egyházak, felekezetek jártak be az ökológiával kapcsolatos felelősségre ébredés útján. E nyilatkozatok, illetve a bennük foglalt gondolatok sajátossága és jelentősége elsősorban abban fogalmazható meg, hogy rámutatnak: a környezeti krízis nem pusztán technikai kérdés, hanem legalább annyira erkölcsi válság is - s megoldásának (egyfajta megtérésként) az egyes ember szívében kell kezdődnie.

Mint említettük, a magyarországi egyházak körében korántsem tapasztalható az az intenzív munka, amely a nyugat-európai vagy tengerentúli egyházak ökológiai tevékenységét jellemzi. A témának nemzetközi szinten immár kiterjedt teológiai reflexiója is olvasható, de az ökoteológia irodalma hazánkban tulajdonképpen ismeretlen. A gyakorlati lépések, a szervezett cselekvés szintén elenyésző. Ezért is örömteli, hogy a Védegylet néhány éve úttörő munkára vállalkozott a hazai egyházak, papok, lelkészek, hívek figyelmének az ökológiai problémák felé irányításában. A már említett Vallás és ökológiamunkacsoport évek óta igyekszik hozzájárulni az ökológiai tudatosság növeléséhez az egyházakban. Az ökumenikus szemléletű munkacsoport 2001-ben Dobogókőn számos hazai egyházi és társadalmi szervezet mintegy ötven képviselőjével kezdeményezett beszélgetést az ember és a teremtett világ kapcsolata újragondolásának teológiai vonatkozásairól. A következő évben négy felekezet, illetve vallás (katolikus, református, evangélikus és zsidó) követői, teológusai, hivatalos képviselői és más érdeklődők vitatták meg a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban az egyházak lehetőségeit a környezeti problémákkal szembeni gyakorlati fellépéssel kapcsolatban. Tavaly augusztusban pedig egyházi ifjúsági vezetők vehettek részt a hit és az ökológia viszonyával, valamint a környezeti nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó képzésen. E találkozót a jövőben ismét megrendezik, de a szervezet addig is nyitott minden érdeklődő jelentkezése iránt, aki felismerte, hogy az Isten által teremtett világ megőrzéséért, jelenéért és jövőjéért tenni teremtmény voltunkból fakadó közös kötelességünk.

(A Védegylet Vallás és ökológia munkacsoportjának elérhetősége: 1051 Budapest, Nádor u. 32., tel.: 269-1243; e-mail: iroda@vedegylet.hu; honlap: www.vedegylet.hu)

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu