Dalos László

Noteszlapok

(Ál-sajtóhiba)

- Élt a huszadik század közepén egy kedves magyar költő. Utcán ha találkoztunk, így köszöntött, mindig megelőzve engem: "Üsmersz!" Már erről is ráismerhet bárki, aki ismerte.

Nos, poétánk egy költeménye "ál-sajtóhibával" jelent meg valamelyik lapban. Mert ahelyett, hogy azt szedte volna a nyomda, ami az egyik sorban írva volt - "párás fényben", ezt szedte és nyomta ki: "pávás fényben". (Lehetséges, hogy racscsolt a szedő?!)

A költő elolvasta, és boldogan rikkantott föl:

- Mennyivel jobb így! Szinte látom, amint a fény szétterjeszti farktollait, mint a páva. "Pávás fény"? Remek! Marad.

Így is hagyta, így látott napvilágot legközelebbi verseskönyvében.

(A drehus neve)

- Újfent a huszadik század: a közepe táján adták ki egy fiatal író novelláskötetét. Csupa munkástárgyú írás volt benne; egy vasesztergályosról, "drehusról" szólt a legtöbb. Úgy hívták, hogy... Jaj, mi is volt a neve?! Hosszasan törtem a fejem a minap. Hiába. Pedig attól, ahogyan hősét az író elkeresztelte, nem hittem el a novellákat.

Hol a kötet? Hol lehet az már. Különös, de antikváriumban sem akadtam össze egyetlen példányával sem.

Egyszóval töprengtem, hogy is hívták azt az esztergályost. Végül is az "ugrott be", hogy a vezetéknév - egy szótagú! Végigpróbáltam mássalhangzókat, magánhangzókat. Egyszer csak agyam képernyőjén megjelent: Csont Emil...

És ez az, amit nem hittem el! Félszázada is úgy éreztem: nem igaz, ma is azt mondom. Viszont az is kétségtelen, hogy novellabeli drehusról lévén szó a Szabó József vagy a Kovács István név is valahogy hiteltelen. A Csont Emil a másik véglet, a merő lehetetlenség. Hogy miért? Nem tudom, de így van. Kemény dió a névadás az irodalomban. Résen kell lenni.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu