|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu), "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Mit jelent ma hazafinak lenni? Tetteket. Elsősorban tetteket. Csak azután emelkedett szavakat. Milyen tetteket? Itt hajlamosak vagyunk nagy dolgokra gondolni, de a kicsit sem tesszük meg. Közhelyes, de igaz: vannak néhányan, akik képesnek érzik magukat meghalni a hazájukért, de kevesebben vannak azok, akik élni képesek érte. Hazafinak lenni azt jelenti például, hogy nem szemetelünk a hazai utcákon (természetesen idegenben sem), nem tartjuk eszement ötletnek, hogy az országon belül menjünk el nyaralni, a nagyjából ugyanolyan árú és minőségű külföldi és hazai termék közül az utóbbit választjuk, az újságok mellett magyar irodalmat is olvasunk, megismerjük saját történelmünket, és rendesen megtanuljuk és használjuk saját anyanyelvünket. Csak ezekkel együtt hiteles számomra például a határon túli magyarok melletti (sajnos legtöbbször csak verbális) kiállás vagy a múlt századi nagypolitika országunkkal szembeni igazságtalanságainak jogos hangoztatása. Simone Weil azt írja, hogy a hazát csak részvéttel lehet és szabad szeretnünk, úgy, ahogy azt a népdalokban, Homérosznál vagy az evangéliumok szenvedéstörténetében olvashatjuk. Részvéttel és "résztvéttel" - tehetjük hozzá. Galambos István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|