Dévényi Iván emlékezete

A közel hat évtizedes hetilapunk képzőművészeti írásait jegyzők közül a leginkább emlékezetes, legkarakteresebb, talán hatásában is legjelentősebb az az esztergomi magyar-történelem szakos tanár - Dévényi Iván - volt, aki a művészeti kritika mellett a műgyűjtés terén is jelentőset hozott létre.

Czóbel Béla olajfestménye Dévényi Ivánról (1964)

Érdeklődése elsősorban a XX. századi magyar művészet felé fordult. Annak korszerű, európai összefüggéseit is feltáró bemutatását tekintette elsődleges feladatának. Figyelme az elfeledett vagy hallgatásra kényszerített mesterekre és a külföldre szakadt alkotókra is kiterjedt. Bátor kiállása ezen művészet mellett erősen eltért a hivatalos irányvonaltól.

Dévényi több mint két évtizedig - a fájdalmasan korán, 48 éves korában bekövetkezett haláláig - vezette a Vigilia képzőművészeti rovatát, írásai rendszeresen megjelentek a Művészet című szaklapban és még számos más, rangos folyóiratban. Könyvet sikerült megjelentetnie Tihanyi Lajosról (1968), Kernstok Károlyról (1970), Vajda Lajosról (1972), Thorma Jánosról (1977), és társszerzője volt több más kiadványnak. Emlékezetes volt - egyebek mellett - Csontváry-tanulmánya, Borsos Miklós művészetének erőteljes propagálása, Kondor Béla melletti kiállása.

Dévényi Iván nehéz időkben igen nehéz feladatra vállalkozott. A műkritika művelése az ő felfogásában kérlelhetetlen igazságkeresést jelentett, mégpedig úgy, hogy az emberi érzékenység tapintatos kezelése alapelv maradt számára. Egy nyilatkozatában ars poeticaként idézi Marcel Gromaire francia festőt: "A kritika fontos lehet, feltéve, ha szabad, ha lelkiismeretes, ha semmiféle parancsnak nincsen alárendelve."

Dévényi az áramlatok és az állandósult tévedések kusza összképében, művészi ízlésvilágunkat visszahúzó-elhallgató-alaptalanul vádoló légkörében tudott pontosságával, szorgalmával és töretlen kiállásával valódi és maradandó értékeket képviselő (élet)műveket elénk állítani. Az Új EmberLáttuk, olvastuk... című rovatában írt néhány mondatos recenzióival, és más - mindig alapos felkészültséggel és komoly háttérmunkával megfogalmazott - írásaival sokat tett ízlésünk katolikus, tehát valóban egyetemes szemléletű fejlesztéséért.

Doromby Károly, a Vigilia nevében búcsúzó jóbarát említette temetői beszédében (Vigilia, 1978. január), hogy Dévényi élő lelkiismerete is volt a munkaközösségnek, olykor figyelmeztetett, hogy a mindennapi munka hajszájában megfeledkeztek valakiről.

Hetvenöt esztendeje, 1929. augusztus 8-án született Cegléden Dévényi Iván, akit az elmondottak alapján nyugodt szívvel ajánlhatunk példaképként a XXI. század műkritikusai elé.

Fekete Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu