Uj Ember

2004.10.10
LX. évf. 41. (2930.)

Keresse
az Új Ember
jubileumi évkönyvét

Főoldal
Címlap
A szociális szeretet gondolata vezette...
Oltárra emelték az utolsó magyar királyt
Szili Katalin a Vatikánban
Akik az irgalmasság útját mutatják...
Felszentelik a krakkói magyar kápolnát
Az Új Ember könyvbemutatója
A Lélek hangjára figyelve
Nagymarosi Ifjúsági Találkozó - a hitről
Lelkiség
A hálát adó szamaritánus
Szentírás-magyarázat
Friss szemmel...
Homíliavázlat
A megváltás szentsége (16.)
Liturgia
A hét szentjei
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az "ellentmondás jele"
A Magyar Katolikus Egyház ellenállása a nyilasuralommal szemben
Az irgalmasság és a megbocsátás
Jegyzetlap
Tehetséges - azaz személy
Elavult(?) értékrend
Nem keresztény klub...
Mi folyik itt?
Élő egyház
Búcsújárás - tegnap és ma
Tudományos konferencia Segesden
Városmisszió és kongresszus Párizsban
Élő egyház
Maimonidészre emlékeztek
A keresztény-muzulmán párbeszéd nehézségei
Konfliktus a Szent Sírnál
Fórum
Élő egyházzene
Fesztivál a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére
Egyháztörténeti könyv bemutatója
Másik világ
Egy hét
Könyvespolcra
A barokk pápaság
Az Olvasó írja
Farkas Virgil emléke
Tudásvárat épít a Duna TV
Fórum
Meddig terjed a Szentföld?
Zarándoklat Jordániában
Fórum
"Állam és Egyház az egyesült Európában"
"Ilyen szereptévesztés mögött csak tudatos provokáció vagy butaság, illetve az elemi érzékenység hiánya állhat."
Felelősségünk a teremtett világért
Vallás és ökológia - a mi ügyünk
Áldás, népesség...
Mozgalom a magyarság életkedvének élénkítéséért
Fórum
A harmadik évezred Fénye és Élete
Az eucharisztikus év kezdete
Mit jelent nekem az eucharisztia?
A "rejtőzködő" jelenléte
Ifjúság
Jubileumi Gyerekmaros
Szólj hozzá!
Világító ősz
A MÉCS-családmozgalom idei programjairól
Bocskai-portya
Rejtvény
Kultúra
Csak a szépet és a jót...
A Molnár-C. Pál Baráti Kör kiállításai
Balassi Bálint költészete európai tükörben
Dévényi Iván emlékezete
Noteszlapok
(Ál-sajtóhiba)
PALETTA
Fórum
Vannak égő, fájó könnyek...
Határon túli magyar hívek búcsúja Máriapócson
Hatvan éve hűséges olvasónk
Mozaik
Megújult a debreceni Szent József Kollégium
Mi az igazán lényeges?
Sérült fiatalok a Szent Gellért-házban
Bérmálkozás és kápolnaünnep Érsekvadkerten
Fehér éjszaka Rómában
A botanika ékköve

 

A hét szentjei

Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító

(Október 15.)

A spanyolországi Avilában született 1515-ben. A kármeliták rendjébe lépett, a tökéletesség útján nagy lépésekkel haladt előre, misztikus kinyilatkoztatásokat kapott. Rendjének megreformálásakor sok megpróbáltatást kellett elszenvednie, de töretlen lélekkel minden nehézségen úrrá lett. Tudásban gazdag és saját misztikus tapasztalataival igazolt könyveket írt. Alba városában halt meg 1582. október 15-én. VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én egyháztanítói címmel tisztelte meg.


Mindig emlékezzünk Krisztus szeretetére!

Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének saját szavai szerint gyönyörűsége telik.

Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt, maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.

Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint e világi barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki mondhatnánk állandóan ajkán hordta Jézus nevét, anynyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést.

Szent Teréz műveiből (Önéletrajz, 22, 6-7. 14)

Szent Hedvig szerzetesnő

(Október 16.)

Bajorországban született 1174 körül. II. Endre királyunk feleségének, meráni Gertrúdnak a nővére volt. A sziléziai herceg felesége lett, akit hét gyermekkel ajándékozott meg. Bensőséges életet élt, a szegények és a betegek iránt bőkezű volt, számukra otthonokat alapított. Férje halála (1238) után belépett a trebnitzi kolostorba, ott halt meg 1243. október 15-én.

Szüntelenül Isten felé törekedett. Istennek ez a szolgálója jól tudta, hogy a mennyei Jeruzsálem építésére szolgáló élő köveknek ebben a világban sok ütést-verést kell elszenvedniük, és hogy a dicsőséges mennyei hazába csak nagy megpróbáltatások elviselésével lehet eljutni. Ezért teljes odaadással vállalta a szenvedések áradatát, és testét kímélet nélkül állandóan keményen sanyargatta. Sok böjtöléssel és a jobb ételekről való lemondással mindennap úgy meggyötörte magát, hogy igen sokan joggal csodálták is, hogyan képes egy ilyen kimerült és gyönge asszony ennyi szenvedést elviselni.

Ahogyan lelkének buzgósága szüntelenül Isten felé törekedett, úgy fordult állandóan jótevő szeretete embertársai felé. Bőkezűen osztogatott alamizsnát a szűkölködőknek, adományaival segítségére sietett a társulatoknak és a szerzeteseknek, akik kolostorokban vagy azon kívül éltek. Sok ajándékkal támogatta az özvegyeket és árvákat, a betegeket és elesetteket, a leprásokat és a börtönbe zártakat, a zarándokokat és a nélkülöző kisgyermekes anyákat. Azt mondhatjuk tehát: egyetlenegy segélykérő sem távozott tőle anélkül, hogy ne gondoskodott volna róla.

Szent Hedvignek egy vele egykorú szerzőtől származó életrajzából (Acta Sanctorum Octobris 8 /1853/, 201-202)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu