|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A keresztény-muzulmán párbeszéd nehézségei Az iszlámot, ezt a mintegy 1,2 milliárd hívőt számláló nagy világvallást a Krisztus utáni VII. században a prófétaként tisztelt Mohamed alapította. Csakhogy ez a világvallás sem maradt egységes, és - ami különösen nehézzé teszi a vele folytatandó párbeszédet - nincs vezető vallási tekintélye. Ezt egy apró példával is megvilágítja Heinz-Joachim Fischer a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német napilapban: II. János Pál pápát a muzulmán többségű országokban hivatalos részről tisztelettel fogadták, amikor odalátogatott. Nigériában azonban például a legtöbb mecset elöljárója nem volt hajlandó vele találkozni. II. János Pál jól ismeri az iszlám helyzetét. Már a nyolcvanas évek elején iszlámszakértőket hívott meg castelgandolfói nyaralójába, tartsanak neki és közvetlen munkatársainak szemináriumot az iszlám világáról, a muzulmán hívők gondolkodásmódjáról, történetszemléletéről. A pápa azért is küzdött a végsőkig az iraki háború ellen, mert pontosan tudja, mit jelent az iszlám szemléletben politika és vallás elválaszthatatlansága. A demokrácia azért idegen számukra, mert többségi és nem vallási alapon kívánja rendezni a társadalmat. A Nyugatról érkező támadásban nem a terrorizmus elleni hadműveletet látják, hanem az egész iszlám berendezkedés, a politikai-vallási rendszer megtámadását. A jelenlegi helyzetben a Szentszék legfontosabb célja a "vallások és kultúrák háborújának" elkerülése. Vagyis annak a veszélynek az elhárítása, hogy a terrorizmus elleni küzdelem a kereszténység és iszlám közötti általános konfliktussá váljék. Ezért hangsúlyozza a pápa és a Szentszék minden illetékese: a frontvonal nem a világvallások és kultúrák között húzódik, hanem a vallásokon és kultúrákon belül különülnek el a mérsékeltek és a szélsőségesek, az erőszak hívei. Martino bíboros szerint különböző iszlám országok delegációi jönnek egyre-másra a pápához, hogy megköszönjék neki béketörekvéseit, és különösen annak az időzített bombának a remélhető hatástalanítását, amelyet úgy neveznek, hogy "vallások és kultúrák háborúja". Ebben a helyzetben az iszlám mérsékelt erői is érzik a vezető tekintély hiányát e világvallás élén. (rosdy)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|