Jegyzetlap

Tehetséges - azaz személy

Az alcímből az következik, hogy mivel minden emberi teremtmény személy, a nem teljesen épnek látott is, vagy a nyilvánvalóan csonka ember, a szellemben sérült is, mert a lelke, a nem látható Érinthetetlen benne van, és itt ennek a "van"-nak ugyanakkora a titka, mint Azé, Akitől ez a lélek származik, s Aki Van, tehát mivel minden ember személy, egyetlen sem lehet tehetségtelen. Nem tudjuk, a lélek teszi-e naggyá a tehetséget, vagy a tehetség a lelket; alighanem egymásból táplálkoznak, egymást éltetik. Vagyis azt állítjuk, a tehetség nem ennyi: X jól játszik. Y ebben és ebben ügyes. Érdekes színei vannak. Fordulatos történetei. Ráadásul még szellemes is. Ironikus. Szürreális. Stb. A tehetség ennél sokkal több. Még akkor is, ha "kevesebb"; mondjuk (látszólag) nem művészet. Csak valami csekélység. Majdnem semmi... Vegyünk (ez jó: vegyünk...) tíz embert. Ha nekik egy Istenük van, az akármilyen néven nevezett Megnevezhetetlen, akkor ők testvérek. Ha közülük három vitán fölül tehetséges valamiben, joggal hisszük, sőt kötelezően, hogy a többi hét is tehetséges olyasmiben, ami még nem egészen derült ki, talán nem is fog kiderülni, mert vannak rejtettebb hivatások is; a tehetség végső soron hivatás. A közös Atya, aki mindenfajta tehetség forrása, nem lehet igazságtalan: egyeseknek ad, másoknak nem ad. Mindenkinek ad. Sőt, mindenkinek ugyanannyit ad, de sem a merítőkanalát, sem a mérlegét nem mutogatja. Egyiken sem úr sem az idő, sem az emberi vélemény.

Eszerint J. S. Bachot összehasonlíthatjuk Pósa Lajossal? Szándékban igen, eredményben nem. Áldozatban igen, alkalmasságban nem. Vágyakozásban igen, látásban nem. Lélekben igen, lelkierőben nem. Az biztosan nem igaz, hogy bárkit bárki leszólhat, mondván: ugyan, kérem, Bach zseni, a Pósa "egy nulla". A Pósa nem nulla, hanem Pósa... A tehetség a tettre indított s képes ember tulajdonsága. De nem csak az a tett, hogy beverek egy húszcentis szöget egy gerendába. Tett az elgondolása valaminek. A tétlen szemlélődés (a legtettebbek egyike). A csönd mélyének keresése. A mindennapi aprómunka. A hűség. Egy beszéd lassú, tétova megformálása. A szenvedélyes hit fölkiáltása. Például ez: "Rabboni!" A szívnek milyen megrázó ereje előzi meg ezt az egy szót? Tehetség kell minden tisztességes takarításhoz; és becsületesség. Egy csecsemő gondozásához. Egy fal hibátlan bevakolásához. Ma itt szikes, keményszálú rét terpeszkedik; holnap a Széchenyi fürdő áll rajta. Hány száz ember tehetsége járt itt közbe? Nézzetek szét a világban! Hatalmas rombolás színhelye a világ, de nem a rombolásé az utolsó szó. Meg kell hallgatni az abszolút esélytelen, vak koldusnak, Bartimeusnak a hangját (kisgyermekkorom óta hallom), s benne a kimondhatatlan bizalomba burkolt kétségbeesést: Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!... A tehetséget mindig el akarják hallgattatni. Ma különösképpen. De az igazit a le- és kibeszélhetetlen hite hajtja előre, mindegy, hogy ki az és hol van, mert látni akar. És előbb-utóbb lát is.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu