A Lélek hangjára figyelve

Nagymarosi Ifjúsági Találkozó - a hitről

Szakadó esőt jósolt a meteorológia október első szombatjára. A találkozóra elszántan útnak induló fiatalok és "kortalanok" a nagymarosi templomkert pázsitján letelepedve mégis kedvükre napozhattak, miközben Balogh Gyula, az egri szeminárium egyik elöljárójának szavait hallgatták, vagy amikor részt vettek a délutáni szentségimádáson, majd az Udvardy György püspök által bemutatott szentmisén. A közel kétezer fiatal délelőtt a Duna-partra vonuló kiscsoportos beszélgetéseken vagy a többi fakultatív programon bővíthette "A hit mint isteni erény" témájához kapcsolódó ismereteit.

A magyar egyház történetében már fogalommá vált rendezvényt 1971 őszén tartották meg először. Az egykoron Budapesttől államilag távol tartott tehetséges papok dunakanyari helységekbe helyezett káplánokként összefogtak, s lelkes fiatalokat maguk köré gyűjtve kezdték meg az áradó isteni napsütést jelentő tevékenységüket az akkori társadalmilag, történelmileg borús-esős közegben.

A kezdeteknek az adott korból kiszakadt szellemisége ma is áthatja a találkozókat, amelyek emiatt - a témáktól, előadóktól függetlenül - időszerűek.

Az országos összejöveteleket szervező mai közösség (világiak és papok) magja csaknem húsz főből áll. Brückner Ákos ciszterci atya vezetésével demokratikus egységben lelkigyakorlaton, majd külön munkacsoportokban gondolják át a soron következő témát, s az ahhoz kapcsolódó "láncszemeket", majd a találkozó után értékelik, összegzik a tapasztalatokat. Az utóbbi alkalmakkor a három isteni erény: a szeretet, a remény és most a hit témája került sorra. Nobilis Márió, az egyik főszervező lapunknak elmondta: azért kell beszélni az alapértékekről, mert ezek a mai fiatalok számára nehezen megfogható fogalmak.

Balogh Gyula bevezetőjében azt fejtegette: vegyük észre, hogyan születik az ima. Abban a csendben, szelíd rácsodálkozásban, amikor felfedezzük, hogy Isten figyel ránk és szeret minket. Ez a szeretet a hit őseredője. A tábortűz kesze-kuszán egymásra rakott fahasábjaihoz hasonlóan továbbadhatjuk a tüzet: egymást "gyújthatjuk" a hitre.

"Dinamika", azaz szemléltető játék következett ezután: a közeli iskola diákjai fehér ruhában, a közönség közül indulva szív alakú, piros üvegmécseseket hoztak a színpad előtti egyszerű fakereszthez, s köré tették.

A Gável testvérek csapata szépen, lendületesen zenélte, énekelte a jól ismert megújulási dalokat; készítették a lelkeket az Istenre nyitottsághoz. Balogh atya lépett újra az ambóhoz: A hit mit jelent számunkra? Mindenki próbálja befejezni a mondatot: azért hiszek, mert... Az isteni erények, a hit, remény, szeretet segít nekünk, hogy Isten titkával kapcsolatba kerüljünk, és valamit megértsünk belőle. Olyan ez, mint amikor a színes üvegablakon átsüt a nap, és kirajzolódik az addig csak sejtett, gyönyörű kép. Másképp kezdjük látni a világot: Jézus szemével. Nem a rossz dolgokat fogjuk hangsúlyozni, hanem a másikban felfedezzük a felebarátot, a "szeretetlényt".

Egy missziós pappal történt, hogy elbeszélgetve egy tizenhat éves utcalánnyal megérezte annak ártatlan tisztaságát. Az elárult Jézust találta meg a lányban, akit még kicsi gyermek korában "bagóért" eladott saját anyja, szintén júdáscsókkal. A pap áldást kért a kamaszlánytól, a benne élő Krisztustól.

A hit: ajándék

Amikor olyan emberi szükségletekkel találkozunk, amelyeken csak mi tudunk segíteni, akkor azt tekintsük Isten jelének. Ő szólít, s ha válaszolok hívására, a törvényeit élem, akkor a hitem, ez az isteni ajándék fölerősödik. Amit egyszer odaadok neki, azt ne akarjam apránként visszavenni. Egyedül Isten jó - ebből éljünk!

Az előadás után a jelenlévők számára több érdekes lehetőség nyílt: további beszélgetés Balogh Gyulával ; a Kálvária-dombtetőn kérdezhettük őt közéleti aktualitásokról; a "keresők" Kerényi Lajos biztató szavait hallgathatták; kiscsoportokban megoszthattuk hitbéli tapasztalatainkat; biblikus ismeretekről szólt Székely János atya a református templomban; a szerzetesek, papok tanúságtételében részesülhettek a hivatás iránt kíváncsiak - fiúk, lányok külön.

Az elcsendesülni vágyókat várta az altemplom az oltáriszentséggel, akit délután a szentségimádáskor a templomkert közepére vittek, hogy istensége sugarában mindenki részesülhessen.

A szentmisét közel húsz pap közreműködésével Udvardy György püspök mutatta be. Homíliájában arról tanított, hogy létszükségletünk az Istentől kapott hit-ajándék, és segítenünk kell növekedését. A hit mások példáján keresztül is tanulható, tanulandó: a Szentírás megismerésével, az ima ráhagyatkozásában, az életszentségre törekvéssel és az eucharisztiában való elmélyüléssel.

Mondd, mit nem tettem még meg érted? - kérdezi tőlünk Jézus, aki velünk van szenvedéseinkben is. A kereszt és a feltámadás perspektívájával a hit kitágítja lehetőségeinket; értelmet, távlatot ad életünknek.

A püspöki záróáldás előtt megköszöntük a szervezők önfeláldozó tevékenységét (külön Csomóné Lindmayer Katalin és a Hadi házaspár sokéves munkáját), s rövid, a világosság titkaival mondott rózsafüzér után a Gyerekmaros résztvevőinek - köztük vak, fogyatékos gyerekeknek - áldását kértük és kaptuk lehajolva, hogy kicsiny kezükkel elérjék homlokunkat.

Szöveg és fotó: Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu