Balassi Bálint költészete európai tükörben

A négyszázötven éve született Balassi Bálint az idei év konferenciáinak, televízióműsorainak, kiállításainak nagyszerű témája. Nem lehet eleget írni, beszélni róla, kiváltképp a mostanában oly sokszor szóba kerülő európaiságunk kapcsán.

Balassi Bálint személyében - a még latinul író Janus Pannonius után több mint egy évszázaddal - az a költőóriás érkezett el, aki a magyar nyelvű reneszánsz líra kezdeményeit össze tudta foglalni, tovább tudta fejleszteni úgy, hogy azt a hagyományos lantos énekköltészet szintjéről az európai műköltészet magasába emelte. Ekkor, a XVI. század második felében már meg is voltak hozzá a kellő körülmények, már megszilárdult az a főnemesi osztály körében kialakult reneszánsz kultúra, amely a száz évvel korábban élt humanista Janus Pannonius idejében még nem volt meg. Balassi Bálintnak, bár szintén egyedül állt kitűnő, kimagasló tehetségével, már nem kellett túl korán kivirágzott mandulafácska módjára elhalnia.

Persze a körülmény nem minden. És a nagy tehetségek úgyis egyedül járnak. Hiába volt már a nagy francia nemzetnek a reneszánsz korában egy egész költőcsoportja, igazi zseni köztük is csak egy volt: Ronsard. Balassi - szerényen - úgy érezte, imitálnia kell a korban oly divatos neolatinokat: Marullust, Angerianust, és a mi Janus Pannoniusunk után magát Második Jánosnak nevező Joannes Secundust. Ám mondhatjuk, meszsze meghaladta a maga elé állított példáit, mégis valódi irodalmi minták voltak ezek. Fölismerte ugyanis a minták szükségességét, és igen jó ízléssel kapcsolódott az európai petrarkista áramlathoz és hagyományokhoz. Nagyszerűségét bizonyítja, hogy európai mintái csak kiindulópontok voltak számára, egyénisége kitűnik mind a szerelemnek, a női eszménynek, mind természetszemléletének, mind pedig istenfogalmának átértékelődésében. Vagyis elismerendő, hogy Balassi Bálint európai szinten is kimagasló, elsőrangú lírát képviselt korában.

Nekünk, magyaroknak mindig megható és kissé hihetetlen, hogyha azt látjuk, hogy velünk, kultúránkkal nagy nemzetek képviselői foglalkoznak. Ugyanígy meglepődhetünk azon is, hogy létezik másutt is Balassi-kutatás. Pedig bizony létezik. Ezt bizonyítja az a konferencia is, amelyet szeptember 2-án rendeztek Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Érkeztek kutatók Nápolyból, Rómából, Firenzéből, Cambridge-ből, és megidézték Balassi európai társaságát: Sir Phillip Sidneyt, akinek lírája összecseng Balassiéval. Szó esett az osztrák kortársról, Christohp von Schallenbergről, vagy a már említett neolatin mintákról éppúgy, mint a kevesek által ismert olaszországi magyar pásztorköltőről, Antonio Ongaróról.

Balassi Bálint igen művelt, felvilágosult főnemesként - a mai kor embereinek is példát adó módon - figyelte, olvasta kortársait, meglepő gyorsasággal szerezte meg a kor könyvújdonságait, hogy tájékozódhasson. Talán kortársai és követői sem értették lírájának lényegét, tudós színvonalát, rendkívüli hatását azonban megmagyarázza az az ösztönös költő-lángelmei alkat, amely áthatja költeményeit, és a moderneket is megcsúfoló modernségével áll előttünk ma is.

Völgyi Tóth Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu