Az irgalmasság és a megbocsátás

Erdő Péter bíboros a nagyböjt idején a párizsi Notre- dame-ban francia nyelvű prédikációt mondott az irgalmasságról. A mindenkor időszerű gondolatoknak további aktualitást ad, hogy október 9-én szenteli fel a bíboros, prímás a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnáját.

Kiindulópontunk: van a bűnös ember, aki objektíve és szubjektíve egyaránt helytelenül cselekedett, bűnt követett el. Istent bántotta meg, tehát ebben a dinamikában Isten a főszereplő. De van a megbántott ember, a sértett, és létezik a társadalom mint háttér. Ha a bűnös oldaláról nézem: kötelező, hogy megbánjuk a bűneinket. Kérjünk bocsánatot, ha tehetjük, attól az embertársunktól is, akit megbántottunk. Igyekezzünk kárát helyrehozni - ha tudjuk -, de különösen kérjünk bocsánatot Istentől, mert az ő bocsánatán múlik, hogy megszabadulunk-e bűnünk erkölcsi terhétől. Attól pedig teljesen független a dolog, hogy embertársunk, ha bocsánatot kérünk tőle, megbocsát-e nekünk vagy sem. Attól még a bűntől megtisztulhatunk, mert Isten az, aki a bűnöket megbocsátja, s nem az az embertársunk, aki ellen vétkeztünk.

A másik oldalról, a sértett pozíciójából nézve: ha tőlem bocsánatot kér az, aki ellenem vétkezett, köteles vagyok neki megbocsátani. Sőt: akkor is köteles vagyok megbocsátani neki, ha nem kér bocsánatot. Nem azért, mert az ő bocsánatkérésén múlik a dolog, hanem mert Isten szeret engem, mert a miatyánkban elimádkozom, hogy "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Isten iránti hálából és szeretetből bocsátom meg azt, amivel esetleg az embertársam megsértett. Tehát nem kell hogy várjak az ő bocsánatkérésére.

Ami pedig a társadalmat illeti: nemcsak az a feladata, hogy az ember erkölcsi nevelésében segítsen. Ez is funkciója ugyan, de ez a büntetőjogról is elmondható. Tudjuk jól, hogy a büntetőjogi elméletek ősi időktől fogva többféle célt sorolnak fel válaszul arra a kérdésre, hogy mi is a büntetés célja. Ezek közül az egyik a tettes megjavítása. Tehát a nevelői cél.

Más célja is van a büntetésnek, mégpedig az objektíve igazságos rend helyreállítása, sőt a társadalom önvédelme. És ebben a tekintetben bizony, a személyes bűnbánat csak az egyik eleme a képnek. Manapság divat rövidlátóan azt is mondani, hogy ne büntessük meg a személyt, hiszen ettől nem lesz jobb. Az objektíve súlyos és beszámítható cselekményt azonban a társadalom adott esetben jogosult, sőt köteles is szankcionálni. Még akkor is, ha esetleg az illető elkövető számára ez nem volt súlyos bűn. A társadalom ugyanis köteles a fenntartható életfeltételeket védeni, minden tagja számára. És ehhez néha a szankció is hozzátartozhat.

A keresztény ember köteles megbocsátani. Köteles bocsánatot kérni, elsősorban Istentől, de embertársától is akkor, ha megbántotta. Magát a bűnt azonban csak Isten bocsáthatja meg. Tehát nem attól függ, hogy a sértett fél miként reagál. Lehet, hogy az nem bocsát meg, de Isten a bűnbánó embernek megadja a bocsánatot. És megfordítva: ha én vagyok a sértett fél, akkor is meg kell bocsátanom a másiknak, ha ő nem kér tőlem bocsánatot. De nem az én bocsánatomon múlik, hogy megtisztul-e a bűnétől, hanem Isten bocsánatán.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu