Uj Ember

2004.10.10
LX. évf. 41. (2930.)

Keresse
az Új Ember
jubileumi évkönyvét

Főoldal
Címlap
A szociális szeretet gondolata vezette...
Oltárra emelték az utolsó magyar királyt
Szili Katalin a Vatikánban
Akik az irgalmasság útját mutatják...
Felszentelik a krakkói magyar kápolnát
Az Új Ember könyvbemutatója
A Lélek hangjára figyelve
Nagymarosi Ifjúsági Találkozó - a hitről
Lelkiség
A hálát adó szamaritánus
Szentírás-magyarázat
Friss szemmel...
Homíliavázlat
A megváltás szentsége (16.)
Liturgia
A hét szentjei
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az "ellentmondás jele"
A Magyar Katolikus Egyház ellenállása a nyilasuralommal szemben
Az irgalmasság és a megbocsátás
Jegyzetlap
Tehetséges - azaz személy
Elavult(?) értékrend
Nem keresztény klub...
Mi folyik itt?
Élő egyház
Búcsújárás - tegnap és ma
Tudományos konferencia Segesden
Városmisszió és kongresszus Párizsban
Élő egyház
Maimonidészre emlékeztek
A keresztény-muzulmán párbeszéd nehézségei
Konfliktus a Szent Sírnál
Fórum
Élő egyházzene
Fesztivál a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére
Egyháztörténeti könyv bemutatója
Másik világ
Egy hét
Könyvespolcra
A barokk pápaság
Az Olvasó írja
Farkas Virgil emléke
Tudásvárat épít a Duna TV
Fórum
Meddig terjed a Szentföld?
Zarándoklat Jordániában
Fórum
"Állam és Egyház az egyesült Európában"
"Ilyen szereptévesztés mögött csak tudatos provokáció vagy butaság, illetve az elemi érzékenység hiánya állhat."
Felelősségünk a teremtett világért
Vallás és ökológia - a mi ügyünk
Áldás, népesség...
Mozgalom a magyarság életkedvének élénkítéséért
Fórum
A harmadik évezred Fénye és Élete
Az eucharisztikus év kezdete
Mit jelent nekem az eucharisztia?
A "rejtőzködő" jelenléte
Ifjúság
Jubileumi Gyerekmaros
Szólj hozzá!
Világító ősz
A MÉCS-családmozgalom idei programjairól
Bocskai-portya
Rejtvény
Kultúra
Csak a szépet és a jót...
A Molnár-C. Pál Baráti Kör kiállításai
Balassi Bálint költészete európai tükörben
Dévényi Iván emlékezete
Noteszlapok
(Ál-sajtóhiba)
PALETTA
Fórum
Vannak égő, fájó könnyek...
Határon túli magyar hívek búcsúja Máriapócson
Hatvan éve hűséges olvasónk
Mozaik
Megújult a debreceni Szent József Kollégium
Mi az igazán lényeges?
Sérült fiatalok a Szent Gellért-házban
Bérmálkozás és kápolnaünnep Érsekvadkerten
Fehér éjszaka Rómában
A botanika ékköve

 

Vannak égő, fájó könnyek...

Határon túli magyar hívek búcsúja Máriapócson

"Nem határon túli, hanem a Kassai Exarchátus felvidéki, magyar nyelvű görög katolikus esperesi kerület híveinek búcsúja szeptember utolsó szombatja. A Szűzanya sem Trianon előtt, sem Trianon után nem ismert és nem ismer határokat." Ósz István nagykapocsi esperes vallja ezt, legyőzve a valóságban létező határokat. Tizenöt éve rendszeresen jön a Mária-kegyhelyre ezen az őszi szombaton a Bodrogköz és Ung vidékén élő magyar anyanyelvű görög és római katolikus, illetve a Szűz Máriát tisztelő református hívekkel.


1989-et megelőzően is jártak Máriapócsra a felvidékiek, de csak félhivatalosan, személyautókkal, hiszen szervezetten nem engedték őket. Nem kaptak autóbuszt, ha megtudták úti céljukat. A rendszerváltás utáni első évben még csak egy busszal, ma már tizenöt-tizennyolc autóbusszal jönnek a zarándokok szeptember végén Máriapócsra. Határon túliak búcsújának mondják ezt a hétvégét, hiszen vasárnap fogadják a Kárpátaljáról, Erdélyből érkező híveket is. Pontosabban fogadták, mivel a Magyarország uniós csatlakozását követően bevezetett vízumkényszer akadályokat gördít a hagyomány további ápolása elé. Így ezen a hétvégén Erdélyből csak egy csoport jelezte érkezését. Ez a tény fájdalmasan érinti az itthoni és a határon túli híveket egyaránt.

"Nem kirándulni jövünk, hanem lelkileg feltöltődni, apáink hitéből meríteni." - Ósz István a kezdetekre való visszaemlékezésében fájdalmas, megtört éveket említ, ami alapot adott a hagyomány megszületéséhez. "Máriapócs a felvidéki görög katolikusoknak nagyon sokat jelent, hiszen, amikor Csehszlovákiában 1950-től 1968-ig likvidálták a görög katolikus egyházat, egyedüli mentsvárunk volt a pócsi Szűzanya oltalma. Az ortodox egyházhoz akartak kényszeríteni bennünket, az ellenállókat bebörtönözték. Ezalatt a tizennyolc év alatt odahaza római katolikus szentmisékre jártunk, és évente egyszer mindig elzarándokoltunk Máriapócsra. Édesapám szintén pap volt, én kisfiúként csak a szomorúságát láttam, szemében a könnyeket, és azt a határtalan boldogságot, amikor évente egyszer Máriapócson, hajnali három órakor misét mondott - szabadon, sorstársaival együtt, akik otthon titokban miséztek. Most értem meg igazán, miért fájt ez annyira. Bennem él apám fájdalma, könnyei, de akkor az éltetett bennünket, tartotta bennünk a lelket. Megfogadtam, hogy apáink emlékére megtartjuk ezt a hagyományt, amelyen egyre többen részt is vesznek. Később, 1968-ban, Csehszlovákiában megújult a görög katolikus egyház, de még mindig csak megtűrtek bennünket, szálka voltunk a rendszer szemében."

A felvidékiek zarándoklata nemcsak ebből az egy napból áll, odahaza a parókiákon megkezdik a kilencedet imádkozni a pócsi Szűzanyához. Az ima a kilencedik napon a könynyező ikon másolata előtt fejeződik be a szent liturgia végén.

"Vannak égő, fájó könnyek, melyek nem a szemből jönnek, hanem befelé folynak" - mondja egy magyar népdal. Elszakított magyar testvéreink könnye is ilyen. A magyar nyelvvel, az édes anyanyelvvel a könny könynyet szül, az új nemzedék szemébe is.

A liturgia végén a magyar Himnuszt már nehezen tudtuk énekelni.

Kovács Ágnes

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu