Mit jelent nekem az eucharisztia?

A keresztény élet nagy titka az eucharisztia. Titok - nem rejtegetni való, inkább felfoghatatlan. De mégis sejthető, érzékelhető: az Isten jelenlétének valósága. Az Eucharisztia Évének kezdetén többektől azt kérdeztük: számukra - legbensőbb életükben - mit jelent az eucharisztia.

A "rejtőzködő" jelenléte

Harrach Péter, a parlament alelnöke

Mit jelent számomra az eucharisztia? Jelenlétet és találkozást. Azt, aminek mélységéről, élményéről az ember nem szokott beszélni, még kevésbé nyilatkozni, legfeljebb fontosságáról, jelentőségéről.

A "rejtőzködő Isten" jelenlétének más-más módja válik számomra nyilvánvalóvá. Ilyen az életemet irányító gondviselő Isten jelenléte. A kézzelfogható és folyamatos jelenlét, a "veletek maradok..." radikális teljesülése azonban az eucharisztiában van. Ha emberi találmány lenne, azt mondhatnánk, zseniális gondolat.

Ez a jelenlét felkínálja a találkozást. Jó néha betérni a templomba (feszített tempójú életem ritkuló alkalmai ezek), jó az áldozásban történő találkozás. Ilyenkor valami felvillan a többször átgondolt igazságból, az önmagával tápláló Szeretet mélységéből. Ebben a találkozásban nemcsak ő és én vagyunk jelen, hanem életem eseményei és személyei is.

Megerősítés

V. Majzik Mária szobrász

Amikor megkérdezték tőlem, mit jelent számomra az oltáriszentség, arra gondoltam: érdekes, hogy az ember életében mindig a legfontosabb dolgokról kérdeznek.

Az elsőáldozásom emlékképe jelent meg előttem. Emlékszem, egy kis templomba jártam hittanra. A templomban mindig valami határtalan nyugalom lesz úrrá rajtam, lecsendesedem, gondolataim megnyugodnak, érzem Isten jelenlétét. Könnyebbé válik az élet, ha vele beszélgetek. Nagyon készültem arra a napra, amikor Jézus testét ostya formájában magamhoz vehetem.

Hogy valójában mit jelent az oltáriszentség? Számomra ma már megerősítés abban, amiről azt gondolom: jó, helyes, becsületes, ami a szívem szerint való. Megerősítés mindabban a dologban, ami krisztusinak nevezhető, mindabban, ami a krisztusi szeretettel és áldozattal rokon érzés, szándék, tett. Ez a kor nem épp ezeknek az értékeknek kedvez. Meg kell küzdenie annak, akinek az igaz emberi értékek a legfontosabbak.

Mivel a Jóisten megadta azt a lehetőséget, hogy több kápolna és templom belső terét én készíthettem, ezért munkáimban is megtalálható az oltáriszentség ábrázolása, például a parajdi templom és a Hospice Ház kápolnájának domborművein, a Szent Margit Kórház kápolnájában pedig az utolsó vacsora körplasztikájában.

Azt szeretném, ha ezek a domborművek, szobrok megerősítenék az embereket szeretetükben, jóságukban, becsületükben, abban, ami tiszta szívük szerint való. Így válhat az oltáriszentség valóban ünnepi fényponttá, mint ahogyan gyermekfejjel ezt először életemben megéreztem.

"Erőt kapok az Úr testéből"

Eperjes Károly színművész

Isten kegyelméből és a szabad akaratomból jó tíz éve eljuthattam oda, hogy most már minden napom középpontjában az Úr imája, annak is a szíve lüktet: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". Nem telhet el úgy egy napom sem, hogy ne találkozzam az eucharisztikus-szentháromságos-egy Istennel. Ha annyi a munkám, hogy egyik szentmisére sem jutnék el, akkor megkérem valamelyik pap barátomat, hogy legyen kedves, misézzen egy másik időpontban is, azon én ministrálok és szentáldozáshoz járulok.

Annyi erőt kapok az Úr testéből, hogy minden másra csak belőle futja: a családomra, a társadalmi kötelezettségeimre, a hivatásomra. Mindent az ő ereje hat át, ha el nem rontom. Rádöbbentem, hogy azokon a napokon, amikor nem áldozom, nem vagyok olyan boldog, nem tölt el olyan lelki béke, mint akkor, amikor az Urat magamba fogadhatom. Kezdetben sokan azt gondolták, ez is csak egy újabb hóbort nálam, aztán megtapasztalták, hogy valóban komolyan gondolom Istent az életemben. Azóta többen felkértek keresztszülőnek, bármaszülőnek, esküvői tanúnak, násznagynak, de fordulnak hozzám tanácsért református kollégák is, akiket lelkigondozásra a megfelelő református helyekre igyekszem irányítani. Ma már mély bizonyossággal tudom, hogy boldogtalan ember lennék, ha nem ért volna el az isteni kegyelem, ha nem lehetnék eszköz az Úristen kezében.

G.A.A.

"Mindvégig velünk maradó..."

Végvári Vazul OFM

"Téged szívből mind imádunk, oltárodnak trónján áldunk. Üdvözlégy...!" - gyermekségem felől zeng az oltáriszentséget dicsérő ének. A olvasók közül bizonyára sokan ugyanígy hallják az úrnapi körmenetek csengőinek koncertjét. Virágszőnyegeken gondosan formált kreációk kelnek életre az utcaköveken: "Üdvözlégy... százezerszer, meg ezerszer..."

Szülővárosom, Székesfehérvár nagy püspökének, Prohászka Ottokárnak az imádságos lelkétől, az ő kántorától, Ketskés nagyapámtól, és dalos ajkú, vallásos édesanyámtól tanultam az eucharisztia-igényt.

A musica sacra himnuszaiban, barátságos örökmécsek lángjainál ő közelített felém. A magányosságaink idején is jelen lévő társ, e jelekben titkosan, mindvégig velünk maradó.

Ötven év papi szolgálat múltán máig töprengésre késztet ez a testté lett Mindenhatóság, ez a kenyérbe-borba rejtett Végtelen. Háromnegyed százados emberségem egyre csodálkozik, ahogy Péter apostol meg a többiek, és azóta annyian. Hallgatom a levitakorból megmaradt titoknak "kemény beszédét": A kenyér amelyet adok, a testem... Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él... Elmennék innen? Kihez? És hová? Inkább maradok. Adoro te, devote... Fürkészlek és csodállak és imádlak áhítattal, Isten-rejtelem. Valóban, az örök élet igéi nálad vannak.

Elvinni a mindennapokba...

Szemere János huszonhét éves, magyar-lengyel szakos bölcsész

X. Piusz életrajzában olvastam, hogy a hívek áldoztatása közben egy hároméves kislány is odaállt elé. A pápa megkérdezte tőle, hogy miért akar áldozni, hisz nem tudja még felfogni, mi is az. A lányka visszakérdezett: - Miért, te felfogod?

Misztérium. A fiatalokat azon keresztül lehetne fogékonnyá tenni Istenre, hogy a kíváncsiságukat megmozgató titok nyitjának megfejtésére, kalandos küzdelmére hívjuk őket.

Egyetemistaként többször lehetőségem volt, hogy ösztöndíjjal külföldre utazzam, sokat voltam Lengyelországban. Az ott élők hittel teli mentalitása, életstílusa nagy hatással volt rám. Azóta törekszem a rosszat is Istenben elfogadni, erőpróbaként felfogni, amely egy későbbi nehézségre készít fel.

Akkor ismertem fel, hogy úgy boldog az életem, ha minden napot misével kezdek és esti imával zárok - ha elvihetem az oltáriszentséget mindennapjaimba. Ezek nélkül üresnek, hiányosnak érzem a dolgaim: a tanulást, az emberi kapcsolataimat.

P.A.

Közel van hozzám Jézus

Gerstemayer György, tizennyolc éves, a Vakok Battyhány László Római Katolikus Gyermekotthonának lakója

Áldozás után mindig úgy érzem, hogy Jézus egészen közel került hozzám. Nehezen lehet ezt szavakba önteni, hasonlít ahhoz, amikor imádkozom, de szentáldozáskor mégis különlegesen közel van hozzám Jézus, és ez nagy élmény. Időnként szentségimádáson is részt veszek.

Izgultam és boldog voltam, amikor az elsőáldozásra készültem, ami egy kicsit azóta is tart. Előtte, kisgyerekként is kapcsolatban voltam Istennel, de azóta személyesen találkozhatom Vele, és ez segít, ha baj van. Sokszor volt úgy, hogy kimaradt az ima vagy régen áldoztam már, és olyankor mindig egy kicsit nehezebb volt, nem mentek úgy a dolgok, éreztem, hogy távolabb vagyok Istentől. Ezért is fontos számomra az áldozás, mert jó Jézussal együtt lenni, az ő segítségével minden könnyebben megy.

G.I.

Tóth Sándor

Panis angelicus

César Franck emlékének

Az a kenyér mindenkié

Ha éhe hajtja, hol

csillaglámpák őrtálló

rajában fölfényleni látja,

kit szó

el nem érhet,

csak láng, szentbernáti

S ha nyugalomra térhet,

már boldog ház lakója -

Fogalmak ködében

Étek hordozója -

botladozóknak-gyengülőknek

idézve a vacsorát, amikor

az Ő szájából hallották:

Testem ez és vérem.

Tehát én vagyok.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu