Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

Illés Sándor

Fekete macska

Nesztelen, puha léptekkel, észrevétlenül besettenkedett az életünkbe egy cica. Fekete kölyökmacska.

Hogy az előzményről is szóljak: nyár elején a feleségem egy napon bekiáltott az erkélyről: "Megkölykedzett a Cirmos cica!" Néhány hét múlva, egy nyári délután magam is szemtanúja voltam, amikor a ház cirmosa nyomában négy macskakölyökkel végigment a kerti pázsiton. Két cica cirmos volt, szakasztott anyukája, kettő meg koromfekete. Olykor-olykor ezután is feltűntek a kert bozótosaiban. Egyszer megláttam a kandúrt is. Végigsétált a szomszéd kerítésen: peckesen lépkedett, rá sem hederítve a szaporulatra, a kertben játszadozó kiscicákra.

Aztán napirendre tértünk a nagy esemény felett, én félrehúzva a függönyt kitekintettem néha a kertbe, a feleségem meg kiszórta a maradékot a cicáknak.

Egyszer csak bekövetkezett a váratlan fordulat!

Újságot olvasva ültem megszokott karosszékemben a szobámban, amikor szokatlan mozgásra figyeltem fel. Valami megmozdult, mintha csak árny lenne. De semmi nesz. Feltekintek, hát a szoba közepén, a szőnyegen ülve a talpát nyalogatja egy fekete kiscica! Megcsörrentem az újságlapot, hogy elkergessem, de meg se mozdul. Kitartóan néz rám, aztán a cicák egykedvűségével tovább mosakszik. Bejött az otthonunkba az egyik fekete kiscica. Belépett az életünkbe, nesztelenül és váratlanul.

Az első pillanatban arra gondoltam, hogy felállok, a hónom alá kapom és kiteszem az erkélyre. Menjen csak, vigyázzon az övéire, testvéreire és a cicamamára.

Szeretjük az állatokat, de sosem tartunk a házban. Kutyánk volt egyszer ugyan, egy tacskó, még mindig siratjuk, ha visszagondolunk rá, de macskánk sose volt. A cica azonban csak ült a szoba közepén, nézett rám, figyelt, én pedig nem mozdultam. Aztán bólintottam. Ezt szoktam, ha tanácstalan vagyok valamiben. És a feleségem is tudomásul vette megváltozott családi helyzetünket, s látva, hogy olykor morgolódom, azzal vigasztalt: a fekete macskák szerencsét hoznak a házra. Ismét csak bólogattam, mert nem hittem el a mesét. A törött lópatkóra is azt mondják, hogy szerencsét hoz, de nem igaz. Nekem számtalan törött lópatkóm volt gyermekkoromban, de szerencsém az soha!

A Cirmosnál maradt három macskakölyköt a ház vette szárnyai alá, táplálva őket és az öreg Anna nénitől cirógatva: "Jaj nekem, kedveskéim! Mi lesz veletek?" A lakásába azonban ő sem engedte őket. Merthogy rendetlenkednek a kis jószágok. De azért sokszor a fél nyugdíját rájuk költötte. Amire János bácsi, a másik szomszédunk azt mondta: "A vén bolond."

Ebédnél a jövevény cica mint új családtag a lábam mellett ült, és a nadrágom szárát markolászta. Kinézte a tányéromból a jó falatokat.

A napokban azonban hirtelen eltűnt. Testvéreinek is titokzatos módon nyomuk veszett. A Cirmos anyuka egyedül járt s kelt a kert fái között. Néha vádló tekintettel felnézett az ablakunkra. Anna néni mesélte aztán, könnyeit törölgetve, hogy a cicákat ellopták.

"Ki volt az a gazfickó?" - lobbant haragra erre a nyugodt János bácsi is -, "kitekerem a nyakát a gazembernek!" - fenyegetőzött.

A szomszédék Erzsikéje mesélte aztán, hogy ő látta a saját szemével, hogy a minap járt erre egy cigány fiú, zsák volt a vállán, és a zsákban több macska nyivákolt. A Teleki-piacra viszi őket, és ott jó pénzért eladja a macskákat. Mindig akad ilyesmire vevő.

Azóta fáradhatatlanul járjuk a piacot a feleségemmel. Nyitva hagyjuk az erkélyajtót, éjjel is, hogy bejöhessen, ha visszatér. De se híre, se hamva a kis feketének. Hiányzik. Megszoktam. A szívembe zártam.

Aztán szokatlan dologra szántam el magam. Most már bevallhatom, sikerült megoldanom a kérdést. Nem is esett nagy fáradozásomba. Tegnap a szomszéd kertjéből elloptam egy kölyökmacskát. Igaz, ez nem fekete, de ugyanolyan játékos, mint az a régi, és talán szerencsét is hoz.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu