(ezerötszáz gyors)

Meglopva

Meglopva érzem magam. Bár lehet, hogy ebben az érzésben szinte mindannyian osztozni tudnánk - már ha felismerjük!

Tapasztalatból (sőt az evangéliumokból is) tudjuk, hogy a tolvaj többnyire éjszaka jár: a sötétség vagy valami más fedezékében. Ez a mindennapos meglopatás a nyereség reményének a fedezékében történik. "Megújult a 150 éves napilap: olvassa, fizessen elő - óriási nyereményeső!" - hirdeti magát egy újság. Hasonló módon reklámozzák manapság a termékek többségét. Nyeremények, ajándékok járulhatnak a megvásárolt termékhez. A nyereség vágyának felszításával, úgy látszik, embermilliók értelmes figyelmét sikerül elaltatni.

Ugye, nem hisszük, hogy valóban megajándékoznak minket a gyártók és a kereskedők? Nem: a kisorsolt nyeremények, az elég sokat vásárlóknak juttatott ajándékok (nyilván nem szűkösen kalkulált) költségét mind beleépítették már a fogyasztói árba. Ami azt jelenti, hogy drágábban adják a terméket, mint amennyibe kerülne, az elkábított tömeg pedig ezt bambán tudomásul veszi. Vásárol, ezzel tovább működteti a rendszert. És akaratlanul is hozzájárul, hogy egyre távolabb kerüljön egymástól az ár és az érték. S ahhoz is, hogy egyre hamisabb kép alakuljon ki a világ rendjéről: újabb javakhoz nem további munkával, hanem még több vásárlással és szerencsével lehet hozzájutni.

Tegnap elhatároztam: tiltakozásul nem vásárolok többé olyan terméket, amelyet nyeremények és ajándékok ígérgetésével reklámoznak. Ám ha nem találok ilyen (valódi szükségleteimet kielégítő) terméket, akkor be kell ismernem: az árdrágítva tolvajlók mindenben előttünk járnak. Nemcsak okosabbak nálunk, hanem már egyfajta szolidaritást is megvalósítottak maguk között - mielőtt ez nekünk, bamba meglopottaknak eszünkbe jutott volna.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu