Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

Vendégként otthonosan - az istenkeresők között

Mensáros László Pannonhalmán

A tíz éve elhunyt kitűnő színésznek folyamatos volt kapcsolata a bencésekkel. Folyamatos, de hol gyengébb, hol erősebb. Bencés diák volt Budapesten. "A bencések gimnáziumában iskolai színielőadást rendeztünk. Előadtuk a Kis Lordot, Burnett roppant népszerű ifjúsági regényének dramatizált változatát. A címszerepet rám osztották. A siker olyan kirobbanó volt, hogy az előadást többször meg kellett ismételnünk. Híre ment az alakításomnak" - írja önéletrajzában.


1950 - a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása - után a legtöbb ember számára Pannonhalma jelentette a bencéseket. Ő is itt találta meg legbiztosabban egykori tanárai és osztálytársai egy részét.

Szülőként is kezdett ide járni, amikor Tamás fia a gimnázium tanulója lett. Később unokái is jártak ide. Mindezek azonban csak segítő feltételei voltak annak, hogy itt otthonra találjon. A híresztelésekkel ellentétben nem lakott itt állandóan. De életének utolsó esztendeiben, ha ideje engedte, mindig jött. Otthonra talált itt, ebben a népes, sokféle embert befogadó és elfogadó házban. Ahol ő is egy lehetett a sokféle ember között. Befogadott és elfogadott ember. Mert nem volt könnyű neki, hogy kint a "világban" már többnyire csak felnéztek rá az emberek. Tisztelettel vagy irigységgel, jó- vagy rosszindulattal, de felnéztek. Ezért, ha emberi tekintetekkel akart találkozni, többnyire lefelé kellett néznie. Ebbe a fejtartásba azonban előbb-utóbb belefárad az ember. Ő is belefáradt. Itt megint része lehetett a sokféle - hátsó szándék nélküli - egyenrangú és egyenlő értékű emberi kapcsolatban.

Mivel gyakran jött, megszoktuk jelenlétét, mindenki, még a háromszáz gyerek is. Itt egyenrangú társunk lehetett, egy közülünk, de megbecsült saját értékekkel. Ismertük értékeit, és gazdagodtunk belőlük. Néha itt is voltak "fellépései", de ezek csak annyira emelték a többiek fölé, amennyire a fellépési helyzet kívánta.

Néha órákat is tartott a gyerekeknek, de ebben is egy tudott lenni a többi tanár közül. Módja volt úgy élni itt, mint mindenkinek ebben a házban. Saját erényeit megosztva a többiekkel, és befogadó szeretettel fordulva a többiek értékei felé. Módja volt egyenrangú társakat keresni, ha közösségre vágyott, de élvezhette az elmagányosodás nélküli egyedüllétet is. Lehetősége volt a sokféle ember között a maga gazdag személyiségével a maga módján élni, de mégis együtt lenni abban, amiben kell, hogy együtt legyen minden monostorlakó, akár véglegesen kötelezi el magát az itteni életre, akár vendégként érkezik: együtt lenni Isten keresésében.

Tíz éve, hogy testét utolsó útjára kísértük a Farkasréti temetőben. Végrendelet szerint minden évben - halálának és temetésének évfordulóján - a pesti piarista kápolnában, amely egy időben Egyetemi Színpadként olyan sok emlékezetes szereplésének helyszíne volt, szentmisében emlékeztünk rá és elhunyt színésztársaira. Imádkozunk értük, hogy akik sajátos szolgálatukkal társaink voltak Isten keresésében, előttünk járva célba érjenek.

Pintér Ambrus

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu