Vendégként otthonosan - az istenkeresők között

Mensáros László Pannonhalmán

A tíz éve elhunyt kitűnő színésznek folyamatos volt kapcsolata a bencésekkel. Folyamatos, de hol gyengébb, hol erősebb. Bencés diák volt Budapesten. "A bencések gimnáziumában iskolai színielőadást rendeztünk. Előadtuk a Kis Lordot, Burnett roppant népszerű ifjúsági regényének dramatizált változatát. A címszerepet rám osztották. A siker olyan kirobbanó volt, hogy az előadást többször meg kellett ismételnünk. Híre ment az alakításomnak" - írja önéletrajzában.

1950 - a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása - után a legtöbb ember számára Pannonhalma jelentette a bencéseket. Ő is itt találta meg legbiztosabban egykori tanárai és osztálytársai egy részét.

Szülőként is kezdett ide járni, amikor Tamás fia a gimnázium tanulója lett. Később unokái is jártak ide. Mindezek azonban csak segítő feltételei voltak annak, hogy itt otthonra találjon. A híresztelésekkel ellentétben nem lakott itt állandóan. De életének utolsó esztendeiben, ha ideje engedte, mindig jött. Otthonra talált itt, ebben a népes, sokféle embert befogadó és elfogadó házban. Ahol ő is egy lehetett a sokféle ember között. Befogadott és elfogadott ember. Mert nem volt könnyű neki, hogy kint a "világban" már többnyire csak felnéztek rá az emberek. Tisztelettel vagy irigységgel, jó- vagy rosszindulattal, de felnéztek. Ezért, ha emberi tekintetekkel akart találkozni, többnyire lefelé kellett néznie. Ebbe a fejtartásba azonban előbb-utóbb belefárad az ember. Ő is belefáradt. Itt megint része lehetett a sokféle - hátsó szándék nélküli - egyenrangú és egyenlő értékű emberi kapcsolatban.

Mivel gyakran jött, megszoktuk jelenlétét, mindenki, még a háromszáz gyerek is. Itt egyenrangú társunk lehetett, egy közülünk, de megbecsült saját értékekkel. Ismertük értékeit, és gazdagodtunk belőlük. Néha itt is voltak "fellépései", de ezek csak annyira emelték a többiek fölé, amennyire a fellépési helyzet kívánta.

Néha órákat is tartott a gyerekeknek, de ebben is egy tudott lenni a többi tanár közül. Módja volt úgy élni itt, mint mindenkinek ebben a házban. Saját erényeit megosztva a többiekkel, és befogadó szeretettel fordulva a többiek értékei felé. Módja volt egyenrangú társakat keresni, ha közösségre vágyott, de élvezhette az elmagányosodás nélküli egyedüllétet is. Lehetősége volt a sokféle ember között a maga gazdag személyiségével a maga módján élni, de mégis együtt lenni abban, amiben kell, hogy együtt legyen minden monostorlakó, akár véglegesen kötelezi el magát az itteni életre, akár vendégként érkezik: együtt lenni Isten keresésében.

Tíz éve, hogy testét utolsó útjára kísértük a Farkasréti temetőben. Végrendelet szerint minden évben - halálának és temetésének évfordulóján - a pesti piarista kápolnában, amely egy időben Egyetemi Színpadként olyan sok emlékezetes szereplésének helyszíne volt, szentmisében emlékeztünk rá és elhunyt színésztársaira. Imádkozunk értük, hogy akik sajátos szolgálatukkal társaink voltak Isten keresésében, előttünk járva célba érjenek.

Pintér Ambrus

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu