Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

A Szentatyával a költészetről

Beszélgetés Marek Skwarnicki irodalmárral, aki II. János Pál pápa meghívására részt vett a Vatikánban a "Római triptichon" című verses mű kiadásának nyomdai előkészítésében.

Mikor ismerte meg a Szentatyát mint költőt?

- Karol Wojtyłát először 1958-ban láttam, amikor elhozta a verseit a Tygodnik Powszechy című újság szerkesztőségébe. De igazán személyes költői kapcsolatunk 1973-ban kezdődött. Hirtelen kórházba kerültem. Egyszer csak egy levelét találtam az éjjeliszekrényemen. Azt olvastam benne, hogy Wojtyła bíboros biztosít imájáról, "és ha már elhagyja a kórházat, szívesen beszélgetnék önnel a költészetről". Úgy alakult, hogy a tavaly novemberben Rómába szóló meghívás is hasonlóan szólt. Nyáron súlyosan megbetegedtem ugyanis, a Szentatya pedig azt írta, hogy imádkozott értem, majd úgy folytatta: "ha az egészsége engedi, szívesen beszélgetnék önnel a költészetről Rómában".

Ezek a költői találkozások annak a kötődésnek a jelei, amely köztünk már évek óta létezik. Az első vers, amelyről a Szentatya beszélgetni akart, a "Krisztus" címet viselte. (Később "Elmélkedések a halálról" címmel jelent meg).

- Értékelést várt Öntől a Szentatya?

- Amikor megérkeztem, azzal fogadott: "Ne mondja azt, hogy jó vagy rossz, de szeretném, ha végiggondolná, hogy verseimet továbbra is álnéven írjam-e alá vagy sem". Azt ajánlottam neki, hogy ne mondjon le az álnévről, ha az irodalmi színpadon egyenlő esélyekkel akar érvényesülni. Mert másként olvassák az emberek azt a verset, amely úgy van aláírva, hogy "Wojtyła bíboros", mint azt, amely alatt "Jawien" vagy "Gruda" áll.

Arra a következtetésre jutottam, hogy az a tény, hogy a pápaválasztás után úgy döntött, korábbi verseit "Karol Wojtyła" névvel lássák el, ennek az útnak a folytatása. Hiszen a világ csak a megválasztása pillanatában tudta meg, hogy Karol Wojtyła verseket ír. Korábban mindig álnéven írt. Megválasztása után úgy döntött, hogy eddigi összes kinyomtatott művét a "Znak" kötetbe rendezze, és ezt a feladatot Jerzy Turowiczra és rám bízta. Ez az 1981-ben kiadott egyik kötet, melyet személyesen dedikált: "Marek úrnak őszinte köszönettel és áldással II. János Pál".

Hogy folytak a szerkesztési munkálatok?

- Amikor 1978-ban és 1979-ben a Szentatya szövegeit válogattuk, éreztük, nagyon bizalmas dolgokhoz engedett közel minket. Az érseki hivatal archívumából nagy adag gépelt papírt kaptunk, köztük még az ifjú Wojtyła műveit. Én minél több művet szerettem volna kinyomtatni, Turowicz válogatósabb volt. Végül nem nyomtatták ki az 1944 előtt keletkezett verseket és a drámákat. Sikerült viszont elérnem, hogy az "Istenünk testvérét" kinyomtassák.

Turowicz kevésbé volt érzékeny a szociális kérdésekre, én viszont a művészetet a Szentatya társadalomról alkotott véleménye tolmácsolásának tartottam. Feltételeztem, hogy ha valaki: II. János Pált olvas, akkor nemcsak az esztétikai értéket keresi, hanem a mondanivalót is kutatja.

Így történhetett, hogy a pápa szentté avatta egyik drámájának főszereplőjét. Ezért képtelenség elválasztani Wojtyła művészetét a pápai tanításaitól. Különben nem lehet megismerni teljes valóságában

Ön azt mondta, hogy a Szentatya mindenkiben elsősorban a költőt látja.

- A "Művészekhez írt levél"-ben" II. János Pál azt írja, hogy a művet alkotó ember a semmiből teremt valamit, vagyis Isten teremtő tevékenységében vállal részt.

A "Római triptichon" II. János Pál pápasága alatt írt első költői műve...

Függetlenül attól, hogy milyen az új mű formája, ez egy pápai enunció - a Szentatya gondolatai, szavai, vallomásai. A "Triptichon" nyelvezete, stílusa emlékeztet a korábbi művekre. Ez három, különböző stílusú költői mű, melynek alcíme: "II. János Pál meditációi". Az utószóban azt magyarázom, mi a kapcsolat a három mű között, és mért ebben a sorrendben adták ki.

Kik a pápa legkedvesebb költői?

A Szentatya mindenekelőtt szereti a Bibliát. Olyan ember ő, aki szinte szünet nélkül olvas és imádkozik. Sűrűn forgatja az egyházatyák könyveit, imádkozza a Zsolozsmát, a zsoltárokat. (Ez is közelebb hozott engem a személyéhez, hiszen Wojtyła bíboros "szárnyai alatt" fordítottam 1972-73-ban a lengyel liturgiában máig alkalmazott zsoltárokat).

Mindig nagyon szerette romantikus költőinket, ők voltak rá nagy hatással krakkói egyetemista évei alatt. Mickiewiczen kívül - Słowackit ritkábban említi - értékeli Norwidot és Wyspianskit. Az újkori költők közül olvasta Mieczysław Jastrunt. Nagy költőnek és írónak tartja Czesław Miłoszt.

Karol Wojtyła korai költészete a nagy romantikus elődök stílusára emlékeztet, de 1944-ben írt művében, a "Reneszánsz zsoltárok"-ban rátalált saját hangjára, arra a meditatív, filozofikus stílusra, amely a Római triptichon"-t is jellemzi.

BGZ

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu