A Szentatyával a költészetről

Beszélgetés Marek Skwarnicki irodalmárral, aki II. János Pál pápa meghívására részt vett a Vatikánban a "Római triptichon" című verses mű kiadásának nyomdai előkészítésében.

Mikor ismerte meg a Szentatyát mint költőt?

- Karol Wojtyłát először 1958-ban láttam, amikor elhozta a verseit a Tygodnik Powszechy című újság szerkesztőségébe. De igazán személyes költői kapcsolatunk 1973-ban kezdődött. Hirtelen kórházba kerültem. Egyszer csak egy levelét találtam az éjjeliszekrényemen. Azt olvastam benne, hogy Wojtyła bíboros biztosít imájáról, "és ha már elhagyja a kórházat, szívesen beszélgetnék önnel a költészetről". Úgy alakult, hogy a tavaly novemberben Rómába szóló meghívás is hasonlóan szólt. Nyáron súlyosan megbetegedtem ugyanis, a Szentatya pedig azt írta, hogy imádkozott értem, majd úgy folytatta: "ha az egészsége engedi, szívesen beszélgetnék önnel a költészetről Rómában".

Ezek a költői találkozások annak a kötődésnek a jelei, amely köztünk már évek óta létezik. Az első vers, amelyről a Szentatya beszélgetni akart, a "Krisztus" címet viselte. (Később "Elmélkedések a halálról" címmel jelent meg).

- Értékelést várt Öntől a Szentatya?

- Amikor megérkeztem, azzal fogadott: "Ne mondja azt, hogy jó vagy rossz, de szeretném, ha végiggondolná, hogy verseimet továbbra is álnéven írjam-e alá vagy sem". Azt ajánlottam neki, hogy ne mondjon le az álnévről, ha az irodalmi színpadon egyenlő esélyekkel akar érvényesülni. Mert másként olvassák az emberek azt a verset, amely úgy van aláírva, hogy "Wojtyła bíboros", mint azt, amely alatt "Jawien" vagy "Gruda" áll.

Arra a következtetésre jutottam, hogy az a tény, hogy a pápaválasztás után úgy döntött, korábbi verseit "Karol Wojtyła" névvel lássák el, ennek az útnak a folytatása. Hiszen a világ csak a megválasztása pillanatában tudta meg, hogy Karol Wojtyła verseket ír. Korábban mindig álnéven írt. Megválasztása után úgy döntött, hogy eddigi összes kinyomtatott művét a "Znak" kötetbe rendezze, és ezt a feladatot Jerzy Turowiczra és rám bízta. Ez az 1981-ben kiadott egyik kötet, melyet személyesen dedikált: "Marek úrnak őszinte köszönettel és áldással II. János Pál".

Hogy folytak a szerkesztési munkálatok?

- Amikor 1978-ban és 1979-ben a Szentatya szövegeit válogattuk, éreztük, nagyon bizalmas dolgokhoz engedett közel minket. Az érseki hivatal archívumából nagy adag gépelt papírt kaptunk, köztük még az ifjú Wojtyła műveit. Én minél több művet szerettem volna kinyomtatni, Turowicz válogatósabb volt. Végül nem nyomtatták ki az 1944 előtt keletkezett verseket és a drámákat. Sikerült viszont elérnem, hogy az "Istenünk testvérét" kinyomtassák.

Turowicz kevésbé volt érzékeny a szociális kérdésekre, én viszont a művészetet a Szentatya társadalomról alkotott véleménye tolmácsolásának tartottam. Feltételeztem, hogy ha valaki: II. János Pált olvas, akkor nemcsak az esztétikai értéket keresi, hanem a mondanivalót is kutatja.

Így történhetett, hogy a pápa szentté avatta egyik drámájának főszereplőjét. Ezért képtelenség elválasztani Wojtyła művészetét a pápai tanításaitól. Különben nem lehet megismerni teljes valóságában

Ön azt mondta, hogy a Szentatya mindenkiben elsősorban a költőt látja.

- A "Művészekhez írt levél"-ben" II. János Pál azt írja, hogy a művet alkotó ember a semmiből teremt valamit, vagyis Isten teremtő tevékenységében vállal részt.

A "Római triptichon" II. János Pál pápasága alatt írt első költői műve...

Függetlenül attól, hogy milyen az új mű formája, ez egy pápai enunció - a Szentatya gondolatai, szavai, vallomásai. A "Triptichon" nyelvezete, stílusa emlékeztet a korábbi művekre. Ez három, különböző stílusú költői mű, melynek alcíme: "II. János Pál meditációi". Az utószóban azt magyarázom, mi a kapcsolat a három mű között, és mért ebben a sorrendben adták ki.

Kik a pápa legkedvesebb költői?

A Szentatya mindenekelőtt szereti a Bibliát. Olyan ember ő, aki szinte szünet nélkül olvas és imádkozik. Sűrűn forgatja az egyházatyák könyveit, imádkozza a Zsolozsmát, a zsoltárokat. (Ez is közelebb hozott engem a személyéhez, hiszen Wojtyła bíboros "szárnyai alatt" fordítottam 1972-73-ban a lengyel liturgiában máig alkalmazott zsoltárokat).

Mindig nagyon szerette romantikus költőinket, ők voltak rá nagy hatással krakkói egyetemista évei alatt. Mickiewiczen kívül - Słowackit ritkábban említi - értékeli Norwidot és Wyspianskit. Az újkori költők közül olvasta Mieczysław Jastrunt. Nagy költőnek és írónak tartja Czesław Miłoszt.

Karol Wojtyła korai költészete a nagy romantikus elődök stílusára emlékeztet, de 1944-ben írt művében, a "Reneszánsz zsoltárok"-ban rátalált saját hangjára, arra a meditatív, filozofikus stílusra, amely a Római triptichon"-t is jellemzi.

BGZ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu