Példaképek

Hogyan kanyarodtam ide, meg nem tudnám mondani. A XIX. század végi erkölcsvesztésről értekeztem, s azon vettem észre magamat, hogy Albert Schweitzerről, Pablo Casalsról, az általa szervezett prades Bach-fesztiválról, Teréz anyáról és a példaképekről beszélek. A teremben némaság. Feszülten figyeltek azok is, akiket a századvégi Budapest kevésbé érdekelt.

Igen, a példaképek. Akikbe kapaszkodni lehet. Az áldozatos életek. És a példaképek hiánya. A fájdalmas, betöltetlen űr.

Talán a Tanári példaképeink voltak című, Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc emléke előtt tisztelgő, a lakitelki Antológia Kiadó gondozásában, Madácsy Piroska és Bene Kálmán szerkesztésében megjelent tanulmánykötet mozdított meg, hogy a példaképekről eszmélkedjem. Mindketten irodalomtörténészek voltak, és olyan tanáregyéniségek, akik adtak, s ezért is érdemes idézni példájukat. Tudóssá érett tanítványaik sora, Békési Imre, Olasz Sándor, Monostori Imre, Cs. Varga István, Vajda Gábor, Bíró Zoltán, Madácsy Piroska szóltak, írtak róluk, s hatásukat az is bizonyítja, hogy a sorban Máté Zsuzsanna a "nagy professzorról", Sík Sándorról szóló kiváló tanulmánya is szerepel, azt jelezve, hogy Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc nem voltak méltatlan követői Radnóti bálványozott mesterének.

A példaképek talán akkor válnak azzá, amikor az idők jeleire figyelve szakterületükről kilépve, de ahhoz hűségesen egyetemesebb feladatok elvégzésére mozgósítják tehetségüket. Grezsa Ferenc például abban a meggyőződésben, hogy a nemzet ügyét szolgálja, szívós kitartással, az ellenszéllel mit sem törődve Németh László életművének kutatásába kezdett, s több alapvető könyvet, tanulmányt jelentetett meg róla. Valóban professzor volt - ahogy Cs. Varga István írja - értékek mellett tett hitet, tanúként és tanúságtevőként már piarista diákként elsajátította "a Lélek szerinti élet" összetevőit, s ezeket sugározta szét katedrájáról.

Kiss Ferenc kollégám volt az Irodalomtudományi Intézetben. Talán alkata és irodalomfelfogása késztette professzorát, a legendás Barta Jánost, hogy Kosztolányiról készíttessen vele monográfiát, holott Feri - nekem az volt - a népi írókhoz és a sorsvállaló irodalomhoz vonzódott. De legyőzte önmagát, és kiváló könyvet írt az író érett korszakáról, s emellett izgalmas tanulmányokat szíve legkedvesebb költőiről: Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról és a többiekről.

De nemcsak művei tehették tudományos példaképpé; elkötelezett közéleti ember volt, nyugodtan mondhatjuk: a rendszerváltás előkészítője. Amikor megvalósult mindaz, amiért a bőrét vitte vásárra, már súlyos beteg volt. Ám az MDF nélküle aligha bonthatott volna zászlót Lakitelken. Szelleme és küzdelmének példája megtermékenyítette azokat, akik ott és akkor az első vonalban álltak, s valljuk meg, máig hiányoznak a közéletből.

Elmúlnak vagy hatástalanná válnak az idő múlásával a példaképek? Az igaziak, akik egy eszméért küzdenek, vagy szilárd hit vezérli őket, aligha. Az önjelölteken egy idő után nevetünk, de a valódi példák beleivódnak életünkbe. Önfeláldozás, szelídség, belátás, bátorság... - ezek a tulajdonságok mintha veszítettek volna fényükből. De ha tapogatózni kezdünk a homályban, egyszerre sugározni kezdenek, és rádöbbentenek mulasztásainkra és lehetőségeinkre. Igazat adhatunk Bíró Zoltánnak: a jobbító szándékú küzdelemben olykor súlyos árat fizet a viaskodó, terveinek csak kisebb részét valósíthatja meg a körülmények nyomása alatt. A nyereség azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb. A közösség gazdagodik általuk, s az egyéneknek példaképei lesznek.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu