Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

Példaképek

Hogyan kanyarodtam ide, meg nem tudnám mondani. A XIX. század végi erkölcsvesztésről értekeztem, s azon vettem észre magamat, hogy Albert Schweitzerről, Pablo Casalsról, az általa szervezett prades Bach-fesztiválról, Teréz anyáról és a példaképekről beszélek. A teremben némaság. Feszülten figyeltek azok is, akiket a századvégi Budapest kevésbé érdekelt.

Igen, a példaképek. Akikbe kapaszkodni lehet. Az áldozatos életek. És a példaképek hiánya. A fájdalmas, betöltetlen űr.

Talán a Tanári példaképeink voltak című, Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc emléke előtt tisztelgő, a lakitelki Antológia Kiadó gondozásában, Madácsy Piroska és Bene Kálmán szerkesztésében megjelent tanulmánykötet mozdított meg, hogy a példaképekről eszmélkedjem. Mindketten irodalomtörténészek voltak, és olyan tanáregyéniségek, akik adtak, s ezért is érdemes idézni példájukat. Tudóssá érett tanítványaik sora, Békési Imre, Olasz Sándor, Monostori Imre, Cs. Varga István, Vajda Gábor, Bíró Zoltán, Madácsy Piroska szóltak, írtak róluk, s hatásukat az is bizonyítja, hogy a sorban Máté Zsuzsanna a "nagy professzorról", Sík Sándorról szóló kiváló tanulmánya is szerepel, azt jelezve, hogy Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc nem voltak méltatlan követői Radnóti bálványozott mesterének.

A példaképek talán akkor válnak azzá, amikor az idők jeleire figyelve szakterületükről kilépve, de ahhoz hűségesen egyetemesebb feladatok elvégzésére mozgósítják tehetségüket. Grezsa Ferenc például abban a meggyőződésben, hogy a nemzet ügyét szolgálja, szívós kitartással, az ellenszéllel mit sem törődve Németh László életművének kutatásába kezdett, s több alapvető könyvet, tanulmányt jelentetett meg róla. Valóban professzor volt - ahogy Cs. Varga István írja - értékek mellett tett hitet, tanúként és tanúságtevőként már piarista diákként elsajátította "a Lélek szerinti élet" összetevőit, s ezeket sugározta szét katedrájáról.

Kiss Ferenc kollégám volt az Irodalomtudományi Intézetben. Talán alkata és irodalomfelfogása késztette professzorát, a legendás Barta Jánost, hogy Kosztolányiról készíttessen vele monográfiát, holott Feri - nekem az volt - a népi írókhoz és a sorsvállaló irodalomhoz vonzódott. De legyőzte önmagát, és kiváló könyvet írt az író érett korszakáról, s emellett izgalmas tanulmányokat szíve legkedvesebb költőiről: Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról és a többiekről.

De nemcsak művei tehették tudományos példaképpé; elkötelezett közéleti ember volt, nyugodtan mondhatjuk: a rendszerváltás előkészítője. Amikor megvalósult mindaz, amiért a bőrét vitte vásárra, már súlyos beteg volt. Ám az MDF nélküle aligha bonthatott volna zászlót Lakitelken. Szelleme és küzdelmének példája megtermékenyítette azokat, akik ott és akkor az első vonalban álltak, s valljuk meg, máig hiányoznak a közéletből.

Elmúlnak vagy hatástalanná válnak az idő múlásával a példaképek? Az igaziak, akik egy eszméért küzdenek, vagy szilárd hit vezérli őket, aligha. Az önjelölteken egy idő után nevetünk, de a valódi példák beleivódnak életünkbe. Önfeláldozás, szelídség, belátás, bátorság... - ezek a tulajdonságok mintha veszítettek volna fényükből. De ha tapogatózni kezdünk a homályban, egyszerre sugározni kezdenek, és rádöbbentenek mulasztásainkra és lehetőségeinkre. Igazat adhatunk Bíró Zoltánnak: a jobbító szándékú küzdelemben olykor súlyos árat fizet a viaskodó, terveinek csak kisebb részét valósíthatja meg a körülmények nyomása alatt. A nyereség azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb. A közösség gazdagodik általuk, s az egyéneknek példaképei lesznek.

Rónay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu