Az elkötelezett életről

Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn

"Akinek füle van, hallja meg..." Találó mottója volt ez a IV. Nemzeti Hivatásgondozó Konferenciának, amelyet Gödöllő-Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház kápolnájában tartottak február utolsó hetében. Ebben az esztendőben ugyanis a cölibátus volt a fórum központi témája, az Istennek szentelt élet e különleges formája pedig misztérium, melynek befogadásához, elfogadásához és megértéséhez valóban nyitott szívre, "nyitott fülre" van szükség.

A négynapos programsorozat előadói Fila Lajos, Török József, Nemes Ödön, Székely János és Kopp Mária voltak. A rendezvényről Bosák Nándor püspök, és az egyik fő szervező, Sztrilich Ágnes szociális testvér tájékoztatta az Új Embert.

Bosák Nándor szerint a cölibátus olyan érték, mely a hivatás vállalását, pontosabban megvalósítását segíti elő. Nem helyes tehát negatívumként feltüntetni, sokkal inkább arra kell törekedni, hogy jelentőségét képesek legyünk megérteni a keresztény gondolkodás fényénél. A konferencia alkalmat adott arra, hogy mindennek az evangéliumi értelmét felmutassa. A hivatásgondozás nem lehet reklámprogram - mondta a püspök -, a hivatás abból a keresztény közösségből nő ki, ahol komolyan veszik és megélik a hitet. A hivatás kialakulása, formálódása hosszú folyamat, melyben számtalan tényező szerepet játszik, így a család, a gyermekek neveltetése, a környezet, az iskola... A hivatások csökkenő számának azonban nem pusztán külső okai vannak. A probléma inkább az lehet, ha a keresztény közösség nem elég elkötelezett. Bosák püspök szerint a hivatások tekintetében e negatív tendencia visszafordítható, amennyiben végbemegy a közösségek minőségi megújulása.

Holtomiglan, holtodiglan - idén ez a Magyar Katolikus Egyház programadó gondolata, amint ezt az országszerte kiragasztott óriásplakátokon is olvashatjuk. A papoknál és a szerzeteseknél - mondta Sztrilich Ágnes - a házassági hűségnek a cölibátus felel meg, így e két fogalom összetartozik, hiszen a cölebsz életforma nem más, mint az Istennek való elköteleződés papi, szerzetesi formája. Isten annyira személyes valóság, hogy rá lehet tenni egy életet a vele való barátságra és mások szolgálatára. A szociális testvér szerint a paphiány nem a papság válságával áll összefüggésben, sokkal inkább az ember és az elkötelezett élet válságával. A pap és a szerzetes olyan értéket ajánl fel, mely Isten előtt méltó nagyságú áldozat. A hivatásgondozóknak tehát éppen az Istennel való elköteleződés értékeit kell felragyogtatniuk. A hivatásgondozás iránya kettős: egyrészt a fiatalok "terelgetését", felkészítését szolgálja, másrészt igyekszik segítséget nyújtani azoknak, akik már döntöttek, hogy meg tudjanak maradni a választott úton. A hivatásgondozás a testvéri szeretet megnyilvánulása, amihez igazi, szilárd alapot csak a közösség tud biztosítani. A konferencia elsődleges célja a hivatásgondozásban érdekeltek munkájának segítése. Egy lelki és szellemi megerősítés tehát, mely által a résztvevők saját identitásukban megerősödve tudják továbbadni a hallottakat ott, ahol szolgálnak.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu