Könyvespolc

Képek Jézusról

Mindannyiunkban számos kép él Jézusról. Olyan képek, amelyeket gyerekkorunkból hozunk magunkkal, amelyek olvasmányaink vagy éppen imádságaink révén alakultak ki bennünk. Jócskán élnek bennünk sztereotípiák, közhelyek, leegyszerűsítések és téves, torz képek is.

Anselm Grün "tárlata" ötven képet vonultat fel. Nem rendszerezett teológiát épít, hanem különböző megvilágításba helyezi Jézus Krisztust és rányitja a szemünket a Mester eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert vonásaira. Vannak a kötetben hagyományos képek, és vannak jócskán újszerűek is. Mind egy célt szolgálnak: hogy megszabaduljunk a szokásos sablonoktól, és új kapcsolatba kerüljünk Megváltónkkal.

Ezt szolgálják a képek végén sorakozó kérdések, amelyek révén könnyebben érinthetnek meg bennünket a képek. Alapos, sorsfordító, átformáló lelkigyakorlatban lehet részünk, ha rendszeresen képesek vagyunk időt szakítani arra, hogy egy-egy képet hosszabban szemléljünk.

(Anselm Grün: Képek Jézusról - Bencés Kiadó és Terjesztő Kft., Pannonhalma, 2002)

Balázs István

A gyalázatosak szentélye

Fontos a papnevelő intézetekről írni. Főként kiállni a tisztáért és szentért. Ez a könyv azonban másról szól. Sajnos az sem került a cím alá, hogy regény, életrajz vagy élménybeszámoló akar-e lenni.

Homoszexualitás, öngyilkos kispap rémtörténete, szerelmi kalandok az apácazárdában. Aljasságok, hazugságok, válogatott képtelenségek. A szerző a bulvárlapok szenzációhajhász stílusában, a fantázia és a valóság képeit gátlástalanul összemosva fest torzképet egy szemináriumról, és a katolikus egyházról.

Senki nem tagadja: csak annak otthona a szeminárium, akinek papi hivatása van. A növendéknek a papszentelésig bizonyítania kell alkalmasságát, küzdenie kell a maga kísértéseivel, igyekeznie kell, hogy mind inkább szabaduljon a hibáitól.

Különös képességek birtokosának tűnik könyve alapján a szerző, aki állítólag 1992 szeptemberétől három hónapig élt a szemináriumban, és már akkor pontosan idézte a pápa által 1992. október 11-én aláírt, és magyar nyelven csak két évvel később megjelent Katolikus Egyház Katekizmusát. Komoly tévedések is sorjáznak írásában: egy szemináriumban például csak a spirituális és olyan papok gyóntathatnak, akik nem töltenek be elöljárói tisztséget az intézetben -; ez az elöljárók függetlenségét és a gyónási titok megőrzésének biztonságát szolgáló, szigorú előírás. Így tehát hiteltelennek tűnik az a leírás (is), hogy a vicerektornál történt gyónás után döntöttek az elöljárók a kizárásáról.

Mondanivalójának lényege: minden hazug, amit a katolikus egyház tanít vagy tesz. Az egyház, a szentségek, az örök élet, mind-mind nem isteni igazság. Sőt Jézus sem járt a földön, nem volt megváltás, nem támadt fel stb.

Tagadhatatlan: vannak egyes papok életében hibák, súlyos bűnök is. Aki nem küzd ellenük, az előbb-utóbb elhagyja hivatását. De ezen elenyésző számú botladozók mellett érdemes felfigyelni a híveket valóban szolgáló, értük sokat dolgozó papokra, tiszta életű apácákra.

A hivatásra, önneveléssel magukat alkalmassá tenni törekvő kispapok, a hívekért élő, Isten ügyéért áldozatot vállaló papok azonban mást érdemelnek, mint e könyv írójának mocskolódó, általánosító sorait.

(Malota László: A gyalázatosak szentélye - Konkrét Könyvek 2002.)

Gyulay Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu