Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

Ahol az emberség növekszik

Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen

Amerikai harci helikopterek húznak el a levegőben a cigánytelep fölött. Rotorjuk fenyegető búgásától a legszívesebben föld alá bújna az ember, de a fagyos-sáros tél végi időben - s egyébként sem - nincs hová. A spanyol származású szerzetessel, Máté testvérrel a cigánytelep házai között igyekszünk a maristák által épített közösségi házba, miközben a szerzetes arról beszél, nem érti szülőhazája erős elkötelezettségét az amerikaiak agresszív háborús készülődése mellett, én pedig arra gondolok: lenn a városszéli nyomor, odafönn pedig a kereszténységre legföljebb hivatkozó, annak lényegét elveszített kultúr-akarat.


Máté testvér a közösségi ház bejáratánál

Máté testvér Alicantéból, ebből a Barcelona alatt fekvő, gyönyörű tengerparti városból érkezett. A testvéreihez hasonlóan marista iskolába járt, s ott tetszett meg neki a testvérek stílusa, az, hogy mindig a gyerekek között voltak, s minden területen igyekeztek segíteni nekik.


Farsangra készülnek a gyerekek

- Ekkoriban erősödött meg bennem az érzés, hogy a Jóisten azt várja tőlem, én is szerzetes legyek. Tizennyolc éves koromban léptem be a maristák közé, majd tovább tanultam Salamancában, a katolikus egyetemen, Európa egyik legrégebbi egyetemén. Éreztem, hogy hivatásom a misszionárius életre szól, s amikor húszéves lettem, Elefántcsontpartra kerültem, ahol egy olyan faluban szolgáltam, ahol mindenki leprás volt. A város kiközösítette ezeket az embereket, mert úgy gondolták, mint az Ószövetségben is olvashatunk erről, hogy a lepra - a betegség - valamiféle büntetés az elkövetett bűnök miatt.


Mobiltelefonnal a cigánysoron

Afrikába indulása előtt egy meleg estén a lakáshoz tartozó teraszon mesélte el Mateo Luis González Cerdán édesanyja a fiának, hogy kisgyermekkorában, súlyos betegsége idején mennyit imádkozott felgyógyulásáért, s imáiban Istennek ajánlotta fia életét: legyen szerzetessé. De erről addig, amíg fia önként nem választotta ezt az életet, nem szólt neki.


A marista pedagógia a szeretetre épül

A marista szerzetesek az első hat esztendőben időről időre megújítják fogadalmukat, majd azt követően tesznek örökfogadalmat a hagyományos szerzetesi szabály szerint: tisztaság, szegénység, engedelmesség vezérelje életüket.


Ismerkedés a számítógéppel

A marista szerzetesség négy ága ismert: a papi rend, a szerzetesi rend, a misszionárius nővérek és a marista nővérek rendje. A szerzetesi közösség alapítója Marcelin Champagnat francia pap, akit 1999. április 18-án avattak szentté. Marcelin atya 1789- 1840 között élt. Születése időpontja szimbolikusan is felfogható: a nagy francia forradalom kitörése, ami Európa történelmében annak a kornak jelképes kezdete, amikor az ember Isten helyett önmaga idealizált és abszolutizált változatát helyezte gondolkodása, s ezáltal a világ középpontjába; ezzel együtt erőteljes keresztény- és egyházellenesség vette kezdetét.


Értelmesen eltölteni a délutáni órákat

A marista szerzetesek hivatása - mint minden szerzetesrendnek - tanúságot tenni Isten országának értékeiről.

- Mi ezt a mindennapi életben Szűz Mária életstílusának megfelelően igyekszünk megvalósítani a közösségben és az apostoli munkában egyaránt. Alapításunktól fogva a fiatalokkal és különösen a szegény gyerekekkel foglalkozunk.

Jelképük - s A mi házunk falán, a bejárat melletti kerámia domborművön is ez látható - három ibolya. Az ibolya olyan virág, amely kicsiny, nemigen látszik, de mindenütt érezni lehet jó illatát.

Máté testvér 1990. szeptember 16-án érkezett Győrbe, ahol az akkor épülő marista iskola pedagógiai és lelki vezetését látta el. Amíg az iskola elkészült, egy családnál lakott, nemcsak a nyelvtanulás miatt, hanem azért, hogy megismerje a magyar kultúrát. 1995-ben Máté testvér Rómában befejezte szociálpedagógiai tanulmányait, majd fél esztendőt Brazíliában töltött. 1997-ben tért vissza Győrbe.

- Ekkor kezdtünk gondolkodni a testvérekkel azon, hogy nemcsak Győrben kell működnünk, hanem másutt is, ahol inkább foglalkozhatunk a szegényekkel. Végül itt, Esztergomban, a városszéli cigánytelepen kötöttünk ki 1999. március 28-án.

- Mi indította a testvéreket arra, hogy éppen köztük szolgáljanak? Magyarországon sok nem cigány szegény is él...

- Ők voltak a legrosszabb helyzetben. Az a tény, hogy a szegények egyúttal cigányok, kezdetben némi félelemmel is eltöltött bennünket, hiszen a magyar kultúrát is éppen csak hogy megismertük, s most egy másik - a cigány - kultúrába kellett beleilleszkednünk, s annak viszonyai között dolgoznunk.

A cigánytelepen mintegy kétszázötven ember él, nagy nyomorúságban. A barakkszerű, lapos tetejű épületekből, melyeket rendezetlen környék, aszfaltozott utcák híján áradó sártenger vesz körül, magasan emelkednek ki a kémények, de a hideg ellenére is csak egyik-másikból száll föl a füst. Nemcsak anyagi, hanem lelki, szellemi, erkölcsi szempontból is nyomorúságban élnek, fogalmaz Máté testvér, s hozzáteszi:

- Ugyanakkor sok a gyermek köztük.

A mi házunk tágasságával, tisztaságával, rendezettségével azonnal hatással van a belépőre.Az informatikai teremben Szűcs József hittanár, informatikus segít a gyerekeknek. Babunka, a negyedik osztályos Horváth Jóska éppen a miatyánkot írja a gépen. Babunka a cigány neve, mint ahogyan a többi gyereknek is van cigány - rövid bizonytalankodás után kiderül, lovári nyelvjárású - beceneve.

Az egyik gyerek magyarázza, hogy ők nem magyarok, csak a nevük az. Amikor azonban fölmerül, vajon a szülei mit válaszolnak, ha valamely hivatalos irathoz a nemzetiségüket kérdezik, elbizonytalanodik. Azután magára talál, s határozottan mondja: - A cigány olyan, mintha azt mondom, francia, német vagy angol.

- Cigány nevükön szólítjuk őket - magyarázza a testvér -, hogy így is őrizzék cigány kultúrhagyományaikat. A gyerekek inkább beszélik a saját nyelvet, a fölnőttek kevésbé.

Bár nem értem, akkor kitől tanulják meg a cigány nyelvjárást, de gyanítom, a fölnőtteket a szükség viszi rá, hogy a munkahelyen - ha egyáltalán van nekik -, vagy másutt magyarul beszéljenek. Azután arra a nem éppen újszerű megállapításra jutunk, hogy a cigányság elveszítette korábbi, hagyományos kultúráját, de a magyar kultúra elemeivel nem sikerült azonosulniuk.

Amikor a testvérek Esztergomba költöztek, megvásárolták a kívülről ma is vakolatlan, egyszerű házat, amelyben hárman élnek: Máté testvér mellett, aki nemcsak az itteni közösség vezetője, hanem a magyarországi maristák provinciálisa is egyben, a katalán Pedro Catalá (Péter testvér) és a hatvankilenc éves mexikói Bruno Cortés (Brunó testvér). Ő 1956-ban határozta el - amikor a szovjetekkel szemben magára maradt a magyarság - hogy amint módja nyílik rá, segít ezen a szerencsétlenül járt népen: öt esztendeje érkezett el a lehetőség számára.

A testvérek az első fél évben arra törekedtek, hogy megismerjék a cigány embereket, a családokat, elfogadtassák magukat ebben a környezetben. Ennek során világossá vált számukra, mi a feladatuk: hogy az iskolai időn kívül a gyerekekkel és a fiatalokkal foglalkozzanak.

A mi házunk délutánonként várja a gyerekeket, akiknek egy része a Mindszenty József általános iskolába jár, többségük azonban a kisegítő iskolába.

Amikor az egy esztendeje elkészült közösségi ház építéséhez fogtak, a környékbeli magyarok - százhetvenen - aláírást gyűjtöttek, hogy a testvérek ne építhessenek semmit a cigányoknak. Féltek, hogy máshonnan is érkeznek cigányok, s felbolydul az életük. Mára világossá vált, hogy éppen a környék rendezett életéhez segít a ház.

Egy másik eset a testvérek és a cigány közösség viszonyára világít rá. Amikor Harrach Péter, akorábbi szociális miniszter meglátogatta őket, a cigányok, megpillantva a kísérő, kéken villogó rendőrségi autókat, botokkal fölszerelkezve közelítettek a rendőrökhöz, mondván: nem engedik bántani vagy elvinni a szerzeteseket, akik jó emberek.

A telep lakói közül ketten töltik börtönbüntetésüket, a rendszeres alkoholizmus nem jellemző, de amikor ünneplésre nyílik alkalom, bizony berúgnak. Minden családból legalább egyvalaki dolgozik, általában szociális közmunkán: utcaseprést, favágást végez.

Van, ahol tízen laknak a kis viskókban, egy ágyban négyen alszanak, víz csak kinn nyerhető az utcai csapnál, így nehéz tisztaságról beszélni.

Délután négytől este hétig mintegy hatvan-hetven gyerek fordul meg az épületben. A jelenlévők számáról naponta pontos statisztikát vezetnek. A testvérek azokban az iskolákban is feladatot vállalnak, ahová a cigány gyerekek járnak. A Mindszenty iskolában Péter testvér rajzot tanít, Máté testvér pedig hittant, s ugyancsak hittant tanít a plébániához tartozó egyetemistáknak és főiskolásoknak.

A gyerekeket nem kell hívni a foglalkozásokra, jönnek önként és örömmel. Látszik rajtuk, életelemük ez a hely, s bizony komoly büntetésnek számít, ha valamelyikük netán úgy viselkedik, hogy el kell tiltani a másnapi ottléttől.

A házban félóránként váltakoznak a programok: a tanulást számítógép-ismeretek követik, majd valamilyen kézi foglalkozás - festés, anyagformázás, ragasztás, stb. -, végül játék. Kor szerint négy csoport különül el: kétéves kortól nyolcévesig az óvodások, a két középcsoport kilenctől tizennégy éves korig, s azután a nagyok, huszonnyolc évesig.

Az öt fiatal pedagógus között találjuk Bende Klárát és Raczkó Erikát. Éppen játékos mozgásgyakorlatokat végeznek a legkisebbekkel. Reméljük, a ház emléke úgy marad meg bennük, hogy itt valami jó történt velük, mondják, s látszik, hivatással végzik a munkát, aminek egyik legfontosabb eleme: boldogságot adni - mint ahogyan a marista nevelés alapja a szeretet.

A közösségi házba a város más részeiről is érkeznek, többnyire cigányok, s ezt fájlalja Máté testvér, mert jó lenne, mint mondja, ha magyarok és cigányok együtt tanulnának, játszanának, szórakoznának.

A ház nem akarja sem az óvodát, sem az iskolát pótolni, akkor sem, ha itt spanyolul és angolul is tanulhatnak a már két nyelven - magyarul és cigányul - beszélő gyerekek. A testvérek célja a cigány gyerekek szocializációjának elősegítése, s ennek máris mutatkozik az eredménye. A kezdetben vad magatartás mostanra udvariasabbá vált, figyelnek a rendre, a tisztaságra.

A legfontosabb eredmény azonban, folytatja Máté testvér, nem látszik: a gyerekek olyan értékrendet tanulnak el, amely segítségével felnőttként értelmesebb, értékesebb életet élhetnek majd.

A ház farsangra készül: hatalmas álarcokat készítenek, báli ruhákat, s díszítik a termeket is. Az ifjúsági és szabadidős központot a Határtalan Szív Alapítvány tartja fenn, amelynek egyik legtevékenyebb tagja Romanek Etelka, a dorogi munkaügyi központ vezetője. Az épület éves fenntartási költsége - a víz-, villany- és fűtésszámla - másfélmillió forintot tesz ki. A pedagógusok bérének kilencven százalékát a megyei Munkaügyi Központ, a fennmaradó részt a városi önkormányzat adja. S mert ez még mindig elmarad más pedagógusok bérétől, külföldön pályáznak kiegészítő támogatásra.

Hetente egyszer tartanak bibliaórát. A cigány gyerekek többségét katolikusnak keresztelték, de jelen vannak egyes szekták is. Naponta imádkoznak a foglalkozások kezdetén és végén. A gyerekeknek mondtuk, magyarázza Máté testvér, ha valaki nem akar imádkozni, ne imádkozzon, de maradjon arra az időre csöndben, ne zavarja a többieket. Semmiképpen nem szeretnénk kényszeríteni őket a vallásosságra.

Az amerikai harci helikopterek ismét vadul körbeburjánozzák a tájat. Mintha csak el akarnák űzni a lenti szellemet: A mi házunk varázsát. A testvérekkel és a cigány gyerekekkel szánakozva nézünk föl a fegyveres fémszörnyekre. S rövidesen elindulunk kollégámmal onnan, ahol az aszfaltutak véget érnek, de az emberség növekszik. Máté testvér induló kocsink után szalad: - És az álmunk, majd´ elfeledtem, adjanak hangot neki: hogy egyszer magyar marista szerzetes is legyen köztünk!

Elmer István

Fotó: Cser István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu