Az Olvasó írja

Üröm az örömben

Szegedről elszármazott lévén, nagy örömmel olvastam Szerdahelyi Csongor írását (Hon- és egyházszeretetből jeles - Új Ember 2003. február 23.) arról, hogy a pályaudvar és a Dóm tér között bandukolva szeretett városomban milyen kellemes meglepetések várnak a kíváncsian nézelődőre. Persze csak akkor, ha némileg fogékony a hazaszeretet és a kereszténység iránt. A rendszerváltozásnak köszönhetően lekerült az utcanév táblákról Hámán Kató és Április 4., de lekerült a vakolat is a Hősök kapuja boltozatáról, s újra láthatók Aba Novák Vilmos káprázatos freskói. Mindez megtörténhetett a Komócsin-klán egykori városában, ahol talán a hajdani "szegedi gondolat"-ot ellensúlyozandó a legvadabb, legbalosabb kommunista diktatúrát valósították meg és gyakorolták évtizedeken át.

Mielőtt azonban túlzottan átadnánk magunkat a lelkesedésnek, szomorúan kell konstatálnunk városnézésünk során, hogy némi üröm még most is vegyül az örömünkbe. Alattomosan kísért még a kegyetlen múlt. A mostani Boldogasszony sugárúton, a tanárképző főiskola gyakorló általános iskolájának szoborfülkéjében álló Boldogasszonyunk szobrával szemközt, a Hősök-kapuja freskói fölött és mellett működik 1955-től egy gimnázium, amely kezdettől máig a kommunista Ságvári Endre nevét viseli. Annak a Ságvári Endrének a nevét, akit évtizedeken át mártírként emlegettek és tiszteltettek, noha az elfogásának körülményeit ismerve, semmi köze nem volt a mártíromsághoz.

De nem volt ám ez mindig így! 1956 októberében a gimnázium forradalmi ifjúsága kikövetelte az iskola új nevét: Hunyadi János Gimnázium. A forradalom győzelme után elég volt néhány nap a névváltoztatáshoz, most immár több, mint egy évtized is kevésnek bizonyult. A forradalom leverése után jött a viszszarendeződés és a zománcozott pléhtáblára ismét visszakerült Ságvári Endre neve, és szemérmetlenül ott díszeleg mostanáig.

Furdal a kíváncsiság, mikor jut már végre valakinek eszébe a névváltoztatás. Mikor ruházzák már föl egy tisztességes névvel az iskolát, amely remélhetőleg kiérdemelte már ezt. De azok a kétkedő kérdések is megkísértenek néha, hogy vajon a kommunista Ságvári Endre neve alatt milyen szellemiségű oktatás, nevelés folyhat ebben a bizonyára jobb sorsra érdemes szegedi iskolában.

Bálint László

Hogyan menekült meg Pécs 1944 őszén a véres ostromtól

Az utóbbi időben a tragikus múltra való emlékezés sok szörnyűséget tár fel, ami rendkívül lehangoló. A háború végén történt olyan esemény is, amelyre érdemes emlékezni és emlékeztetni.

Pécs városról van szó, ahol 1944-ben emberáldozat nélkül történt a változás. 1943. június 6-án, Jézus Szíve ünnepén Virág Ferenc püspöknek a Széchenyi téri szabad téri oltáron bemutatott szentmiséje után Esztergár Lajos polgármester egy általa fogalmazott imában a város minden polgárát, otthonát, házát a Szent Szív oltalmába ajánlotta. A felajánlás Angelo Rotta pápai nuncius jelenlétében történt. A város templomaiból körmenettel érkeztek a térre a pécsi polgárok tömegei.

Pécs város megmenekült a háborús borzalmaktól, amelyektől a főváros és a többi magyar város szenvedett.

Most, amikor a háború szörnyűségeitől való félelem, aggódás teszi nyugtalanná az ember életét, okulásképpen érdemes Pécs város történetén elgondolkodni.

Jézus megvédte Pécs városát - az istenhit jutalmául. Az isteni segítő szándék végrehajtói pedig a vasutas dolgozók voltak.

S. Gy.

Szombathely

A Nagyságos Fejedelem

Az Új Ember február 9-i számban jelent meg a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmával egy beszélgetés a Rákóczi Szövetség elnökével. Ezúton is elismerésemet fejezem ki Halzl József gépészmérnök úrnak a Nagyságos Fejedelemről mondott nyilatkozatáért. Mondja, ha lenne statisztika arról, hogy például hány utcát neveztek el Rákócziról, nagy számot mutatna. Ezzel kapcsolatban köztudott, hogy amikor 1906-ban a fejedelem hamvait szállító vonat begördült a Keleti pályaudvarra, tízezrek álltak sorfalat a fogadására. Ekkor kapta nevét a mai budapesti Rákóczi út.

Amikor a tiszaháti felkelő jobbágysereget a tarpai Esze Tamás 1703. június 16-án Rákóczi fogadására vezette, ők pompás fejedelmi öltözékű férfiút vártak. Helyette a gyászruhás felsővadászi Rákóczi Ferenccel találkoztak, aki édesanyját, Zrínyi Ilonát, Munkács hőslelkű asszonyát gyászolta, aki 1703. február 18-án halt meg. - Tanítottam ezt tíz évfolyamon keresztül a IV. osztályban.

Tataháza legrégibb utcája is a nagyságos fejedelem nevét viseli. Ott éltek és haltak meg szüleim, és én is ott születtem.

Burszki Klára

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu