Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

Az Olvasó írja

Üröm az örömben

Szegedről elszármazott lévén, nagy örömmel olvastam Szerdahelyi Csongor írását (Hon- és egyházszeretetből jeles - Új Ember 2003. február 23.) arról, hogy a pályaudvar és a Dóm tér között bandukolva szeretett városomban milyen kellemes meglepetések várnak a kíváncsian nézelődőre. Persze csak akkor, ha némileg fogékony a hazaszeretet és a kereszténység iránt. A rendszerváltozásnak köszönhetően lekerült az utcanév táblákról Hámán Kató és Április 4., de lekerült a vakolat is a Hősök kapuja boltozatáról, s újra láthatók Aba Novák Vilmos káprázatos freskói. Mindez megtörténhetett a Komócsin-klán egykori városában, ahol talán a hajdani "szegedi gondolat"-ot ellensúlyozandó a legvadabb, legbalosabb kommunista diktatúrát valósították meg és gyakorolták évtizedeken át.

Mielőtt azonban túlzottan átadnánk magunkat a lelkesedésnek, szomorúan kell konstatálnunk városnézésünk során, hogy némi üröm még most is vegyül az örömünkbe. Alattomosan kísért még a kegyetlen múlt. A mostani Boldogasszony sugárúton, a tanárképző főiskola gyakorló általános iskolájának szoborfülkéjében álló Boldogasszonyunk szobrával szemközt, a Hősök-kapuja freskói fölött és mellett működik 1955-től egy gimnázium, amely kezdettől máig a kommunista Ságvári Endre nevét viseli. Annak a Ságvári Endrének a nevét, akit évtizedeken át mártírként emlegettek és tiszteltettek, noha az elfogásának körülményeit ismerve, semmi köze nem volt a mártíromsághoz.

De nem volt ám ez mindig így! 1956 októberében a gimnázium forradalmi ifjúsága kikövetelte az iskola új nevét: Hunyadi János Gimnázium. A forradalom győzelme után elég volt néhány nap a névváltoztatáshoz, most immár több, mint egy évtized is kevésnek bizonyult. A forradalom leverése után jött a viszszarendeződés és a zománcozott pléhtáblára ismét visszakerült Ságvári Endre neve, és szemérmetlenül ott díszeleg mostanáig.

Furdal a kíváncsiság, mikor jut már végre valakinek eszébe a névváltoztatás. Mikor ruházzák már föl egy tisztességes névvel az iskolát, amely remélhetőleg kiérdemelte már ezt. De azok a kétkedő kérdések is megkísértenek néha, hogy vajon a kommunista Ságvári Endre neve alatt milyen szellemiségű oktatás, nevelés folyhat ebben a bizonyára jobb sorsra érdemes szegedi iskolában.

Bálint László

Hogyan menekült meg Pécs 1944 őszén a véres ostromtól

Az utóbbi időben a tragikus múltra való emlékezés sok szörnyűséget tár fel, ami rendkívül lehangoló. A háború végén történt olyan esemény is, amelyre érdemes emlékezni és emlékeztetni.

Pécs városról van szó, ahol 1944-ben emberáldozat nélkül történt a változás. 1943. június 6-án, Jézus Szíve ünnepén Virág Ferenc püspöknek a Széchenyi téri szabad téri oltáron bemutatott szentmiséje után Esztergár Lajos polgármester egy általa fogalmazott imában a város minden polgárát, otthonát, házát a Szent Szív oltalmába ajánlotta. A felajánlás Angelo Rotta pápai nuncius jelenlétében történt. A város templomaiból körmenettel érkeztek a térre a pécsi polgárok tömegei.

Pécs város megmenekült a háborús borzalmaktól, amelyektől a főváros és a többi magyar város szenvedett.

Most, amikor a háború szörnyűségeitől való félelem, aggódás teszi nyugtalanná az ember életét, okulásképpen érdemes Pécs város történetén elgondolkodni.

Jézus megvédte Pécs városát - az istenhit jutalmául. Az isteni segítő szándék végrehajtói pedig a vasutas dolgozók voltak.

S. Gy.

Szombathely

A Nagyságos Fejedelem

Az Új Ember február 9-i számban jelent meg a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmával egy beszélgetés a Rákóczi Szövetség elnökével. Ezúton is elismerésemet fejezem ki Halzl József gépészmérnök úrnak a Nagyságos Fejedelemről mondott nyilatkozatáért. Mondja, ha lenne statisztika arról, hogy például hány utcát neveztek el Rákócziról, nagy számot mutatna. Ezzel kapcsolatban köztudott, hogy amikor 1906-ban a fejedelem hamvait szállító vonat begördült a Keleti pályaudvarra, tízezrek álltak sorfalat a fogadására. Ekkor kapta nevét a mai budapesti Rákóczi út.

Amikor a tiszaháti felkelő jobbágysereget a tarpai Esze Tamás 1703. június 16-án Rákóczi fogadására vezette, ők pompás fejedelmi öltözékű férfiút vártak. Helyette a gyászruhás felsővadászi Rákóczi Ferenccel találkoztak, aki édesanyját, Zrínyi Ilonát, Munkács hőslelkű asszonyát gyászolta, aki 1703. február 18-án halt meg. - Tanítottam ezt tíz évfolyamon keresztül a IV. osztályban.

Tataháza legrégibb utcája is a nagyságos fejedelem nevét viseli. Ott éltek és haltak meg szüleim, és én is ott születtem.

Burszki Klára

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu