Eszköztelen erő

Nem fölösleges ismét elindulni a nagyböjti úton? - tehetjük fel a kérdést az idei szent idő kezdetén. Világszerte közel kétmilliárd ember készül a Megváltás ünnepére: Krisztus kereszthalálára és feltámadására.

Döbbenetes erő rejlik ebben a lelki felkészülési időszakban. És mégis, sokszor úgy érezzük, mintha egy nagy társasjáték szereplőiként minden esztendőben újra a startvonalról indulnánk. Mert ma sem jobb a világ, mint egy éve volt. Nem sikerült felszámolni sem a háborús konfliktusokat, sem a járványokat. Idehaza sem lett kevesebb az üres ígéretek, a korrupciós botrányok, a munkanélküliek száma. Egyéni életünket is mennyi méltatlan szándék és tett árnyékolja be!

Mindezek ellenére mégis csodálatos lehetőség a nagyböjt, mert nem csupán arra figyelmeztet, ami az életünkben borzalmas és kivetnivaló, hanem a reménységet is megcsillantja: a Szeretet legyőzi a Halált.

Imádság és böjt - ezt a kettőt kéri II. János Pál pápa az idei nagyböjt kezdetén a hívőktől. Eszköztelen erő, Isten "balgasága", mely meghaladja a fegyverek erejét, a világ "bölcsességét". Iránytű az imádság, amely segít elhelyezni önmagunkat emberként és testvérként az Isten világában. Fogyasztói szemlélettől áthatott korunkban nem sejtett szomjúságra és éhségre szólít bennünket a böjt: boldogok, akik szomjaznak az igazságra, a tisztaságra, a békére, az egyszerűségre.

Jézussal járjuk a nagyböjtöt, aki maga is kísértést szenvedett, mint mi valamennyien. Az evangéliumban olvassuk, hogy miután megkeresztelkedett, a Lélek negyven napra a pusztába vitte, ahol megkísértette őt a Sátán, de győzedelmeskedett.

A test kívánsága, a szemek kívánsága, az élet kevélysége bennünket is lépten-nyomon megkísért. Elszédít. Sokszor le is győz. De ahol eláradt a bűn, ott túlárad a kegyelem. Hetvenszer hétszer, sőt, már több mint kétezer éve egyre növekvő "rutinnal" és bizalommal van lehetőségünk a bűnbánatban újra beállni hamvazószerdán a startvonalra, és Jézussal végigjárni a szent időt. A keresztény ember nagyböjti készülete nem a Danaidák haszontalan fáradozása, akiknek korsójából az idő végül minden vízcseppet kiperget. Nem reménytelen, nosztalgikus ábránd egy elveszett Paradicsom után, melytől mindinkább eltávolodunk. Éppen ellenkezőleg: az idő, a böjti negyven nap nagyszerű ajándék, melynek minden pillanata itt és most a beteljesedés ígérete. Lehetőség Isten szeretetének megtapasztalására.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu