Uj Ember

2003.03.09
LIX. évf. 10. (2849.)

Hamarosan kapható
a márciusi magazin

Főoldal
Címlap
Nagyobb boldogság adni, mint kapni
II. János Pál pápa nagyböjti üzenete
"Csúcsra járatott" pápai diplomácia
Tauran érsek a támadó háború ellen
Eszköztelen erő
Lelkiség
Angyalokkal a vadállatok között
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"
HOMÍLIAVÁZLAT
"Hozzám kiált"
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VII.
Öröm és bánat
Eucharisztikus ima - magyarul
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
"Legyen a zene mindenkié!"
Jegyzetlap
Példaképek
Lelki hidat építeni...
Meglopva
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Látogatóban a kisebb testvéreknél
Saját zsebpénzből jön az adomány
A győri Apor Vilmos Iskolaközpont nagyböjti kezdeményezéséről
Hó áztatja a falakat
A hit erejével épül a kaposgyarmati templom
Új feladatok előtt a bécsi Pázmáneum
Élő egyház
A német papság nem rokonszenvezett a nácizmussal
Fórum
Az Istent kereső ember
Az Új Ember lelkigyakorlata
Déli harangszó - Tokajból
Az Olvasó írja
Üröm az örömben
Könyvespolc
Képek Jézusról
Fórum
Ahol az emberség növekszik
Marista szerzetesek az esztergomi cigánytelepen
Fórum
Kit kerestek?
Az elkötelezett életről
Hivatásgondozók konferenciája Máriabesnyőn
Fórum
Hogy Európa - Európa maradjon
Az értékek nem múzeumi tárgyak
Római triptichon
II. János Pál pápa verses meditációja az örök dolgokról
A Szentatyával a költészetről
Ifjúság
Lejáratott fogalom?
Semmi baj...
Rejtvény
Kultúra
Vendégként otthonosan - az istenkeresők között
Mensáros László Pannonhalmán
"Földre hullott remények bimbaja"
Harminc éve hunyt el Kocsis László
Fekete macska
A megpróbáltatásokban van a boldogság
Látogatóban Tavaszy Noémi műtermében
Fórum
Hívőnek vallani magunkat - felelősség
Mozaik
Erdő Péter érsek Bajóton
Különleges helyzetben - szükség van rájuk
Tábori lelkészek konferenciája
Képek szólása
Nagy Szent Gergely-évforduló 2004-ben
Indul az előkészületi év
Fokföldi ibolya

 

HOMÍLIAVÁZLAT

Ahol legjobban hallható "Isten Örömhíre"


Amint Jézus az ő keresztelésekor megnyílik a mélynek, alámerülve a sodró folyamba, úgy nyílik meg neki a Magasság, leszállva rá, elárasztja őt a Magasságbeli Lelke, aki által lát és hall. Látja, hogy fölszakadnak az egek, hogy megnyílik, kitárul az Isten Országa, s hallja boldogan: "Te vagy az én szeretett Fiam, Tebenned telik kedvem" (1,11). Amint mindez történik, azon nyomban "a Lélek elragadja őt a pusztába" (1,12), a végső megismerés és megtapasztalás helyére, ahol megélhető az emberlét, a maga illúziómentes valóságában, fogyatkozó voltában, halálraváltságában. A puszta a kiszolgáltatottság, sebezhetőség, a nélkülözés, az éhezés és szomjazás, az elerőtlenedés helye. Éppen ezért alkalmas arra, hogy a Lélek továbbragadjon lényünk belsőbb és belsőbb tájaira, elhagyva a kívánságok, vágyak, törekvések tarka sokaságát, egészen a végső helyzetig, ahol már "csak" az Egyetlen van, az aki a Van, és csak az egyetlen szomjúság és éhség és vágyakozás: őiránta, őutána.

Ez az igazi puszta, üresség. Elérkezünk "lény-egünk"-ig, a teremtmény (félve merem leírni) semmiségének felfoghatatlanul és határtalanul boldog tapasztalatáig: csak általad élek, szeretetedből vagyok. "Ez a szabad szeretet, megnő tőle semmiségünk" (Avilai Szent Teréz). Ez a puszta minden igaz szerelem forrásvidéke, ahol a szerelmes meg meri vallani önmagában való szegénységét, semmi-voltát: "nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár" (Radnóti Miklós).

Ez az a puszta, ahol tudtunkra adatik Isten Örömhíre. Az Örömhír, mely Istentől való, és ő is a tartalma: Isten a te létadó Atyád, Abba, aki mindenható, vagyis feltétlen, mindent adó az ő szeretetében. Bízz benne, válaszolj neki, ne félj elfogadni szeretetét, térj hozzá, azaz szállj magadba, hogy találkozhass vele, és kiálthasd a Fiú örömével és az ő angyalainak és szentjeinek örömével: Abba, Atya!

Az anyaszentegyház a Lélektől vezérelve hív Jézus pusztájába. Ajándékozzuk meg magunkat a Szent Negyvennapra az imádság csendjével. Ehhez szükséges, hogy a zajt keltő eszközöket, az ételben és italban az éppen elégnél többet szilárd elhatározással kiiktassuk az életünkből.

Hogy a puszta a találkozás helye, az abból is világos, hogy aki nem akarja ezt a találkozást, az lépten-nyomon vissza akar tartani a lemondások vidékétől. A sátán "óvó humanitással" vagy gúnyolódva elhatározásainkon, ezer alakban akar eltántorítani az áldozatos szeretettől. Ennek tudatában legyen állandó imádságunk a 69. zsoltár: Istenem, jöjj segítségemre, / Uram, siess, segíts meg engem! / Szegény vagyok és nyomorult, / Istenem, siess hozzám! / Segítőm, és megmentőm te vagy, / én Istenem, ne késlekedj!

Zatykó László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu