Illés Sándor

A becsületes ember

A minap az orrom előtt robogott el a gödöllői HÉV, sokáig bosszankodva tekintettem utána. Aztán azzal vigasztaltam magam, majd indul a másik, van időm bőven. Meg hogy mehetnék helyette akár autóbusszal is. Reménykeltőn kibújt a tavaszi nap, jó ilyenkor cél nélkül csatangolni a forgalmas tereken, mint amilyen az Örs vezér tere. Itt a nagy nyüzsgésben rálelek már a külvárosok hangulatára is.

Az egyik aluljáró legfelső lépcsőfokára kuporodtam, hallgatva a folyton nyüzsgő árusok kiáltozását. Nem sokáig ültem egymagamban, mellém telepedett egy kopottas ruhájú, bajszos férfi is. Kis szatyor volt nála, és abban néhány alma... Előhalászott egyet, majd a nadrágjába megtörölgetve kifényesítette és beleharapott. Amint észrevette, hogy figyelem, nekem is adott egyet. Némán nyújtotta felém. Elfogadtam.

Együtt ettük az almát a lépcsőn ülve. Bevallom, nagyon meghatott figyelmessége, az almát felém nyújtó mozdulatot pedig sose felejtem el. "Egy mátyásföldi ismerősömtől kaptam. Kóstolja csak meg, milyen jóízű" - mondta egyszerűen.

Valóban az volt. S amíg hersegett a fogam alatt, megtelt a szívem szeretettel. A vidéki emberek őszinte becsülete sugárzott az arcáról. Csak a vidékiek, a romlatlanok őrzik szívükben ilyen alázattal a szeretetet. Egy fővárosi csavargó bizonyára nem adta volna nekem az almáját. Én magam is vidéken születtem, s van annyi tapasztalatom, hogy meg tudom különböztetni a jót, a nemeset a gonosztól. A mellettem ülő ember olyan lehet, akire azt szokták mondani: akár a falat kenyér! Ha volna nálam valami, én is visszakínálnám most. De még cigarettám sincs, mert nem dohányzom. Talán ha a gondolataimat megosztanám vele? - tűnődöm.

Emberismeretemmel kérkedve így szólok: "Rögtön láttam ám magán, hogy csak vidéki ember lehet!" - mondtam széles mosollyal. Bólintott rá, mint aki igazat is ad, s ekkor folytattam. "Szeretem a vidéki embereket. Azoknak mindig nyitva a szívük. Maga mivel foglalkozik, uram?"

"Manapság mindenhez érteni kell egy kicsit, ha meg akar élni az ember" - bújik ki a nyílt válasz elől, majd széles mozdulattal eldobja a lerágott almacsutkát. A közeli szemétkosarat célozta meg, de elvétette. Erre felállt, és a csuma után ballagott, hogy belerakja a szemétgyűjtőbe. Amikor újra visszatért hozzám, megkérdezte, hogy merre tartok. Amikor meghallotta a sashalmi címet, nyomban azt ajánlotta, ne várjak a HÉV-re, inkább menjek busszal. Talán még hamarabb is odaérek. "Én jobban szeretem a buszt, mert ott bliccelni is lehet. A HÉV-en elkapják az embert. Drága manapság a büntetés..."

Ezen nevettünk. Jó az ilyen semmiségeken nevetni. Gondolom, az ismerősöm paraszti származású lehet, azért nincs neki tanult mestersége. De az ilyenek mindenütt megállják a helyüket, és a jég hátán is megélnek. Ha lehetőségem lenne, munkához juttatnám. Segíteni kell az ilyen becsületes embereket.

A közeli presszóba invitálom... Cukor nélkül isszuk a kávét. Utána lődörgünk még a téren, majd ajánlkozik, elkísér a buszmegállóig. Segít is, látva, hogy nagyon magasak a lépcsők. A hónom alá nyúl. Izmos karja van, egészen átölel. "Támaszkodjék csak rám bátran!"

"Ha a Városliget felé akadna dolga, akkor csöngessen be hozzám, barátom, mindig szívesen látom egy kávéra" - mondom neki búcsúzóul. Megígéri. És azt mondja: "Jó volt magával beszélgetni." Készpénznek veszem.

Egy ideig még a busz mellett ácsorog, bekocogtat az ablakon, én visszaintek neki. Aztán becsukódnak az ajtók, és máris indulunk.

Visszatekintgettem a kanyarban, de már nem láttam, a tér is a semmibe veszett. Ekkor, nem tudom mitől, de valahogy rossz előérzetem támadt. Magam sem tudtam, hogy mi okozta, de éreztem bensőmben a remegést. Aztán rövidesen rájöttem.

A zsebemhez kaptam, de hiába kotorásztam benne: üres volt. Pedig odaraktam be a presszóban visszakapott pénzt. Ezressel fizettem. Az almás ember megfigyelte, s ügyesen kiemelte a zsebemből, amikor a buszra felsegített. Ezért ajánlotta olyan melegen az autóbuszt a HÉV helyett. No de ilyet! Egy vidéki, jóérzésű ember! Azt hiszem emberismeretből ismét megbuktam... Ki tudja, hányadszor az életben...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu