Paul Poupard bíboros

Kereszténység és Európa

Az új évezred küszöbén az utak találkozásánál elhelyezkedő Európa arra vágyik, hogy helyükre kerüljenek végre azok a dimenziók, melyek voltaképpen földrajzi és történelmi adottságok. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, rá kell találnia a közjónak a nemzetállamok javánál tágasabb értelmére, amely nélkülözhetetlen egységbe fűzi a regionális részérdekeket és az egyes nemzeti identitásokat, valamint összekapcsolja a saját nemzeti kultúra preferenciáját ugyanazon nagy család egyéb összetevői iránt megnyilvánuló tisztelettel.

A kereszténység, miközben a görög-római civilizáció javát közvetíti, a nemzeti értékek iránti tisztelete révén ennek a kulturális identitásnak olyasféle olvasztótégelyévé vált, melyet a népek nélküle sohasem hozhattak volna létre. Egyszerre vetette meg a közös európai civilizáció alapját és szilárdította meg minden egyes nép saját identitását. Nemkülönben képez élő kapcsot is, amely a nemzeti különbözőségeket, azok teljes tiszteletben tartása mellett, egységbe forrasztja.

Európa identitásáról van szó. A brüsszeli üzletemberek Európája az euróval még nem lesz Európa, s még kevésbé volt valódi Európa a múltban Jalta politikai Európája. Csak európai Európa létezik, mely a latin Nyugat és a bizánci Kelet együttes örökségét hordozza. Az új évezred küszöbén kizárólag ennek az alapvető egységnek termékeny fölelevenítése teremti meg Európa kisugárzó teljességét. Európának ez a víziója korántsem utópia, hanem olyan ideál, amely a Krisztust inspiráló Szentlélek pünkösdi univerzalizmusának teljes értékű humanizmusához tartozik. Az európai emberek tudatát nemegyszer a megoszlás árnyékolta be, olyannyira, hogy elfelejtették, mi köti össze őket: nevezetesen alapvető összetartozásuk. A jelenlegi történelmi pillanatban, a kegyelem állapotában, jelentésektől és föladatoktól gazdagon, kihívások és reménységek terhe alatt Krisztus bennünket megszabadító szeretetének terve olyan fölhívásként zeng, mely a keresztények teremtő szabadságára szólít, hogy fölragyogjon az új Európa a maga lényegi, spirituális dimenziójában. A kereszténység modellezte Európát, az Evangélium pedig eltörölhetetlen jegyet hagyott az európai ember identitásán. Az európaiak olyan közösséget alkotnak, mely a saját hagyományában gyökerezik, s amelyben az Evangéliumnak meghatározó szerep jut, még az egyéb spirituális mozgalmak körében is. A kereszténység fölvétele olyan ténynek bizonyult, hogy az évszázadok folyamán bekövetkező konfliktusok, az ezzel a hagyománynyal éles ellentétben álló törekvések is mindenkor a kereszténységhez viszonyítva határozták meg magukat.

Isten Fiának megtestesülése, az Örök "szinkronizációja", azaz időbelivé válása alapvetően meghatározta Európa kultúráját, s úgy irányítja az ember és a történelem sajátos látásmódját, hogy megnyitja számukra az öröklét perspektíváit. Az európai ember, homályosan ugyan, de tudatában van annak, hogy isteni szikrát hordoz magában: az öröklétet kapta hivatásul, Isten képmására lett teremtve. Az európai kulturális örökséget a személy fogalma határozza meg: emberen nem valamit, hanem valakit értünk, aki Isten gyermeke, a hozzá hasonlóknak testvére, s aki szabad, felelős, értelmes, szeretni képes. Ez a kivételes viszonyulás Isten és ember között irányítja a teljes egyéni és közösségi életet. A halál és az élet új értelmet nyert a megtestesült Ige által: az ember az öröklétre teremtetett. Személyes kiteljesedése nem puszta nem-halandóság, hanem teljes átalakulás, föltámadás, megdicsőülés. Egyes filozófiai iskoláktól különbözően, a kereszténység sohasem becsülte le a halál drámai jellegét: az ember vagy üdvözül, vagy elkárhozik, ám Krisztus révén a halál nonszensz volta átalakul, mégpedig olyan úttá, mely az öröklétbe vezet. Az európai kultúrát is a "választás spiritualitása" jellemzi: az ember ebben az életben választja meg, mi akar lenni az örök életben.

(A szerző a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke. A fenti cikk a tavaly márciusban, a katolikus egyetemen, díszdoktorrá avatása alkalmából elmondott beszédének részlete.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu