Mobil a templomban

Többé-kevésbé megszoktuk a modern világ "követelményeihez" alkalmazkodva a maroktelefonok föl-fölberregését utcán, metrón, áruházban a legváratlanabb pillanatokban is. Elviseljük, ha moziban vagy a tévé előtt ülünk, és hosszan csörög, mert - különösen a mai tematikájú filmeknél - azt gondoljuk, a vetített jelenetben szólal meg valahol, s mindjárt kézbe veszik. Színházban nagyon bosszankodunk, amikor valakinél fölvijjog a nézőtéren, kiszakítva bennünket az élmény, és a színészeket a művészi közvetítés áramköréből. Ennél is fölháborítóbb, amikor hangversenyen, a legszebb pianók közben belevisít a csöndbe, tönkretéve ezzel a muzsika minden varázsát, visszarántva közönségét a leghétköznapibb valóságba, ahonnan éppen menekülni szeretett volna a zene mámorító szárnyain.

Egyre gyakrabban vagyunk tanúi annak, hogy a magukról és a hely tiszteletéről megfeledkező emberek zsebében vagy táskájában fölbúg a templomban is. Nyomban lelepleződik az illető, mert vagy kirohan az utcára, hogy ügyes-bajos ügyeit elintézze, vagy idegesen babrál a készülékével, hogy suttyomban kikapcsolja. Igyekezete azonban többnyire hiábavaló, mert nyugtalan fészkelődése és matatása a térdeplő fölött ráirányítja a többi hívő figyelmét. Megbotránkoztat mindnyájunkat. Oda az áhítat, az oltárra összpontosítás, oda a mise szakrális ereje. Percekbe telik, amíg visszatalál az ember önmagához, az ima szavához, a krisztusi cselekményhez. Úgy érezzük, valami szentségtelen dolog történt. Mindaz, ami profán, ami kegyeletsértés, mindaz, ami megcsúfol és gúny tárgyává tesz, ennek a kis mobilnak a hangos jelentkezésével végbemegy. Érthetetlen, hogy miért játszik még itt is olyan fontos, mellőzhetetlen, egyórányi pihentetést sem kibíró szerepet ez a tréfásan bunkofonnak nevezett kis mechanizmus?

Kórházakban, patikákban, hivatalokban már óvást emeltek ellene. Táblákat raktak ki a falakra, ajtókra: "Az épületben (vagy a helyiségben) a mobiltelefonok használata tilos!" Vajon hívő testvéreinket is hasonló felirattal kell majd figyelmeztetni a templomok kapujában? Vagy bízzák a belátásukra, lelkiismeretükre, a józan eszükre a döntést? Legyőzve az életnek ezt a parányi kézi automata kísértését, mely a mindenkor és mindenütt lehetséges alkalmazhatóságát és nélkülözhetetlenségét akarja bizonyítani? Nagyon egyszerű és megfogadható tanácsot adhatunk egymásnak: Ne vigyük magunkkal mobiltelefont a szentmisére! Iktassuk ki erre az időre rikácsolását, és bízzuk magunkat a szent liturgiára. A lélek hangjai szebbek és tisztábbak.

Hegyi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu