 |
 |
 |
 |
2002.03.10
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A Gondviselő szavára figyelt Mehrle Tamás domonkos 90 éves Mehrle Tamás 1912. február 14-én, a mai Csehország területén található Zidovice községben született. Édesapja szolgálati kötelezettsége miatt csak 3-4 éves korában tértek vissza Magyarországra. 1921-ben a család Sopronba költözött. A bencések kollégiumában egyik szerzetestanára - látva filozófia iránti érdeklődését - a domonkos rendiek felé irányította lépteit, hiszen ők az egyház filozófusai és Aquinói Szent Tamás hű tanítványai. A dominikánusok rendjébe lépve (1932) a fogadalomtétel után Grazban kezdte meg filozófiai tanulmányait, majd P. Lagrange vezetése alatt a franciaországi Szt. Maximin rendi főiskolán folytatta, 1937-es pappá szenteléséig. Ezt követően Rómában teológiai doktorátust szerzett. Hazatérve dogmatika tanár és egyetemi lelkész lett. A rend magyarországi feloszlatása után egyházmegyés papként filozófiát tanított a veszprémi szemináriumban. Később politikai okok miatt, az 1956-os forradalom kitöréséig egy kőbányai vasgyárban dolgozott. A forradalom vérbe fojtása után Bécsbe, majd a svájci Fribourgba került. Először a menekült magyar diákok lelkivezetőjének nevezték ki, majd 1960 és 1974 között a Fribourgi Egyetem Teológia karának tanszékvezető tanára és kétszer, választott dékánja lett. A svájci magyar katolikusok főlelkésze. Néha az az érzésem, mintha Isten egy általa előre elkészített útján vezetett volna egész életemen keresztül - vallja reményt és biztatást sugárzó mosolyával Tamás atya. A "régi iskola" egyik nagy mestere ő, aki Szent Tamás jó tanítványaként példával is alátámasztja kijelentését: "Az ötvenhatos események füstfelhős káoszában történt: Budapestről Győrbe utaztam, akkori provinciálisom tanácsára, hogy a helyi püspökkel saját diákjaink sorsáról értekezzek. A vonat tele volt Magyarországot elhagyni igyekvő utasokkal. Én is elkezdtem gondolkodni ezen a lehetőségen, de nem voltam biztos, hogy jogom van egy ilyen döntést hozni. A püspök úrral való beszélgetés valamelyest fényt gyújtott szívemben. Mégis a végső elhatározáshoz hiányzott még valami... Másnap a szentmise után, imádságomban egy megerősítő jelet kértem az Atyától. Sopronba hazaérkezve az édesanyám révén adjon jelet: ha ő az első öt percben azt mondja, hagyjam el az országot, megteszem. Ha nem mondja, úgy veszem, hogy maradnom kell. Megérkezve Sopronba nagy volt az öröm, hiszen semmit sem tudtunk egymásról a forradalom ideje alatt. Édesanyám megölelt, a kabátomat még le se tettem, és már hallottam, amint mondja: "Most pedig, fiam, te elmégy..." A Gondviselő szavát hallotta ki ebből, ahogy arra figyelt hosszú papi élete során a kilencven esztendős P. Mehrle Tamás. Isten éltessen, Tamás atya! Popa Péter
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
