 |
 |
 |
 |
2002.03.10
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az Olvasó írja Mécs-napok Felemelő élményt jelentett számunkra a papoknak szóló Mécs-napok szervezése, az azon való részvétel. Témavezető házaspárként életünkben először beszélhettünk papoknak arról, mit jelent az ő szolgálatuk az életünkben. Elmondhattuk, mennyire hálásak vagyunk azoknak a papoknak, akiknek a szavain, hiteles életpéldáján keresztül ismertük meg az Úr Jézust. Nekik köszönhetjük, hogy sziklára építhettük az életünket, és ma boldog családban élhetünk. Nem "tanítani" akartuk a résztvevő atyákat, hanem a saját életünkből vett példákkal mutattuk meg nekik, mit jelentett nekünk egy-egy élethelyzetben plébánosunk vagy káplánunk bátorító szava, együttérzése. Elmondtuk, mennyire fontos számunkra papjaink bizalma: leginkább azzal ösztönöznek kereszténységünk felelősségteljes, tevékeny megélésére, hogy nem csupán adminisztratív feladatokban, hanem a pasztorációban is elfogadják segítségünket. Örömteli élmény volt, hogy a Mécs-napokon a fiatalabb és idősebb atyákkal - sőt a két részt vevő püspök atyával is - valóban baráti, testvéri légkörben beszélgettünk és imádkoztunk, sőt együtt terítettünk és mosogattunk is. Nagy öröm az is, hogy a jövőben is lesznek Mécs-napok papoknak, szerzeteseknek: a következőt 2002 nyarán Bíró László püspök fogja tartani. Ménesi Balázs és Krisztina Miniszter Úr, köszönjük! Barátnőm gyermeke tökéletes szellemi képességű, intelligens, de mozgássérült. Szülei minden lehetőséget megadtak gyermeküknek az önálló boldoguláshoz: leérettségizett, számítástechnikát tanult, és a biztonság kedvéért bőrdíszműves képesítést is szerzett. Ezután két éven át a bemutatkozó interjúk egész során vett részt, jó eredményű IQ-teszteket írt, de álláshoz - hátrányos állapota miatt - nem jutott. Bátorsága, türelme, önbizalma igencsak fogyóban volt, amikor Zuglóban ismeretlenül megszólítottuk Harrach Péter szociális és családügyi minisztert, és segítségét kértük mozgássérült barátunk munkába állításához. A miniszter kedvesen végighallgatott, majd kérte, hogy írásban nyújtsuk be kérelmünket. Azóta három hónap telt el, a minisztérium kabinetfőnöke kézbe vette az ügyet: a dolgozni akaró és tudó mozgássérült lánynak megkeresték a megfelelő munkalehetőséget. S mindezt olyan empátiával és nagyvonalú segítőkészséggel, amilyennel még nem találkoztunk. Dr. Cs. Zs. Budapest
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
