A népnyelvek használata

a római liturgia könyveinek kiadásaiban

A lapunk február 3-i számában Dobszay László tollából megjelent Az orációk fordítása című írás további hozzászólásokat indított el. Terjedelmük miatt sajnos nem állt módunkban ezeket közzétenni, de felkértük a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézetet, hogy gyűjtsön be további cikkeket a világegyházból, és mindezek figyelembevételével alakítsa ki mértékadó állásfoglalását a kérdésben. Megköszönve együttműködésüket, teszszük közzé az alábbiakban munkájuk végkövetkeztetését.

* * *

A II. vatikáni zsinat 1963-ban kiadott Liturgikus Konstitúciója az első pillanattól kezdve érzékeltette, hogy ezen iránymutatás részleteinek kidolgozása a jövő feladatai közé tartozik.

Az idősebb korosztály még jól emlékezik arra, hogy az ötvenes években, a XII. Piusz pápa által elrendelt új nagyheti szertartásrendet milyen nagy buzgósággal igyekeztünk megvalósítani a liturgiában. Hasonló felelősségteljes feladat volt az is, amikor a zsinat liturgikus rendelkezéseit kellett végrehajtanunk.

Különösen nagy gondot jelentett a latin liturgikus szövegek népnyelvre történő átültetése. Ez érthető: ha arra gondolunk, hogy egyetlen nemzetnek sem volt még kialakult liturgikus nyelve. A népnyelvű szövegfordítások elkészítését az Apostoli Szentszék többféle módon, így - a többi között - az 1969-ben kiadott fordítási irányelvekkel is igyekezett segíteni.

Nem volt könnyű megtalálni annak megoldását, hogyan lehet a liturgikus megújulás közben a római liturgia hagyományait szigorúan megőrizni, és ugyanakkor lelkipásztori bölcsességgel figyelembe venni az egyes népek sajátos szellemiségét is.

Az elmúlt évben az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció által kiadott Hiteles liturgiát (Liturgiam Authenticam) Instrukció megállapította, hogy a - felmerülő nehézségek ellenére - az egyes országok püspökei és az általuk felkért szakemberek megfelelő módon végezték a liturgikus megújulás feladatait. Ugyanakkor arra is volt példa, hogy az egyes országok hagyományainak figyelembe vétele nem körültekintő módon történt. Így előfordult például, hogy az eredeti latin nyelvű szövegektől nemegyszer elszakadtak, parafrázisokat, sőt teljesen új népnyelvű szövegeket készítettek. Ez főleg olyan országokban fordult elő, amelyekben egy és ugyanazon nyelvet beszélnek, liturgikus szövegeiket viszont - vegyes bizottságok révén - nem törekedtek egységessé tenni. Mindezeken a hiányosságokon - a lehetőségek figyelembevételével - a jövőben feltétlenül változtatni kell.

A hazánkban folyó liturgikus megújulás során gondosan, néha szinte aggályosan ügyeltünk arra, hogy a hit épségét érintő teológiai pontatlanság, illetve magyar nyelvhelyességi hiba lehetőleg ne forduljon elő. Ennek ellenére az új instrukció megjelenésének apropóján az Új Ember hasábjain olyan sajtóvélemények jelentek meg, amelyek szerint liturgikus életünk felelős irányítói nem végeztek megfelelő munkát. Sőt, a latin eredeti szövegek fordítási hiányosságai miatt magyar nyelvű liturgikus könyveink nem közvetítik hiteles módon azt a tanítást, amelyet az egyház a liturgia révén Isten népének nyújtani akar. Ezen megállapításokkal - szakmai kérdésekről lévén szó - egy hetilap hasábjain nem kívánunk vitatkozni. Sajnálatosnak tartjuk azonban, hogy a magyar liturgikus megújulás sok-sok hozzáértő, jó szándékú és önzetlen munkatársáról csupán negatív és lekicsinylő hangnemben írtak az említett írások szerzői. S ezzel bizalmatlanságot keltettek papjaink és híveink körében is, akik pedig évtizedek óta nem kis lelki haszonnal imádkozzák a sok ezer oldal terjedelmű magyar nyelvű liturgikus szövegeinket.

Ha e hatalmas és nem könnyű feladat végzése során előfordultak is hibák, nyugodtan mondhatjuk, hogy a maga teljességében a liturgikus reform hazai megvalósítása terén nem kell szégyenkeznünk.

Több neves magyar pap és világi hívő, akik külföldön élték át a liturgia reformját, nemegyszer elismeréssel nyilatkoztak a magyar egyház liturgikus tevékenységéről, beleértve a latin szövegek fordítását is.

Többen megkérdezték levélben és írásban is, hogy az Országos Liturgikus Tanács (OLT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által újonnan alapított Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet (MALEZI) szakemberei miért nem nyilatkoztak eddig a liturgikus szövegfordítások ügyében kiadott instrukcióról?

Hallgatásunk nem azt jelentette, hogy nem foglalkoztunk a témával. Már a magyar fordítás elkészítése előtt is szakembereink többszörösen és alaposan áttanulmányozták ezt a dokumentumot. S egyúttal utánanéztünk a nemzetközi visszhangoknak is. Azt tapasztaltuk, hogy különféle értelmezési problémák merültek fel vele kapcsolatban. Ezeknek a problémáknak tanulmányozása és értékelése az érdekelt szakemberekre tartozik, ezeket nem kívántuk a magyar újságolvasó hívek elé tárni. Alkalomszerűen azonban foglalkozunk majd egy-egy résztémával, amikor az új liturgikus szövegeink készítésekor, illetve a régebbi szövegeink átnézésekor felmerülnek.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyébként az OLT és a MALEZI munkatársaira bízta, hogy liturgikus kérdésekben állást foglaljanak, és munkájukat az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció aktuális és hivatalos határozatainak figyelembevételével végezzék. Ennek megfelelően a jövőben - minden tekintetben - szem előtt tartjuk az említett instrukció előírásait is, és a soron következő kiadványainkat ennek szellemében készítjük el.

Reméljük, hogy közös erőfeszítéseink eredményesek lesznek, és elősegítik a magyar katolikus egyház liturgikus életének folyamatos megújulását.

Konkoly István, szombathelyi püspök, az OLT elnöke,

Verbényi István kanonok, a MALEZI igazgatója

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu