Ő volt...

Ő volt, ki fogta kezem az "Engels" téren,

és elmondta az igazi jelent, az igazi múltat;

Ő volt, ki először tett kezembe egy könyvet;

Ő volt, ki Isten törvényeivel akart szebb világot;

Ő volt, kit ezért társaival hamis vádakkal meghurcoltak;

Ő volt, kinek tárgyalásán szégyenkezhettek a bírák,

Ő volt, ki nem csak otthon ült és várta a csodát,

vagy csodálta amit csodálni kellett;

Ő volt, ki széllel szemben akart... - így mondták "okosan" a megfontoltak,

a változó színűek, a gyümölcsösök állandó szüretelői;

Ő volt, ki még "másodosztályú" polgárként is gazdagabb volt hitével - s

négyünkkel - a gazdagnak hitt magányosoknál;

Ő volt, ki miatt ezért ma sem kell szégyenkeznünk;

Ő volt, ki ezek ellenkezőjéért másokra soha reá nem pirított;

Ő volt, ki soha nem ült a ló egyik oldaláról a másik oldalára;

Ő volt, kinek hibáit néha jegyeztük - mi tökéletlenebbek;

Ő volt, ki nem ismerte a vagyonszerzést, az ügyes kufárkodást;

Ő volt, ki kifosztott apjától örökölte a hivatást, a pontos és alkotó munkát;

Ő volt, ki csendben teljesítette a szülőföld kívánságát;

Ő volt, ki jó néhány éve megjegyezte halkan: "nem éppen ilyenért,

nem ezért harcoltunk";

Ő volt, kire még vártak az erdők, az országutak, a tavaszi séták;

Ő volt, ki Szent Balázs másnapján hirtelen az Úr elé lépett;

Ő volt, kinek halálánál az Úristen megmért bennünket: mások felé is feltétlen szeretetből;

Ő az, kire nézek, mint egykor cseperedve,

már mindenről lekésve most - sóhajtva - az égre,

Ő az, ki emberként valójában volt itt

Lelkemben, s békében marad fent örökre:

Édesapám...

(m.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu