Szellemi fellegvár

Beszélgetés a Nemzeti Színházról és a Tragédiáról

Az új Nemzeti Színház március 15-ei megnyitása kapcsán ennek a jelentős színháznak a múltjáról, korábbi szakmai és morális emelkedettségéről, magas művészi színvonaláról beszélgettünk a színház legrégebbi tagjával, Raksányi Gellért színművésszel, aki 58 évvel ezelőtt lépett először a Nemzeti színpadára, 55 éve folyamatosan szerződtetett tagja a színháznak: Kossuth-díjas, kiváló művész, örökös tag, a "Nemzet Színésze".

Mi jellemezte a régi színház mindennapos munkáját, és milyen követelményeket rótt a művészekre?

- A régi és valóban rendkívüli tekintélyt szerzett Nemzeti Színház három fontos követelményt fogalmazott meg. Először is a művész az átlényegülés legmagasabb hőfokát igyekezzék elérni, hogy azt sugározza át a publikumra. A színészek, kiváltképp a főbb szerepeket játszók, megnyerő külsővel rendelkezzenek. Mindez nem csupán esztétikai igény volt, hanem elsősorban a hiteles figurális megelevenítést szolgálta. És harmadszor: a szereplők helyes magyarsággal, hallható és tiszta beszédtechnikával, érthetően szólaljanak meg a színpadon. Beszédhibás, szótagokat elnyelő, rosszul hangsúlyozó színész eleve nem lehetett a társulat tagja.

A megépült, új Nemzeti Színház Madách Az ember tragédiájának március tizenötödiki bemutatójával számos honfitársunk régi álmát, óhaját teljesíti. Te, aki több Tragédia-előadás szereplője voltál, miképp emlékezel vissza ezek színrevitelére és fogadtatására?

- A sok bemutató közül az volt a legsikeresebb, amikor a Rókus kórházig és kápolnáig kígyózott a sor az elővételi pénztár előtt. Mindezt szentesítette a rendkívül tehetséges, nagy múltú művészekből álló társulat, mely lehetővé tette, hogy a mű kettős szereposztásban kerüljön bemutatásra. Így több Évát, Ádámot és Lucifert lehetett megismerni - a művészek egyéni kvalitásai a szivárvány sokszínűségét tükrözték. És a rendező is a szerzőt, a művet szolgálta, nem önmaga megvalósítását akarta érvényesíteni.

Voltak a Nemzeti Színháznak kevésbé sikeres Tragédia-előadásai?

- Igen, a kísérletezések - bármely korszakban történtek is - többnyire veszélyeztették e remekmű sikerét. A második világháború előtt egy alkalommal "szmokingos" jelmezben játszották, s ezt kevés néző előtt, kamaraszínházban adták elő - a siker is "kamara jellegű" volt. A háború után az egyik évben leszürkített, érdektelennek látszó díszletek közé próbálták beilleszteni a darabot. Ez is megbukott, a közönség elutasította magától.

Milyen körülmények között van esély arra, hogy Madách műve újra nagy sikert arasson a hazai közönség körében?

- A rendezői koncepció, a színészvezetés és a szcenikai megvalósítás mellett más eszmei tényezők is rendkívül jelentősek. Hosszú évekkel ezelőtt elhangzott egy megszívlelendő tanács: "bartóki és kodályi színházat kell csinálni." Ezen természetesen elsősorban a letisztult, magyar szellemiség dominanciája értendő. Ha történeti szemmel nézzük a kérdést, az elnyomó kommunista rendszer alatt különösen nagy érdeklődés mutatkozott a magyar klaszszikus művek, így a Bánk bán és a Tragédia iránt is. A néző valódi "magyar fedezékbe" vonulhatott legalább az előadás tartama alatt. Mértéktartóan fogalmazok, ha azt mondom: ezek az előadások és szereplőik frenetikus sikert arattak.

Hogyan látod a próbafolyamatok alapján a jelenleg készülő bemutatót?

- Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy Szikora János rendező Ádám álmait, látomásait a legmerészebb képzettársítások segítségével igyekszik bemutatni.

Így Madách váteszes, látnoki zsenijét bizonyára sikerül közel hozni, sőt jól beilleszteni a mába. A többi: kulisszatitok vagy legalábbis még a jövő titka.

Végezetül újra történelmi utalással kell élnem. A régi patinás színházat, a Blaha Lujza téri, feledhetetlen "szellemi fellegvárat" a 60-as évek közepén éppen március 15-én kezdték robbantani. Ez máig feldolgozhatatlan, szörnyű emlék, és egyúttal a korábbi rendszer bűne. De fölcsillan a remény is: az új Nemzeti Színház ugyancsak március tizenötödikén nyitja meg kapuit - Az ember tragédiájával. Mindez fölemelő és gyönyörű érzés minden magyar lelkületű honfitársunk számára.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu