Bemutató előtt

Másfél évszázadnál is hosszabb idő után március 15-én nyitja meg kapuit az ország első Nemzeti Színháza. Különböző épületekben vendégként működött mindig a Nemzeti Színház társulata, anélkül, hogy valaha is saját otthonra talált volna. Pedig a nemzeti színjátszást az a törekvés hívta életre a tizenkilencedik század első harmada táján, amely a politikai nemzetállam fogalmát és ennek társadalmi megvalósítását mozgatta.

Amikor a színház megnyitására készülődünk - bizonyos értelemben elmaradt tizenkilencedik századi élményt élve át ezzel -, óhatatlanul előbukkan egy gondolat, különösen, hogy Madách ImreAz ember tragédiája című darabjával nyitja meg kapuit a teátrum, nem pedig például Katona József Bánk bánjával. Mi húzódhat meg a témaválasztás mögött? A Bánk bán, melyet ma is joggal nagy nemzeti tragédiánkként emlegetünk, szellemében, gondolataival gyökerestől a tizenkilencedik században fogant (1848 márciusa ennek fényes-forradalmi sarkantyúja), s mai körülményeink között, amikor a világ - Európa mindenképpen - túljutott a politikai nemzetállam eszményén, s a kontinens közösen és részeiben, országonként is új társadalmi (politikai, gazdasági) kifejezést keres magának, időszerűtlen programnak tűnik - s ha valaki erőszakoltan aktualizálni kívánná, a Bánk bán-i időknél kegyetlenebbül igazságtalan bolsevik-liberálkapitalista, globalizálódónak nevezett világ kritikáját olvashatná ki belőle. A kritika pedig abból következik, hogy a termelői-fogyasztói véglényállapotba juttatott Tiborc-ember - megfosztva a maga teljességétől - az újkori ideológiák papírfigurájává keskenyedik.

Az ember tragédiája a teremtés-hit vagy hitetlenség távlataiban, nem pedig a társadalmi teljesség-keretben keresi a választ - a Fausthoz, a Peer Gynthöz és más művekhez hasonlóan - ugyanarra, amire a Bánk bán közvetlen gazdasági-politikai szorításban. Ennyiben mindenképpen indokoltabb Az ember tragédiája bemutatása.

Hiszen miről szól sovány-bajszos Goethénk? Az ember történelemből következő, transzcendens lételméleti meghatározásáról abban a korban, amelyben - és innen tekintve Katona József-i és madáchi időket élünk ma is - az emberi gondolkodás Isten helyett a maga idealizált (és ezáltal abszolutizált) képét helyezte és helyezi a világ középpontjába.

Ebből a szempontból mindkét dráma időszerű. Ugyanannak a gondolatkörnek közvetlen társadalmi kérdésfelvetésével Katona, metafizikus távlataival Madách. Nyilván e "távlatosság" miatt esett a választás Az ember tragédiájára. Amely gondolati küzdelem a világ teljes fölfogásáról. A dráma még elfogadja Istent, ám a racionalizmus és az ember-istenség jegyében örök küzdelemben áll vele. Két világnézet feszül egymásnak a darabban, a tizennyolcadik század előtti és a "felvilágosodó" európai szellem. S Madách e viaskodásban végül nem ad egyértelmű feleletet. Híres utolsó mondata: "mondottam ember, küzdj és bízva bízzál" - világnézeti szempontból dodonai válasz.

Ma ugyanannak a választás-dilemmának (mely tehát Katona és Madách korában az Isten helyett az emberben fogalmazódott meg) időben a másik végén élünk: ember helyett isten. De vajon milyen ember helyett és milyen isten? Világot (történelmet) uralmunk alá hajtani kívánó gőgünkről lemondva visszatérünk-e Istenhez, vagy UFO-képzelgéssel és más pótszerekkel megint hamis istent - és ezáltal hamis embert - fabrikálunk?

Európának - és ezen belül a magyarságnak - erre a kérdésre kell választ adnia: ez a jövőnk. Ha a válasz rossz, történelmi szempontból is ugyanúgy tévelygünk majd, mint Ádám, aki megromlott emberképet lát, él meg maga körül. A mai Ádám előtt pedig az a választás magasodik: az ember helyett valóban Istent választja-e? Amelyben újra megpillanthatja (két-háromszáz éves filozófiai vívódás után) valódi önmagát, vagy pedig újabb torzító tükröt tart maga elé?

Az új Nemzeti Színház-i bemutatótól erre is választ várunk. S a felelet milyensége hitelesítheti a Duna-parti anyag-épületet, szellemi, lelki pecséttel.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu