Uj Ember

2002.03.10
LVIII. évf. 10. (2797.)

Főoldal
Címlap
"...a múltról szól, de a jövőről beszél"
A kereszténység ezer éve a Nemzeti Múzeumban
Akié az ifjúság, azé a jövő
Kommunikációs híd épült a televízió segítségével
Papképzés, választások, katolikus egyetem
Ülésezett a püspöki konferencia
Bemutató előtt
Lelkiség
Hogy látva lássunk...
A népnyelvek használata
a római liturgia könyveinek kiadásaiban
Égi harmatból élő
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Kereszténység és Európa
A vértanúk nyugalma
Lelki ismeret
"Békesség-óhajtás"
Kísértet járja be a kampányt
Lapszél
Kell ez nekünk?
Élő egyház
Szoka bíboros hazánkban
"Sikeres volt a vatikáni kiállítás"
Történelmi vetélkedő
A Gondviselő szavára figyelt
Mehrle Tamás domonkos 90 éves
Liturgikus és egyházzenei intézet alakult
Élő egyház
Pápai apróságok
"Szeretjük a könyveket"
A természetjog új értékeléséért
Pápai utazások és szentté avatások
Orosz katonát avatott szentté a nép
Fórum
A határon túli magyarok nem turisták, hanem nemzettársaink
A státustörvény eddigi tapasztalatai
Ribényi Antal mert álmodni
Ennél az egyház többet szenvedett...
Még egyszer a Terror Háza Múzeumról
Egri Főegyházmegye
Művelt keresztény magyarokat nevelni
A miskolci Fráter György Gimnázium
Sikerek helyett gyümölcsök
Folytatás és újrakezdés Vizsolyban
Fejszével érkezett látogatók...
A pedagógia művészete
Elsőként itt volt hittanból érettségi
Ami sürgős és ami fontos Encsen
Fórum
Európa-nagymama és a pártok
Az Olvasó írja
Mécs-napok
Ő volt...
Fórum
Az ember szabadon dönt...
Az Új Ember nagyböjti lelkigyakorlata
Bűnbánati liturgia
Keresztút a börtönben
Ifjúság
A pápa beszéde a moszkvaiakhoz
Segítünk, hogy te is ott lehess!
Pályázat! -- Pályázat! -- Pályázat!
Rejtvény
Minden hiányzó szó O, Ö betűvel kezdődik
Kultúra
Szellemi fellegvár
Beszélgetés a Nemzeti Színházról és a Tragédiáról
Mobil a templomban
A becsületes ember
Egy főúri kritikus
temess el
Fórum
Belső parancsnak engedelmeskedtem
Szikora János Az ember tragédiája bemutatójáról
A megrendültségében megrendítő hit tanúja
Gondolatok a Tragédia teológiájáról
Mozaik
Püspökök a Millenáris Kiállításon
Az Álmok álmodói - világraszóló magyarok
Meseszép magnólia
A Szent Háromnap liturgiája
A humánembrió személy
A magyar könyvvilág hiánypótló újdonsága
Ha valaki felismeri...
Olasz fiatalok - a körkapcsolás után

 

Ribényi Antal mert álmodni


Egy pap kíváncsisága és a leleményessége kellett ahhoz, hogy Kispestnek nagy temploma legyen. A váci püspök 1883 augusztusában küldte Ribényi Antal lelkészt az akkor még mindössze 2000 lelket számláló Kispestre. A település azonban rohamos fejlődésnek indult, s a közösség kinőtte a kis templomot. Új kellene, de miből? Tudomására jutott, hogy Bécsben fogadalmi templom épül a tragikusan elhunyt Rudolf trónörökös emlékére. Pesten miért ne épülhetne ugyancsak? Gondolta, ez eléggé mozgósító szándék, adakozni fog a kincstár, a kormány és az ország lakossága egyaránt. Tervének először megnyerte a megyéspüspököt, majd a királyt is. Wekerle Sándor pénzügyminiszter ki is utalt számára egy tekintélyes induló összeget, és hozzájárulását adta az országos gyűjtéshez, a lelkész sorsjegyjáték rendezésére is engedélyt kapott a templomépítés javára. Mindez azonban nem volt elég.

Ribényi ekkor új tervvel lépett püspöke elé. Fejébe vette, hogy a millennium megünneplésére készülő országunkban missziós kiállítást rendez, s annak bevételéből teremti elő a hiányzó összeget. Rómába utazott, hogy tanulmányozhassa az akkoriban megnyíló missziós világkiállítást a Lateráni-bazilika melletti palotában, és felvegye a kapcsolatot a Hitterjesztési Kongregációval. A több nyelven beszélő pap kiváló kapcsolatokat teremtett a világmisszió központjában. A támogatás birtokában levélben megkereste a világ távoli kontinensein dolgozó misszionáriusokat és európai központjaikat, s templomépítési tervének segítésére kérte őket: egzotikus népek életét bemutató jellegzetes tárgyakkal, fényképekkel járuljanak hozzá a kiállítás megvalósulásához.

Részben ajándékban, részben vásárlás útján végül hatalmas és rendkívül gazdag gyűjtemény állt össze (6000 tárgy és 600 fénykép), amelyet a Nemzeti Múzeum előcsarnokában állítottak ki. A kiállítást Stefánia főhercegnő nyitotta meg, és maga a király is megtekintette, és a gyűjtemény további sorsát is befolyásolta ez a látogatás. Ferenc József ugyanis, akinek igen tetszettek a látottak, megkérdezte a kíséretében lévő vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy mi lesz ezzel a sok szép dologgal, miután bezár a kiállítás. Mire a miniszter azt válaszolta: "Megvesszük a Nemzeti Múzeumnak".

Így a gyűjtemény ma is együtt van a Nemzeti Múzeumból korábban önállósult Néprajzi Múzeumban. Ribényi tervének megvalósulásához ez a kalandos vállalkozás is tekintélyes összeggel járult hozzá, ugyanis a kiállítás nyereséges volt. Mindezek után 1904-ben felszentelhették a Rudolf-emléktemplomot, vagyis a mai kispesti főplébánia-templomot.

S a gyűjtemény a millenniumi és szentévben újra meghódította a néprajz, a távoli világok iránt fogékony közönséget. Vándorkiállításként a legjava eljutott 2000-ben Varsóba, Prágába, Kassára, és a budapesti Néprajzi Múzeumban is kiállították.

E kiállítás alkalmából Gyulay Endre püspök előszavával szép katalógust jelentett meg az Agroinfo Kiadó, Isten házai és szolgái - Missziók a XIX. sz. végén címmel. A köttet értékes tanulmányokat is tartalmaz. Egy igazi misszionárius, Nemeshegyi Péter jezsuita, aki évtizedekig japánban élt, öszszefoglalást ad a keresztény missziós tevékenység két évezredéről, Hegedűs László plébános, Ribényi utóda a kispesti plébánia élén, a templomépítő, missziók iránt érdeklődő lelkészt mutatja be, magát a gyűjteményt pedig Fogarasi Klára történész ismerteti.

A XIX. század kilencvenes éveiben Észak- és Dél-Amerikában, Afrika különböző területein, a Földközi-tenger partvidékén , Indiában, Kínában, Japánban és Sziámban készült fényképritkaságokból kilencvenet mutatnak be a katalógus kiváló reprodukciói. Témájuk a hitélet, a missziókban a megélhetésért folytatott mindennapi tevékenységek, valamint egy-egy nép, népcsoport vezetői.

Ribényi Antal példázza, hogy papjaink között is voltak "álmok álmodói", s ő valóban "világra szóló magyar" volt. Részben a szó szoros értelmében, hiszen mert álmodni, és álmát meg tudta valósítani, másrészt világra szóló levelezési "kampányba" kezdett, és ennek eredményeképpen világraszóló, s szinte az egész világról szóló maradandó gyűjteményt teremtett.

Szerdahelyi Csongor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu