 |
 |
 |
 |
2002.03.10
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az Új Ember nagyböjti lelkigyakorlata Az ember szabadon dönt... Jézus mondta: Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak. Mi, keresztények jól tudjuk, hogy Isten nem egy tárgy, amelyet birtokolunk, hanem ő az a Világosság, amelyet felismerünk, s amelynek fényében szemlélődhetünk, hogy jobban szolgáljuk az embereket, és jobban szeressük őket. Istent nem birtokolhatjuk, ezért szüntelenül keresnünk kell őt, ami gondolkodásunk és életvitelünk nyitottságát és állandó fejlődését kívánja meg. Hol és hogyan kell keresnünk Istent? A mai evangélium értékes útmutató lehet számunkra. Vajon a szenvedés büntetés a bűneinkért? Ki a bűnös? Az, aki vakon született, vagy a szülei? - kérdezik Jézustól a tanítványok. A válasz nagyon konkrét: senki sem bűnhődik a szülei bűneiért, mindenki a saját tetteiért felelős. A gyermek nem szenvedhet a szülei vétke miatt. És ha mégis szenved, maga Isten gondoskodik majd az igazságosság nevében arról, hogy az ember nagy boldogságban részesüljön: a meg nem szolgált szenvedésért Isten kárpótolja őt. Jézus megmutatja, hogy valójában minden az ember kezében van. Isten mindenkinek ad esélyt a megtérésre, életmódjának megváltoztatására, a rossz elvetésére, a jó útra térésre. Az ember szabadsága azt jelenti, hogy joga van választani, s azt, hogy megváltoztathatja korábbi döntését. A bűnös szentté válhat, de a szent is válhat bűnössé. A választás az ember kezében van. "Van szemük, de nem látnak"... A mai evangélium szavai érzékeltetik a farizeusok viselkedését. Ők már nagyon jól tudják, ki az Isten, tökéletesen értik tanítását, tudják, milyen és mire szolgál Isten igazsága. Azért a szemük, a szívük zárva marad Jézus tettei és szavai előtt. Nem tudnak kilépni környezetük gondolkodásmódjából, Jézus csodájára és tanítására nekik semmi szükségük sem volt. A vakon született ember azonban - akit Jézus meggyógyított - "csak" egy bűnös ember, akinek szenvednie kell a bűneiért, és akit meg lehet gyalázni. Jézus magatartása egészen más. Számára a találkozás e vak emberrel egyedi és megismételhetetlen. Ő elsősorban ennek az embernek nyomorúságát és szenvedését látja. Tudja, hogy ez az ember nem láthatja az őt körülvevő világ szépségét, a szülei vagy barátai arcát, hogy életének egyetlen célja, hogy kolduljon és segítséget kérjen. Jézus felismeri ennek az embernek az értékét, azért föléje hajol, hogy segítsen neki. Abban a pillanatban nem számít a farizeusok dühe, sem az, hogy szent nap van, szombat. Van egy konkrét ember, aki szeretetre vár. Ez az evangélium üzenete. Isten mindig egy konkrét valóságban jön az emberhez, adott személyhez, és annak ügyeihez, fáradozásához, magányához és szeretetéhez. Ebben a csodás esetben Jézus "sarat csinált, megkente vele a vak szemét". Egyszerű gesztus és jel. Istent oly gyakran keressük eszmékben, tudós könyvekben vagy jogi szabályokban, miközben őt konkrét személyekben találhatjuk meg, akikhez közelítünk, akiket Isten naponta utunkba vezérel. Érdemes résen lennünk, hogy el ne szalasszuk ezt az esélyt. Andrzej Kostecki Andrzej Kostecki OP
1967. augusztus 27-én született Prudnikban (Lengyelország). 1988-ban lépett be a domonkos rendbe. Örök fogadalmát 1994. április 14-én tette le. 1995. június 10-én pappá szentelték. Jelenleg Debrecenben él, a domonkosok vezette Szent László-plébánián. A Bárka és a Hit és Fény közösségeknek lelkipásztora, foglalkozik még gimnazistákkal és egyetemistákkal is.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
