 |
 |
 |
 |
2002.03.10
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Ennél az egyház többet szenvedett... Még egyszer a Terror Háza Múzeumról Az Andrássy út 60-ban megnyílt Terror Háza fontos, értékes alkotás. Régen időszerű volt emléket állítani annak a fél évszázadnak, amely először a nyilaskereszt, majd a vörös csillag nevében véres diktatúrába kényszerítette a nemzetet. Azért is időszerű, mert az újabb korosztályok bizony szinte semmit nem tudnak ezekről az időkről. S a tudatlanság megakadályozza őket a tisztánlátásban, s döntéseik így kiszolgáltatottjává válnak annak a tömegkultúrának, amelyet a materialista fogyasztói szemlélet sugall: a múlt nem érdekes, a jövő nem érdekes, a család, a felebarát nem érdekes, csak fogyassz! Nem. A múlt fontos. És fontos a múltat úgy bemutatni, hogy az egyszerre tényszerű és élményt nyújtó legyen. Fontos a szabadság lábbal tiprásának korszakait úgy bemutatni, hogy tanítson is: a szabadságért hozott áldozat nem volt hiábavaló. A Terror Háza alkotóinak ez sikerült. A rémuralomnak a társadalom minden rétegéhez és szabad szervezeti formájához hasonlóan az egyházat is sújtották. Ennek bemutatása talán az egyetlen kevéssé sikerült, kevéssé kidolgozott része a kiállításnak. Bár Mindszenty bíboros meghurcoltatásával méltó módon, külön teremben foglalkoznak, az anyag, az úgynevezett felekezetek terme a kiállítás többi részénél szegényesebb, kevéssé kidolgozott. Eleve disszonáns, hogy a bejáratánál elhelyezett képernyőn a kommunista hatalom képviselőivel koccintgató katolikus főpapokról látunk filmfelvételt, ami valószínűleg az 1950-es kényszermegállapodást követte. A felekezetek termében megrendítően szép a félig földbe döngölt hatalmas kereszt. Ami azonban az oldalsó kis fülkékben látható, gulágot, börtönöket megjárt egyháziak becses kis tárgyai, nem tükröztetik azokat a kegyetlen és tömegeket érintő megpróbáltatásokat, amelyeken egyháziak, papok és szerzetesek ezrei és hívek százezrei mentek keresztül. Pedig például 1950 nyarának eseményei, amikor tízezer szerzetest tettek egy-két éjszaka alatt földönfutóvá, vagy amikor 1948-ban több ezer egyházi iskolát szüntettek meg, bizonyosan hatásosabban dokumentálható lett volna. Sz. Cs.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
