Bűnbánati liturgia

Nagyböjt és advent idején híveimmel bűnbánati liturgiát szoktunk tartani. Nagyvárosokban ez talán könnyebb, mint a kisebb településeken, de mindnyájunk hivatása és lehetősége a kiengesztelődés! A gyerekek gyóntatását paptestvéreimmel a hittanóra idején végezzük. A hitoktatók már az előző órákon felkészítik a gyerekeket a bűnbánat szentségére és a lelkiismeret-vizsgálatra. Kiosztják a szentírási szövegeket, az egyetemes könyörgéseket, betanítják az énekeket. A bűnbánati liturgiát az egyik hittanóra keretében az iskola kápolnájában vagy a tanteremben tartjuk. Legutóbb minden gyónó gyermek egy fehér rózsát kapott, amelyet hazavitt szüleinek, és odahaza a feszület mellé állította.

A felnőttekkel nehezebb időt egyeztetni: hét közben dolgoznak, hétvégén pihennek, így a legmegfelelőbbnek a hétköznapi esti órákat találtuk: hét, fél nyolc körül kezdjük a bűnbánati liturgiát a plébániatemplomban. Az egyetemista korúak vagy a végzős gimnazisták is erre a liturgiára jönnek. A szomszéd plébániákról ilyenkor kisegítjük egymást, és hárman-négyen ülünk a térdeplőzsámolyok mellett.

Az Új Katekizmus a gyógyulás szentségének nevezi a szentgyónást. A bűnbánati liturgia egyházközségünk közös ünnepe: a kiengesztelődés lelkületét építi a családok, az egyedülálló személyek, az idősek és a fiatalok között.

A bevezető ének és a köszöntés után az olvasmányok és a zsoltárok felolvasásába minél több hívőt szoktunk bekapcsolni. A prédikáció után lelki tükörrel segítjük a bűnbánókat a gyónásra való felkészülésben. Sokféle lelki tükör létezhet: az a fontos, hogy ne torzítson sem a lelki tükör, sem pedig a lelkiismeretünk. Tapasztalt lelkipásztorok legegyszerűbb módszerként szokták ajánlani, hogy vizsgáljuk meg, milyen volt a kapcsolatunk az Úristennel, embertársainkkal és a körülöttünk lévő világgal. Mások a tízparancsolat mentén, vagy akár a hét fő bűn alapján adnak a hívek elé lelki tükröt. Ismét mások az Úr Jézus egy-egy szavából kiindulva tartanak lelki tükröt önmaguk és a hívek elé. Felidézhetjük Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavait: "Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért".

Lelki tükörként Jézusnak a názáreti zsinagógában mondott szavait is felidézhetjük, amikor Izaiás tekercsét olvasva annak jövendöléseit magára értelmezte: "Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét". Keresztségünk óta a mi életünkben is valóra váltak Jézus szavai, hiszen ő maga mondta, hogy nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük az orvosra, és hogy a bűnösöket hívja, nem az igazakat.

Az izaiási jövendölés fényében vizsgálhatjuk meg lelkiismeretünket.

- Urunk, te a keresztség által szemünket megnyitottad a hitre. Életünk körülményeit és emberi kapcsolatainkat megvilágosítja az Evangélium. Hálát adunk neked!

- Olykor azonban előfordul, hogy kételkedünk szeretetedben. Magával ragad a kísértés, és képtelenek vagyunk észrevenni gondviselő jóságodat.

Nem akarjuk meglátni a körülöttünk szükséget szenvedőket, vagy azokat, akik csak egy figyelmes, baráti gesztust várnak tőlünk. Bocsáss meg nekünk, Urunk! Nyisd meg szemünket. Olyanok vagyunk, mint az a vak koldus, akivel Jerikóban, a város határában találkoztál. Gyógyíts meg minket Urunk, hogy meglássunk!

* * *

- Urunk, te magadhoz hívod és felüdíted az elfáradtakat. A lehanyatló, gyönge kezeket megerősíted. Hányszor tartottuk Fiad Testét a szentáldozáskor kezünkben, hogy áldozatának erejéből megerősödjünk. Olykor sikerült is megnyitnunk kezünket a rászorulók felé, hála neked Urunk!

- Mégis túlságosan ragaszkodunk földi javainkhoz, kényelmünkhöz, és megfeledkezünk azokról, akik számítanak imánkra, barátságunkra, feléjük nyújtott kezünkre, időnkre, pénzünkre. Bocsáss meg nekünk, Urunk! Nyisd meg kezünket a szegények felé, és taníts meg nagylelkűen adakozni!

* * *

- Urunk, te azt akarod, hogy a bénák járjanak. Amint Palesztina terein Jézus meggyógyította a bénákat, ma is itt vagy velünk, hogy irgalmaddal felemelj, gyógyíts és bátoríts bennünket. Méltó és igazságos, hogy hálát adjunk neked!

- Mégis gyakran előfordul, hogy megfeledkezünk rólad, túlságosan ragaszkodunk e világi, egyéni terveinkhez, elkeseredünk, ha dolgaink nem úgy sikerülnek, ahogyan mi akarnánk. Bocsáss meg nekünk, Urunk! A szolgálat hivatását kaptuk tőled. Növeld bennünk a hitet és a vágyakozást, hogy azt akarjuk, amit te akarsz. Bármily nehéz legyen az út, követni akarunk, Urunk, egészen a keresztig. Jöjj, és te vezess minket!

* * *

- Urunk, te azt akarod, hogy a szegényeknek hirdessük Evangéliumodat. Azt várod tőlünk, hogy szereteted tanúi legyünk a világban. Erőt adsz mindnyájunknak, amikor elfogadjuk a tőled kapott küldetést. Méltó és igazságos, hogy hálát adjunk neked!

- Sokszor elbátortalanodunk azonban, elfog a félelem, és nem merünk tanúságot tenni a te szeretetedről. Bárcsak annyit törődnénk hitünk elmélyítésével, mint amennyit az élet dolgaival foglalatoskodunk. Bocsáss meg nekünk Urunk, és erősítsd meg hitünket!

* * *

Más alkalommal - lelki tükörként végigelmélkedtük az Úr imáját, valahogy így: "Miatyánk, aki a mennyekben vagy..."

- Vajon komolyan veszem-e hitünknek azt a pontját, hogy mindnyájan az Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, ő pedig mindnyájunkat ugyanúgy szeret?

- Szánok-e megfelelő időt a személyes imádságra, hogy ahhoz fohászkodjam, aki a rejtekben is lát?

- Nem tulajdonítok-e túl nagy jelentőséget a földi dolgoknak és az anyagi javaknak, a pénznek, ahelyett, hogy a mennyei kincsek felé fordítanám a szívem?

- Amennyiben kételyeim vannak hitünk tanítását illetően, törekszem-e arra, hogy keressem a megfelelő választ, és tanácsot kérjek?

* * *

Így haladtunk végig, mondatról mondatra az Úr imáján, arra törekedve, hogy a kimondott szó lelkületté váljék.

A lelkiismeret-vizsgálat után mindig rövid csendet szoktunk tartani, néhány percre kihelyezzük az oltáriszentséget, hogy még egyszer az Úr jelenlétében gondoljuk át életünket. Elimádkozzuk a Miatyánkot, majd ki-ki a jelenlévő papok egyikéhez megy gyónni. Ezalatt egy felolvasó az ambótól egy-egy zsoltárral vagy szentektől vett idézettel segíti a többiek lelki felkészülését.

Jó, ha a felnőtteknél is egy jelképes cselekedet kapcsolódik a bűnbánati liturgiához. Például meggyújtott mécsest helyezünk az oltár elé. A bűnbánati liturgia végeztével együtt adunk hálát a kiengesztelődésért és a bűnbocsánatért. A befejező áldás után Jézussal mi is el tudjuk mondani: "Ma beteljesedtek az imént hallott szavak, a vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák járnak, és a szegényeknek hirdetik az Evangéliumot".

-ppt-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu